Hiába a sorozatos figyelmeztetések belföldről és külföldről, az iraki kurdok hajthatatlanok. Nem mondják le a szeptember 25-ére meghirdetett függetlenségi referendumot. Az eredmény is sejthető: tömeges részvétel mellett a nagy többség az önálló Kurdisztánra szavaz majd, vagyis arra, hogy az Irakban jelenleg autonóm területként működő északi és északkeleti országrész különváljon.
Ha ezt sikerül elérni, évszázadok óta először jöhet létre egy olyan állam, amelyet a kurdok alapítanak. A többségük azonban csak álmodhat a saját országról. A térségben élő csaknem 30 millió kurd ugyanis négy államban szóródott szét: Irakban, Iránban, Szíriában és Törökországban. Korábban a szultánok birodalmában hosszú ideig egységes területen élhettek, de azért ott sem „kaptak” saját államot. Az I. világháború idején a brit világbirodalom önálló országot ajánlott nekik, ám a konfliktus befejezése után megfeledkezett róluk.
A szultáni állam és a Közel-Kelet felosztásakor a háború győztes hatalmai nem juttattak nekik semmit. Azóta is kisebbségben élnek a térségben, és a világ egyik legnagyobb állam nélküli nemzetének számítanak.
Persze nem minden kormány hajlandó elismerni ezt. Törökország még a területén élő 12 millió kurd létezéséről sem szívesen beszél.
A török hadsereg a héten váratlanul hadgyakorlatot kezdett az iraki határ közelében, mintegy jelezve, hogy akár fegyveres akcióra is kész a szomszédos ország területén. Már az ürügy is megvan; maga Recep Tayyip Erdoğan török elnök ismertette. Eszerint hazájának meg kell védenie az iraki kurd regionális kormány ellenőrzése alatt álló területeken élő türkmén kisebbséget, vagyis a törökök rokonait, egyszersmind meg kell akadályozni Irak felosztását.
Érvelése hasonlít Bagdad álláspontjához. Az iraki központi kormány ugyanis törvénytelennek tartja a referendumot, és katonai beavatkozással fenyegette meg a kurd területeket, ha a népszavazás az ország egységét veszélyeztetné.
Az üzenet egyértelmű: ha a kurdok hétfőn a függetlenségre voksolnak, az iraki fegyveres erők beavatkozását kockáztatják. A törökök magatartása is félreérthetetlen. Az olvasható ki belőle, hogy ők is bevethetik a hadseregüket, de nemcsak amiatt, amit Erdoğan mondott, hanem azért, hogy megakadályozzák a független kurd állam megalakítását Törökországban is.
Ankara ugyanis attól tart, hogy az iraki kurdok lépése a törökországi társaikban még inkább felerősíti az önállóság iránti vágyat, amely egyáltalán nem új keletű. A törökországi kurdok egy csoportja már 1984 óta küzd fegyverrel a függetlenségért.
Hasonló félelmek szorongatják Teheránt is, így az ottani politikai elit is kiáll Irak oszthatatlan egysége mellett. Moszkva sem támogatja az iraki kurdok önállósodási törekvéseit, miként a legfontosabb szövetségesüknek számító Egyesült Államok sem. Washington kérte a referendum elhalasztását, az ENSZ is ugyanígy járt el. A világszervezet ráadásul hároméves tárgyalássorozatot javasol a kérdés rendezésére a központi (iraki) és a regionális (kurdisztáni) kormány között.
A közel-keleti országok közül eddig csak Izrael állt ki az iraki kurdok függetlensége mellett.
Az érintett közösség tagjai a legjobb megoldásnak továbbra is azt tartják, ha különválnak. Annak ellenére is, hogy 1992 óta saját kormányt működtetnek, sőt 2003-ban kikiáltották a Kurd Autonóm Régiójukat, amely saját parlamentet és hadsereget tart fenn.
Úgy tűnik, hogy minél többen és minél erélyesebben tömik az agyukat mindenféle veszélyfelhívásokkal, figyelmeztetésekkel és egyebekkel, annál elszántabbak céljuk megvalósításában. Azzal érvelnek, hogy az Iszlám Állam ellen folytatott háborúban egyedül vívták ki a függetlenségüket.
Igaz, nemcsak a saját területeiket szabadították fel, hanem az arabok lakta iraki térségek egy részének visszaszerzésében is élen jártak. Egy-egy kőolajban gazdag és stratégiailag fontos terület pedig annyira megtetszett nekik, hogy fegyvereseik továbbra is ott állomásoznak. A népszavazáson ezekről is dönteni akarnak, amit Bagdad szintén elfogadhatatlannak tart.
Maszúd Barzani, az iraki kurdok regionális kormányának vezetője igyekszik csillapítani a kedélyeket. Közölte: az igen szavazatok többsége a referendumon nem jelentené Irak északi területeinek azonnali elszakadását, csupán a felhatalmazást adná meg ahhoz, hogy az önállóságról tárgyalásokat kezdjenek a központi kormánnyal.
A kurdok tudják, hogy az elmúlt száz évben most jutottak a legközelebb az államalapításhoz, ezért biztosan támogatni fogják az önállóságot. Külföldön sokan egyetértenek velük.
Nemzetközi diplomáciai és külső kormányzati segítség nélkül azonban kudarcra van ítélve az államalapítási kísérletük. Nyilvánosan sem a Nyugat, sem a Kelet nem támogatja az iraki kurdok függetlenségi törekvéseit. Féltik a régió törékeny egyensúlyát és a saját érdekeiket.
Hogy a kulisszák mögött mi zajlik, nem tudni. Az mindenestre biztos, hogy a héten az ENSZ éves közgyűlése alkalmából tartott kétoldalú találkozókon, illetve a folyosói beszélgetéseken kiemelt téma volt a „kurdügy”. Talán háttéralkuk is születtek a Közel-Kelet folyamatban lévő újrarajzolásában részt vevő hatalmak között.
