Gratuláltak a német parlamenti választás győztesének az EU és a világ vezetői. A gyenge teljesítménnyel, de ismét diadalmaskodó CDU/CSU pártszövetség vezetője, Angela Merkel kancellár kritikát is kapott. Sőt az AfD – miután kiderült, hogy a 3. legnagyobb politikai erőként debütálhat a rekordszámú képviselővel működő alsóházban (Bundestag) – hajtóvadászatot indítana ellene. A szélsőjobboldali párt rendkívüli sikere mellett a vasárnapi voksolást egyéb különlegességek is emlékezetessé teszik.
Ezek: a CDU/CSU nagykoalíciós partnere, a szociáldemokrata SPD eddigi legrosszabb eredményével ellenzékbe szorult. Emiatt Merkelnek – a 4. kancellári ciklusához – a II. világháború óta először valószínűleg négypárti kormányt, úgynevezett Jamaica koalíciót kell alakítania.
Németországban összeomlott az eddigi nagykoalíció, mivel a szociáldemokraták történelmi vereséget szenvedtek az országos parlamenti választáson, s így ellenzékbe szorultak. Bár az SPD a szavazatok 20,5 százalékával második helyen végzett, lemaradása igen jelentős az eddigi kormányzati partneréhez, a győztes konzervatív CDU/CSU pártszövetséghez képest.
Az Angela Merkel vezette CDU/CSU a voksok 32,9 százalékának birtokában emiatt alighanem kénytelen lesz más koalíciós partnerek után nézni.
Bár győzelméhez sorra gratuláltak az EU és a világ vezetői, a 4. kancellári ciklusára készülő Merkel nem elégedett a választási eredménnyel. Pártszövetsége ugyan immár negyedszer nyert egymás után, mégis jelentősen meggyengült 2013-hoz képest, amikor a szavazatok 41,5 százalékát söpörte be. Ennél is nagyobb gond számára, hogy a CDU–CSU 1953 óta nem szerepelt olyan rosszul a Bundestag-helyekért folytatott versenyben, mint vasárnap.
A jelentős visszaesés után sokan hajlamosak a CDU/CSU-t a választás legnagyobb vesztesének titulálni és Merkel szörnyű kudarcáról beszélni. Horst Seehofer bajor kormányfő, CSU-elnök súlyos csalódásnak nevezte az eredményt, amely rendkívül magas, csakem 76,2 százalékos választói részvétel mellett alakult ki.
Az urnazárás után és az előzetes eredmények ismeretében a kancellár sem repesett az örömtől. Első nyilatkozatában el is ismerte: pártszövetségében mindenki nagyobb támogatottságra számított. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy kormányon maradva igyekeznek fenntartani a gazdasági stabilitást, megerősíteni az EU-t, fokozni az illegális migráció elleni küzdelmet és a legális bevándorlók társadalmi integrációját.
HAJTÓVADÁSZAT MERKEL ELLEN
Megígérte, hogy a másokhoz átállt támogatóikat is megpróbálják visszaszerezni. Ezek egy része a „szabályozatlan menekültbevándorlás”, továbbá az EU-, euró- és muszlimellenes Alternatíva Németországnak (AfD) pártnál kötött ki, amely figyelemre méltó eredményt ért el. Szélsőjobboldali és populista pártként – a szavazatok 12,6 százalékával – először szerzett helyet a Bundestagban 1945 óta. Nem is akárhol, hanem a dobogón, hiszen a 3. legnagyobb politikai erőként került be a parlamentbe.
Bejutásával az alsóházba és jó szereplésével a választások igazi nagy győztesének tekinthető. Az is biztosra vehető, hogy a Bundestagban megváltoztatja a politikai kultúrát. Alighanem folyamatos provokációkkal igyekszik majd felhívni magára a figyelmet, mivel egyetlen parlamenti párt sem hajlandó együttműködni vele.
Az AfD máris jelezte: vizsgálóbizottság megalakítását kezdeményezi Merkel menekültpolitikája miatt. Alexander Gauland, a párt kampányát vezető egyik csúcsjelölt pedig azt üzente: hajtóvadászatot indítanak a kancellár ellen, és visszaszerzik az országot.
