100 éve hunyt el Gyóni Géza. Ennek tiszteletére Dabason bemutatták Dóczy Péter Mindhalálig 1917 című zenés darabját, amely a híres költő, író, publicista Gyóni Gézáról szól. Az előadásban közreműködött Széplaky Géza, Szemerédi Bernadett, Dóczy Péter és Jónás Gabriella. Hárfán Dóczy Gabriella játszott, míg klarinéton Csonka Boglárka. A darab ősbemutatója Dabason, szeptember 15-én volt. Jónás Gabriellával, színésznővel beszélgettünk az előadásról.
– A Mindhalálig 1917 című előadásra Gyóni halálála 100. évfordulójának kapcsán került sor a Gyón melletti Dabason. Azért ez a helyszín, mivel Gyóni Géza Gyón községből származott, eredeti neve Áchim volt. Körülbelül másfél évet töltött Szabadkán. 1913-ban költözött ide, és a Bácskai Hírlapnak dolgozott, 1914-ben itt érte a behívó a világháborúba, innen került a lengyel Przemysl városába, majd hadifogságba is, Krasznojarszkban, ahol el is hunyt. Életének egyik legboldogabb periódusát töltötte Szabadkán, a szerelem is itt talált rá, egy házas asszony személyében, akihez az Őrangyal versek is íródtak. A hadifogság alatt is tartott a levelezésük – mesélte a színésznő.
– Összegyűjtöttük azokat az anyagokat, amiket lehetett. Az Életjel gondozásában a publicisztikai írásainak kivonata nemrég jelent meg. A Matica Srpska is sokat segített, Heinermann Péter úr felkutatott minden létező anyagot. Hihetetlen érzés volt 1913–1915-ben kiadott könyveket a kezemben tartani. Szerették Gyóni verseit, volt, ami 10, 15 kiadást is megélt. A próbákat és a munkát valamikor májusban kezdtük el, 4 színész és két zenész. Mindenki felkutatta, elolvasta amit tudott. Palicsról is kaptunk segítséget, mivel két karácsonyi jelenet is megjelenik a darabban. A háborút megelőző karácsonyt is a szerelme családjával töltötte, és ez volt élete legboldogabb karácsonya. A fát nem akartuk hagyományosan díszíteni, így Sebők Valériát, a Lányi Ernő iparos egyesület Gránátalma hímzőszakköréből kértük meg, hogy készítsen nekünk fehér, papír angyalokat, és ezzel díszítettük a fát és a színpadot is. Nagyon érdekes a kor, amiben játszódik az előadás, mivel olyan keveset tudunk az első világháború előtti évekről, érdekes volt ebben elmerülni. Gyóni Géza igazán nagy népszerűségnek nem örvendhetett, mivel Ady kortársa volt, aki mindenhol jelen volt, ám írásai így is nagy példányszámban jelentek meg, volt egy réteg, amelynek tagjai nagyon szerették a verseit. Szabadkán a polgárok gyorsan megkedvelték az írásait, napi rendszerességgel írt a Bácskai Hírlapba, közkedvelt ember volt.
A színésznőt – aki Alkonyt és Ilonát alakítja az előadásban – kérdeztük a próbákról, a munkafolyamatról és arról, hogy mi volt a középpontban a darabban.
– A munka úgy folyt, hogy kihagyásokkal, részletekben dolgoztunk rajta, gyűjtöttünk, kiosztottuk a szerepeket. Ellát, Gyóni szerelmét a bánáti származású Szemerédi Bernadett alakította. Dóczy Géza játszotta Nádasdyt, aki Sopronból magával hozta Gyónit, őt pedig Széplaky Géza alakította.
A keretjáték Hádész ligete volt, Hermésszel, Hajnallal és Alkonnyal, akik a túlvilág erőivel megpróbálják segíteni Gyónit, vezetik azon az úton, amin neki végig kell mennie. Időről időre visszatérünk Hádész ligetébe. Osztott színpadon játszottunk, az egyik fele a szabadkai történet volt, a másik pedig hófehér, UV fénnyel megvilágított tér Hádész ligete, illetve az utolsó képen a tábor is. A leghosszabb jelenet a szabadkai jelenet volt. Jó volt a darabon dolgozni, hiszen a jelenetek szövegét mi írtuk, állítottuk össze a Gyóni anyagból, verseiből, szövegeiből, tehát ezek Gyóni-mondatok voltak. Gyóni és szerelme között a párbeszéd pedig maguk a versek voltak. A bemutató Dabason volt, de mivel kis létszámú előadásról van szó, remélem, hogy itt is tudjuk majd játszani. Szeretném, ha Szabadkára is elkerülhetne az előadás.
