2021. január 22., péntek

Volt egyszer egy Újvidék 163. (első rész)

Az Újvidéki Városi Múzeum megalapításának előtörténete

Hivatalosan az Újvidéki Városi Múzeum 1954-ben alakult meg. Megalakulásának szükségességéről egy, a Vajdasági Múzeum kereteiben megrendezett, Újvidék történetét bemutató kiállítást követően került sor.

A szocialista államberendezés szokásai szerint, egy új intézmény megalapításához a kommunista párt, a szocialista szövetség és a városi szervek döntésére is szükség volt. A legújabb levéltári kutatások folyamán előkerült okmányok viszont arról szólnak, hogy 1928-ban K. F. Nuber, a Pancsovai Városi Múzeum kusztosza sajátos kezdeményezéssel rukkolt ki az újvidéki városi tanács tagjai elé. A Tanácshoz írott levelében egy numizmatikai gyűjtemény felvásárlását indítványozta, amelyhez nemcsak szakmai segítséget ígért, hanem pontosan arról is értekezett, hogy dr. Aleksandar Moč újvidéki ügyvéd egyik újvidéki újságban nyilvánosan is felvetette Újvidék Önkormányzati Város Történeti Néprajzi Múzeuma létrejöttének szükségességét. Ezért vette magának a szabadságot, és dr. Močnak fölajánlotta egy numizmatikai gyűjtemény felvásárlásának a lehetőségét, amely „külön jelentőséggel” bírt a városi múzeum szempontjából. A gyűjtemény felvásárlásához szükséges pénzt nemcsak a város pénzével, hanem a „múzeum baráti körének” önkéntes adományaival is gazdagították. A leletek, amelyeket külön fontosnak tartott, a római egyes szám alatt a szerémségi, és szerinte az Újvidéktől nem messze lévő Grabovóban 855 darabból álló, a Sirmiumi római segédpénzverdéből kikerült lelet volt, és a Novi Banovciban talált 1897 római bronzpénzecske. Római kettes szám alatt Újlaki Miklós Bosznia címzetes királya által Újlakon (Ilokon) veretett „dénárját” nevezte meg, amely szerinte „az egyik legritkább és legfontosabb jugoszláv pénzek egyike”, értéke akkor kb. 150 svájci franknak felelt meg. Fontosnak tartotta a szerb nyelven megjelenő Starinar 22. évfolyamának a megvásárlását a belgrádi Brajer Milan antikváriumából, írta ajánlatában K. F. Nuber 1928. július 27-én. Azt, hogy miért volt érdekelt Nuber, aki régipénz- és éremgyűjtő, valamint kusztoszként írta alá magát Újvidék város tanácsának, egy előbbi beadványból derül ki. Feltehetően nagyon izgatta Joca Vujić zentai gyűjtő indítványa, aki egy Vajdasági Múzeum megalakítását indítványozta, de Nuber véleménye szerint mivel azok nem mutattak érdeklődést a numizmatikai emlékek iránt, ezt a „hiányosságot” egy komoly, városi múzeum megalapításával lehetett volna kiküszöbölni. Ő volt az, aki azt ajánlotta, hogy a Városi Tanács alakítson meg a múzeum megalapításával foglalkozó „városi bizottságot”.

Ugyanakkor szabad volt a Városi Tanács figyelmébe ajánlani a múzeum megalapításához szükséges pénz előteremtésének módját is. Nuber szerint a város által kinevezett Bizottság rendelkezésére kellett volna bocsájtani azt a két nagy képet, amely Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét ábrázolta. A képek szerinte „nem éppen jól összehajtva mennek tönkre a városi levéltárban”. Mellesleg azt is megjegyezte, hogy az Erzsébetet ábrázoló képet jobban el lehet adni, mégpedig a Budán lévő Erzsébet Királyné Múzeumnak, amely a Budai várban volt. Szerinte a képek eladásából származó összeg jól jött volna az Újvidéki Városi Múzeum megalapításához és az általa fölajánlott numizmatikai példányok megvásárlásához. A két uralkodói portrét Újvidék város rendelte meg. Ferenc Józsefét 1892-ben az uralkodó negyedévszázados uralkodásának emlékére, míg Erzsébet királyné teljes alakú képét 1899-ben festette meg Újvidék városa, Vastag György festőművésszel. A képekről Ljiljana Lazić művészettörténész értekezett bővebben a közelmúltban.

Moč Aleksandar indítványát és Nuber ajánlatát a városi tanács még az év augusztus 27-én meg is vitatta. A döntésben az szerepelt, hogy a városi tanács komolyan mérlegelje a Városi Múzeum megalakításának feltételeit, és hogy erre a célra a két uralkodói portrét eladásra kínálja fel. A képek eladásából származó pénzt pedig fordítsák a Városi Múzeum megalapítására. A Tanács akkor úgy ítélte meg, hogy Újvidéken „egy városi múzeum megalapítása halaszthatatlan kulturális szükséglet”. A Múzeum számára felajánlott numizmatikai ritkaságok megvásárlását viszont visszautasította. Az uralkodói portrék sorsát ezt követően mély homály fedi, fényt csak az 1936-ban kirobbant botrány derített rá. Újvidék város akkori vezetőinek és a nyilvánosságnak a tudomására került, hogy a képek hiányoznak a városháza pincéjéből, ahol a közmeggyőződés szerint lenniük kellett volna. A portrék szőrén-szálán eltűntek, ebből városi botrány kerekedett, amelyet rendőrségi kihallgatások és bírósági tárgyalások követtek. A botrányról az akkori sajtó részletekbe menően tudósított. Az Újvidéki Városi Múzeumot pedig csak 1954-ben alapította meg a város.