ÚJ HADÁLLÁS ÉPÜL
A protesztpártként 2013-ban alakult AfD megerősödését sokan részben, de nem kizárólag a merkeli migránspolitikával hozzák összefüggésbe. A választás nagy vesztese, Martin Schulz SPD-elnök is Merkelt, illetve a CDU/CSU-t okolja az AfD megjelenéséért. A politikus a szociáldemokraták csúfos bukása után közölte: újrapozicionálja az SPD-t, amely ellenzékben erős hadállást igyekszik kiépíteni a demokrácia ellenségének számító AfD-vel szemben, s megpróbálja féken tartani a szélsőséges pártot.
A választás másik érdekessége, hogy 4 év után – 4. helyezettként (a szavazatok 10,7 százalékával) visszatért a Bundestagba a jobboldali liberális FDP is, őt követi a támogatottság sorrendjében a Baloldal radikális párt (9,2 százalék) és a Zöldek (8,9 százalék).
Az ötszázalékos bejutási küszöböt más pártnak nem sikerült átlépnie, így a Bundestagba a következő 4 évben a CDU/CSU és további 5 párt küld képviselőket.
A NEGYEDIK A LEGNEHEZEBB?
A sorrendben negyedik kormányfői megbízatására készülő Merkelnek azonban nem lesz könnyű dolga, hiszen egy új, az eddigitől teljesen eltérő koalíciót kell összekovácsolnia. A legvalószínűbb, hogy (a CDU/CSU megbízásából) a piacbarát FDP-vel és a harcias környezetvédő Zöldekkel alakít kormányt. Ha ez sikerülne, a II. világháború óta először kormányozna négy párt Németországban.
Egy karibi ország zászlajának és az érintett pártok színei (CDU/CSU: fekete, FDP: sárga, Zöldek: zöld) alapján Jamaica koalíciónak nevezett kormány azonban még így sem tenne szert sziklaszilárd többségre a törvényhozásban. Még együtt is csak a parlamenti helyek 52,5 százalékát birtokolnák. (A Bundestagba egyébként rekordszámú, összesen 709 képviselő került be.)
Mindazonáltal az FDP ünnepel, de inkább azért, mert 4 év kihagyás után visszakerült a parlamentbe. A párt elvben hajlandó a koalícióra is Merkelékkel, ám a Zöldekkel nem szívesen közösködne.
Alighanem a Zöldek a legvisszafogottabbak, hiszen ha a leggyengébb erőként lépnének be a kormányba, rengeteg kompromisszumra kényszerülnének. Ez viszont visszaüthetne rájuk; választóik egy részét elriaszthatná tőlük, s emiatt 4 év múlva lehet, hogy kipottyannának a Bundestagból.
JUNCKER ÜZENT
Merkel is tisztában van a nehézségekkel és azzal is, hogy ha a Jamaica koalíció mellett dönt, neki is jelentős engedményeket kell tennie kormányzati partnereinek. Ezért meglebegtette a nagykoalíció fenntartását. Kijelentette: tudomásul veszi, hogy az SPD ellenzékbe akar vonulni, de a kérdést „holnap újra meg lehet beszélni”, hiszen a számok alapján „nincs leváltott nagykoalíció”.
Ha viszont mégsem lehet újra megbeszélni, s a Jamaica koalíciót sem sikerülne összehozni, új választást kell tartani.
Az eredmények alapján Merkelt tehát nagy kihívás elé állítja egy összetartó és stabil kormány összeállítása. Bár nem utasítja el, de a Jamaica koalíciótól valószínűleg idegenkedik. Talán azért, mert az nehézkesen működne, és az általa vizionált nagyobb fokú európai integráció akadályává is válhatna.
Az új kormány politikája mindenesetre különösen fontos és irányadó lesz az EU (előrehaladása) szempontjából is, hiszen Németország a közösség vezető hatalma. Üdvözölve Merkel „történelmi választási győzelmét”, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke tegnap meg is jegyezte: a globális kihívások közepette Európának minden korábbinál inkább szüksége van egy erős német kormányra, amely képes tevőlegesen alakítani a kontinens jövőjét.
