Az Egészségügyi Világszervezet az idén az egészség világnapját a Depresszió: beszéljünk róla! témának szentelte. Nem véletlenül, ugyanis a WHO 2015. évi felmérése alapján a világ népességének több mint négy százaléka, azaz 322 millió ember volt már depressziós, és ez a szám folyamatosan növekszik. Magyarországon 10,5 százaléka a felnőtt lakosságnak depressziós, Szerbiában pedig a lakosság 5 százalékánál jelen van a depresszió. Dr. Sági Zoltán neuropszichiátertől azt kérdeztük, hogyan lehet felismerni e betegséget és mit lehet tenni ellene.
(Fotó: Archív)
– A depresszió egyidős a civilizációval, ugyanis amikor a civilizáció egyre bonyolultabbá, egyre összetettebbé, átláthatatlanabbá vált, alkalmazkodási, adaptációs problémák jelentkeztek a személyiségnél. Amíg az ember pszichés védekezési mechanizmusaként az alkalmazkodási képesség működik, addig nincs gond, amikor azonban ez a védekező mechanizmus felmondja a szolgálatot, megjelenik a depresszió. Ez a pszichoszociális háttere a depresszió keletkezésének. A genetikai adottságnak, a hajlamnak is nagy szerepe van, ugyanis nem lesz minden fejlett civilizációban élő személy depressziós. Amikor találkozik egymással a megterhelő pszichoszociális környezet és az egyén depresszióra való hajlama, akkor szorongás lép fel és depresszió alakul ki – magyarázta dr. Sági Zoltán, a Szabadkai Közkórház pszichiátriai osztályának osztályvezető főorvosa.
Minden embernek van egy önmagáról kialakított képe, hogy tulajdonképpen ki is ő, ezt a képet mutatjuk a környezet felé viselkedésünkkel, életvitelünkkel, ez nyilvánul meg kapcsolatainkban, a mindennapi életben. Amikor a környezet, vagy más tényezők hatására megváltozik az egyén viselkedése, szomorúbb, érdektelenebb, zárkózottabb lesz, ez feltűnhet a környezetében élőknek, családtagoknak, barátoknak. A legalkalmasabb pillanat a segítségnyújtásra ezeknek a jeleknek a felismerése. A depressziós ember igényli a segítséget, csak ezt az igényt nem közvetlenül fejezi ki, azonban vannak ráutaló jelek, amelyek megjelenésével felismerhető a depresszió.
– Abban az esetben, ha felmondja a szolgálatot az adaptációs mechanizmus, a mindennapi élet dinamikája is módosul. Megváltozik a kezdeményezőkészség, az alkotásra való késztetés, az emberi kapcsolattartásra való igény, az egyén befelé fordul. Ez a befelé fordulás megnyilvánul az illető viselkedésében is. Az érzelmi kommunikáció tompulttá válik, egyfajta mélyrepülés állapotába kerül a személyiség, a szokványos vidámsága szomorúságba, egyfajta jövőkép-nélküliségbe megy át. Ezek olyan tünetek, amelyek az egyént eltávolítják a valóságtól, ez az a pont, amikor a környezet, érezve a változást, oda tud fordulni az illetőhöz, segítséget tud nyújtani, amelyre a depressziós igényt is tart – mondta dr. Sági Zoltán.
|
GYÓGYSZERES KEZELÉS TERHESSÉG IDEJÉN A várandós nőknél a depresszió kezelésére alkalmas gyógyszerek a testgyógyászok szerint csak kárt tehetnek a magzatban, ezért nem támogatják szedésüket. A pszichiáterek álláspontja ellenben az, hogy minden egyes esetben fel kell mérni, mi az előnyösebb az anyára és magzatára nézve. – A gyógyszeres kezelés megszakításakor, vagy a gyógyszer felírásának elmarasztalásakor előfordulhat, hogy alkalmatlanná tesszük az anyukát a biológiai funkció betöltésére, aminek következtében később nagyobb mélységbe zuhanhat. Sajnos megtörtént, hogy a szülés utáni depresszió öngyilkossággal végződött, éppen ezért én sohasem vagyok kizárólagos. Természetesen nekünk, pszichiátereknek is alapelvünk, hogy hacsak lehetséges, zárjuk ki a gyógyszereket a terhesség idején, de mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy a biológiai funkció ellátásához az egyénnek érzelmileg is rendben kell lennie – hangsúlyozta dr. Sági Zoltán. |
Minden ember élete során átél depressziós periódusokat, tapasztalható egy süllyedés az érzelmi életében, a világmegélésében, aztán abból felemelkedik és éli tovább az életét. Ez a hangulatváltozás, érzelmi hullámzás minden ember életében megjelenik, ha ez kisebb mértékű, akkor azt a környezete észre sem veszi.
– Az emberi természet sajátossága, hogy vannak periódusok, amikor depressziósabbak vagyunk, a pszichoanalízis már régen megállapította, hogy ezek a depressziós periódusok a legalkalmasabbak a tanulásra, tapasztalatszerzésre, az embernek önmaga és érzései megismerésére, felülvizsgálására. Mélységét illetően a depressziónak különböző fokozatai vannak, a neurotikus depresszió a hétköznapi nyelvben ismert depresszió, amikor valaki szomorú, visszahúzódó, kedvetlen, fennakadások lépnek fel a munkavégzését illetően, akaratgyengévé válik, alvászavarai vannak. A depresszió mélyebb formája az úgynevezett pszichotikus depresszió, amikor az említett tüneteken kívül többek között megjelennek az érzékcsalódások is – tudtuk meg a szakembertől.
Az egzisztenciális és érzelmi bizonytalanság (családi, párkapcsolati problémák) a leggyakoribb kiváltói a depressziónak, amikor az egyén nem lát kiutat egy adott helyzetből, amikor saját erejéből nem tudja megoldani problémáit. Már az is segítség, ha valakinek elmondja, ami nyomasztja, kibeszéli azt, nem halmozza sérelmeit, negatív érzéseit, a szakember mielőbbi felkeresésével azonban könnyebben orvosolható a probléma. A séta, zenehallgatás, vidám filmek nézése is kizökkenthet a mindennapi mókuskerékből, és ezáltal javulhat az egyén közérzete.
