A hétvégén tartották meg a kolozsvári Farkas utcai református templomban a reformáció ötszázadik évfordulójához kapcsolódó jubileumi év legnagyobb erdélyi rendezvényét, amelyen a Kárpát-medence valamennyi református püspöke, valamint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke is részt vett, aki az ünnepségen mondott beszédében kijelentette, a nemzeti büszkeség kora következik az egész Kárpát-medencében, majd a legszorosabb értelemben vett lelkipásztori szolgálatot fogalmazott meg elvárásként a teológus ifjúság számára. A magyar kormányfő beszédében úgy fogalmazott: a jövőt magyar nyelven írják.
Az egykor Mátyás király rendelete alapján megépített templom ünnepi istentiszteletére nemcsak a református egyházkerületek képviselőit, hanem az unitárius egyház és a romániai magyar evangélikus egyház képviselőit is meghívták. Az ünnepi istentisztelet liturgikus részét Kató Béla püspök tartotta, a prédikációt Kozma Zsolt nyugalmazott kolozsvári teológiaprofesszor mondta, aki kijelentette: ha nem is tudjuk, mi lesz ezután, hogy megtelik-e ötszáz év múlva is a kolozsvári Farkas utcai templom, „hinni kell, hogy Isten velünk van, és ha ő velünk, kicsoda ellenünk”. Azért könyörgött, hogy az ige hódító útjába se külső ellenség, se a saját bűnünk ne álljon.
A templomi rendezvényen mondott beszédében Balog Zoltán, Magyarország emberierőforrás-minisztere arra figyelmeztetett, hogy az ünneplőknek, a magyar egyházak képviselőinek együtt kell maradniuk és tovább kell menniük. „Ezt az együttet kell hozzátennünk a reformáció igazához” – fogalmazott a miniszter, aki Arany János A walesi bárdok című balladáját idézve kijelentette: a Református Teológiai Intézetbe átvonuló lelkészek és világiak nem lángsírba mennek dalolva, hanem arra készülnek, hogy együtt munkálják a lelki, szellemi megújulást. „Ha magunknak, magunkért viselnétek a palástot, fogadnánk el a hívek, a választók bizalmát, akkor méltatlanok lennénk mind a kettőre” – hangsúlyozta, majd hozzátette: tisztesség és felelősség másokért tenni, és ehhez nem elég a szakma kitanulása, szükség van Isten kegyelmére, az elhívására.
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke a Kolozsváron született Dávid Ferencre, az unitárius egyház alapítójára emlékeztetett az évfordulón. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-lutheránus Egyház püspöke az erdélyi hegyek között több mozdony által vontatott csíksomlyói zarándokvonatokkal példázta, hogy az erők összeadására van szükség a cél eléréséhez. A magyarországi református egyház üdvözletét Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületét Csűry István püspök, a protestáns egyházak világi vezetőinek az üdvözletét pedig Farkas Emőd, az unitárius egyház főgondnoka tolmácsolta.
MEGTARTANI A MAGYAR KÖZÖSSÉGEKET
Nemzeti missziós parancs megkeresni és megtartani a magyar közösségeket, a mi küldetésünk, hogy kiharcoljuk, hogy szülőföldjükön boldoguljanak, magyarul tanulhassanak, magyarként élhessenek – emelte ki az ünnepségen mondott beszédében Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, majd feltéve a kérdést, hogy van-e bennünk még annyi erő, amit a következő ötszáz év megkövetel, kijelentette: mélyek és erősek azok a gyökerek, amelyek megtartották a magyarságot akkor, amikor Mohács után három részre szakadt az ország, majd „száz éve öt részre szabdaltak bennünket”, megtartottak a kommunista diktatúra idején, illetve az elmúlt évtizedekben is. „Ha ötszáz év történelmének súlya alatt is megálltunk egyenesen, akár a tölgy, akkor meg fogunk állni a következő ötszáz évben is” – szögezte le.
A miniszterelnök úgy vélte, öt évszázada a reformáció jelölte ki a magyaroknak is a megmaradás ösvényét, megteremtette a magyar nyelvű irodalmat, és „felépítette a nemzeti ellenállás végvárrendszerét: a protestáns iskolákat”. Megállapította, az egyházak mai üzenetei Európa, a nyugati világ és Magyarország számára: „Maradjatok azoknak, akiknek a Jóisten megteremtett benneteket. Maradjatok meg nemzetbéli, nembéli és hitbéli mivoltotokban. Tartsátok meg a rendet, és a rend megtart benneteket. Tartsátok meg a templomot, az iskolát, tartsátok meg magatokat a kereszténységben, és a kereszténység is megtart benneteket.”
„Olyan egységes magyar nemzetet építünk, amelynek közösek a céljai, közösek a feladatai, és már közösek a döntései is” – szögezte le, majd közös érdeknek nevezte, hogy olyan legyen a jövő, amelyben a román nemzet és a magyar nemzet viszonya kiegyensúlyozott, és amelyben a magyarok jogait is elismerik. „Közös érdekünk egy olyan jövő, ahol egy iskola bezárása csak rendszerhiba, valamiféle baleset lehet, de nem az élet rendje” – emelte ki, majd így folytatta: „Közös érdekünk egy olyan jövő, ahol nem fordulhat elő, hogy bármely magyar vagy román közösséget megfosztanak attól, hogy a saját nyelvén tanulhasson. Olyan jövő, amelyben a felívelő Magyarország összekapcsolódik a feltörekvő Romániával. Egy olyan jövő, amelyben a visegrádi országok, amelyek az európai gazdaság motorjai, összekapcsolódnak Romániával.”
