A bánáti kisvasút Nagybecskereket és Zsombolyát kötötte össze. 1898-ban adták át rendeltetésének és bekapcsolta ezeket a településeket Torontál-vármegye vérkeringésébe, összeköttetést biztosított az ország többi részével és Európával. Megélhetést adott, elősegítette az iskoláztatást, az utazást. 1969-ben, belgrádi döntésre megszüntették, arra hivatkozva, hogy nincs gazdasági indokoltsága. Történetét három szerző dr. Szilágyi Mária, dr. Milan Micić és dr. Németh Ferenc dolgozta fel. A könyv bemutatóját szerdán tartották meg a nagybecskereki Népmúzeumban. Az érdeklődés nagy volt, annak ellenére is, hogy a kisvonat már rég eltűnt Bánátból.
A Bánáti kisvasút című könyv szerb nyelven jelent meg. Milan Micić a kisvasút mentén lévő településeket mutatta be, azok történetét, a kisvasút szerepét ezeknek a településeknek az életében. A kisvasút építészetéről Szilágyi Mária értekezett. Minden épület azonos típusterv alapján készült el, amelyeket a Magyar Államvasutak tervezői rajzoltak.
– Számomra az volt a legérdekesebb, hogy a teljes tervdokumentáció még a mai napig megtalálható, és ezt a Magyar Államvasutak központi irattárában őrzik. Minden apró részlet, minden apró leírás, minden terv, minden rajz, a vonalhossz, szakaszonként, minden lerajzolva és mindez a mai napig épségben kutatható és megvan. Az épületek közül sokat már lebontottak, de több épület még ma is áll. Ilyen például a nagybecskereki állomás, ez volt az egyik legszebb épület ezen a vonalon, de kisebb épületek is még megvannak. Például Magyarcsernyén a vasútállomás, amelynek ma sajnos nincs funkciója, Csőszteleken ugyanilyen állomás létezett, mint Magyarcsernyén. Ez egy kisebb negyedosztályú épület volt. Ott most egy családi ház található. Udvarnokon is megvan még egy őrház, amelynek egyik része raktárként szolgál, a másik részében pedig szintén lakóház van, mesélte Szilágyi Mária.
A könyv központi témáját, a kisvasút történetét Németh Ferenc írta. A kisvasutat 1898. október 20-án adták át rendeltetésének, és Nagybecskereket Zsombolyával kötötte össze.
– Nagybecskerek akkoriban megyeszékhely volt, és ennek a vasútnak a kiépítése nemcsak közlekedésügyi vonatkozásban volt fontos a vasútvonal melletti helységek lakosai számára, hanem teljes egészében megváltoztatta azok életmódját. Meggyorsította ezeket a folyamatokat, bekapcsolta ezeket a közbeeső helységeket, egyrészt Bánát, az akkori Torontál-vármegye vérkeringésébe, később pedig a kisvasút csatlakoztatási, elérhetőségi vonatkozásában az ország többi részével, mondhatnánk Európával. A kisvasút több volt egyszerű közlekedési eszköznél, sokféleképpen nevezték: torontáli helyi érdekű vasútnak, Csekonics-féle vasútnak, mert Csekonics grófnak volt a legnagyobb érdeke és a legtöbbet áldozott ennek a 68 km hosszú vonalnak a kiépítésére, mert gazdasági érdekei fűződtek ehhez, mondta Németh Ferenc.
Érdekesek voltak a vasút gazdasági megindoklásának az adatai: így például az volt az eredeti terv, hogy naponta hatszáz utast szállítanak, oda-vissza ezen a vonalon, ami évente 210 ezer utast jelentett. A teherszállítás is fontos jövedelmi forrás volt: évente 4000 vasúti vagon kukorica elszállítását tervezték. 2000 vagon búzát, úgyszintén 2000 vagon kőszén elszállítását tervezték. Hat mozdonya volt ennek a kisvasútnak, 34 foglalkoztatottja és szintén nagyon érdekes, hogy 15 ezer tonna kőszenet használt el évente ez a kisvasút.
Sajnos a sors úgy hozta, hogy túlélte az első és a második világháborút, de 1969-ben, belgrádi döntésre, sokak szerint megalapozatlanul, megszüntették, arra hivatkozva, hogy nem kifizetődő és nincs gazdasági indokoltsága. Ez olyannyira nagy fölháborodást váltott ki a lakosság körében, hogy valóságos zendülés tört ki, de sajnos nem segített a dolgon.
