2024. március 29., péntek

Találkozó a lovak szeretete jegyében

Tizenegyedik alkalommal tartottak lovastalálkozót Zentán

Amennyiben igazat adunk Jókai Mórnak, aki szerint bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló, akkor vasárnap rengeteg bölcs ember gyűlt össze a zentai Táltos Lovasklubnak a Tornyosi út végén lévő székhelyén megrendezett lovastalálkozón, hogy egy nap erejéig kikapcsolódjon, barátkozzon egymással, és osztozzon a négylábú kedvencek iránt érzett szeretetben. A tizenegyedik lovastalálkozón ugyanis több mint ötven fogatos, fiákeres és lovas vett részt, egyedül talán az érdeklődők lehettek volna többen, mert – az időjárási körülmények miatt csak részben megtartott összejövetelen – igazán rendhagyó élményben lehetett volna részük.

A fogatosok és fiákeresek felvonulását lovasok vezették föl (Horváth Zsolt felvétele)

A fogatosok és fiákeresek felvonulását lovasok vezették föl (Horváth Zsolt felvétele)

A szervezők a rendezvénnyel a lovak szeretetét és a fogatsportot is igyekeznek népszerűsíteni – nyilatkozta lapunknak Vartus Szabolcs, a zentai Mezőgazdasági Szakszolgálat állattenyésztésért felelős munkatársa, a lovastalálkozó egyik szervezője. A lovakat egyébként hazánkban hobbiállatnak tekintik, a gazdasági jelentőségüket már elvesztették.

Elek Dabis József, a Táltos Lovasklub elnöke elmondta, hogy klubjuk keretében igyekeznek összetartani a társaságot, ami nem egyszerű dolog, mivel mindannyian elfoglaltak, és nem jut idejük a „lovazásra”. Az elnök hangsúlyozta, hogy a lótartás talán legfontosabb szabálya az, hogy szeressük az állatot, mindennap mozgatni kell őket, mert ha egyfolytában állnak, akkor tönkremennek a lábaik.

– Én is szeretem a lovakat, de a helyzetünk úgy adta, hogy ki kellett költöznöm külföldre, így odahaza a szüleim rendezik a lovakat. Talán egyszer itt is jobb lesz a helyzet, és vissza tudok térni Zentára – jegyezte meg beszélgetőtársunk.

– Ezek nem olyanok, mint az asszonyok, akik elrúgják az embert, amikor simogatják őket. Ezek tűrik – jegyezte meg dörmögve a bajsza alatt a zentai Pap Péter Pál fiákeres, fogatában ülve, amely elé két pompás paripa volt kötve. Gyermekkorában szerette meg a lovakat. Szülei tartottak lovat, ebbe nőtt bele.

– Ugyanúgy, mint a gyereket, nevelni kell őket – jegyezte meg, s hozzátette, hogy egyedül rendezvények kedvéért hajtja ki a fiákerét.

Az úgyszintén zentai Fodor Attila a mai napig lovaival keresi meg a kenyerét, fuvarozik velük. Építőanyagot, törmeléket szállít, a fiákerével pedig lakodalmakba, elsőáldozásokra, keresztelőkre is el szokott menni.

– A legnagyobb baj az, hogy ha a fiáker elromlik, Zentán nincs mester, hogy azt megjavítsa – mesélte, ezért ahogyan tudják, úgy tákolják. Attila szerint is szeretni kell ezt az életmódot. Mint ahogyan elmondta, a ló nem olyan, mint a kerékpár, hogy a hétvégén letesszük, és csak hétfőn, munkába menet vesszük elő.

– Ha van ünnep, ha nincs, a lovakat etetni és gondozni kell, naponta legalább kétszer – mondta.

A rendezvény látványos felvonulással kezdődött, a Lovastanyán ez idő alatt 8 pörköltfőző csapat mérte össze gasztronómiai tudását. A fogatosok felvonultak a város utcáin. Behajtottak a központba, onnan a Tisza-partra.

Az ebédet követő zuhogó eső miatt a délutáni programokat elhalasztották.