Orbán Viktor a teológus ifjúsághoz szólva kijelentette: a fogyatkozás és a beszorítottság évei után a növekedés, a gyarapodás, a térnyerés, a felemelt fej és a nemzeti büszkeség korszaka következik nemcsak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében, és a protestáns gyülekezetek ebben a munkában a magyar nemzet előretolt helyőrségei. „Az önök feladata lesz, hogy szolgálati helyükön összegyűjtsék családjaikat, és elmondják nekik, hogy a jövőt magyar nyelven írják” – fogalmazott a miniszterelnök.
MEGÉRI-E MAGYARNAK LENNI?
Kató Béla püspök a Protestáns Teológiai Intézet udvarán mondott ünnepi beszédében kijelentette, Orbán Viktor gyakran megkérdi tőle: megéri-e ma Erdélyben magyarnak lenni? „Hogyan lehetne erre igennel válaszolni, ha az egyházi tulajdonban levő iskolaépületek omladoznak, dohosak, és gyengén felszereltek. Hogyan lehetne igennel válaszolni, ha apáink örökségét elveszik, és börtönbe is zárnak, ha merjük azt visszakövetelni?” – sorolta a kérdéseket a püspök. „Lojális állampolgárai akarunk lenni annak az országnak, amelyben élünk, de a protestáns hitünk miatt sem tudjuk elfogadni másodrangúságunkat” – hangsúlyozta, majd felidézte, hogy a Szász Domokos püspök által Kolozsvárra költöztetett teológia Erdély „legellenállóbb, legimmunisabb intézménye”, hiszen túlélt három impériumváltást, egyedüli protestáns tanintézetként megmenekült az államosítástól, a kedvező széljárásban pedig úgy gyarapodott, hogy a nehéz időkre is maradtak erőtartalékai. „Immunitását az alapító éleslátása, tanárainak felkészültsége, hite és hűsége, de legfőképpen Isten védőkarja biztosította. Ma ezért adunk hálát” – fogalmazott a püspök, aki az intézmény udvarán leleplezte Szász Domokos püspök mellszobrát, Gergely Zoltán szobrászművész alkotását.
Bogárdi Szabó István, a Magyar Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke beszédében felidézte: Szász Domokos testvére, Szász Károly budapesti püspök Kecskemétről költöztette Budapestre a lelkészképzést. Megjegyezte: az erdélyi püspök és a pesti püspök meg tudta osztani a tapasztalatát. Könnyű volt nekik, hiszen testvérek voltak – idézte az egykori megjegyzést. – Ma is könnyű, ha testvérek vagyunk – tette hozzá.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke arra hívta fel a figyelmet köszöntőjében, hogy az erdélyi magyarság a sajátos észjárását is a reformációnak köszönheti. Úgy vélte, Luther Márton tanai jelentősen hozzájárultak az erdélyiség születéséhez. A protestánsok ugyanis újraértelmezték magukat, saját helyüket az akkori világban, újraértelmezték viszonyukat a keresztény hithez, a másik emberhez, és újragondolták céljaikat és küldetésüket e világon. „Az erdélyi észjárás a reformáció korában kristályosodott ki, vált egyedivé, a maga korában egyenesen különlegessé. Amikor a tordai országgyűlés 1568-ban kimondta a vallásgyakorlás szabadságát, az akkori művelt Nyugaton még nagyban folyt a vallásüldözés” – idézte fel a politikus, aki szerint sem a tordai országgyűlés hagyományából, sem az erdélyi románság 1918-as gyulafehérvári ígéreteiből nem következett mindaz, ami az erdélyi magyarsággal történt. Mint mondta, a román belpolitika és gyakran a világpolitika függvénye volt az erdélyi magyarság sorsának alakulása, majd hozzátette, a magyarságnak ragaszkodnia kell ahhoz, amit a Romániához csatlakozó Erdély románsága csaknem száz éve megígért neki.
A reformáció kolozsvári ünnepségén Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek is felszólalt, és arra figyelmeztetett, hogy nem az elválás évfordulójaként kell a reformáció jubileumát ünnepelni, hiszen a keresztény egyházak ma már az egység útjait keresik. Az érsek hangsúlyozta: német protestáns szerzőtől származik a római katolikus egyház által is magáénak vallott gondolat, hogy „a fő dolgokban legyen egység, egyebekben szabadság, és mindenekben szeretet”. A múltat nem tagadhatjuk, de feldolgozzuk, és a jövőbe tekintünk – fogalmazott az érsek.
A kolozsvári ünnepségen megnyitották a látogatók előtt az Erdélyi Református Múzeumot, amelyben elsősorban a szórványvidékről összegyűjtött, használaton kívüli úrvacsorai kelyhek és templomi textíliák tekinthetők meg. A felújított épület emeletére költöztették az egyházkerület levéltárát, a beépített tetőtérben pedig Berde Mária író és testvére, Berde Amál festőművész életútját bemutató kiállítást rendeztek be. Az egyházi levéltár kiállítótermében tárják a nagyközönség elé egyebek mellett azt a levelet is, amellyel Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nemesi rangot adott a református lelkészeknek és családjaiknak.
