2024. március 29., péntek

Szeptember végén

Őszi lábtenisztorna

Petőfi sajnos nem ismerhette ezt a nagyszerű sportágat, különben egyik legszebb költeményébe biztosan beleszőtte volna, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, de már a szokásos idényzáró lábtenisztornát szervezik a zentai Halászcsárdán, színesebbé varázsolva ezzel a lángsugarú nyár utolsó napjait.

Az idén valóban kifogástalan időjárás fogadta a lelkes résztvevőket és szervezőket, ami a mérkőzések színvonalán mindvégig tükröződött is, és még az sem szegte a labdazsonglőrök kedvét, hogy a szurkolók már őszi nyugovóra tértek. Az izgalmak fokozása érdekében minden zentai játékos mellé egy kanizsai vendéget sorsoltak, ezáltal soha nem látott vegyes párosok alakultak ki, de azért párját senki sem ritkította még az időnként kialakuló viták során sem. A játék szeretete, na meg a tudás hatalma még ilyen szokatlan összeállítások közepette is kidomborodott, így az első perctől kezdve késhegyre menő küzdelem folyt a Picigen Arénában. Mivel összesen hét csapat indult, a hosszú és látványos labdamenetek következtében végül a teljes szombat délután sem lett elegendő a verseny lezárásához, és a mindent eldöntő csata már reflektorfényben zajlott. Itt ugyan egyes játékosok farkasvaksággal magyarázták az egyre gyakrabban előforduló hibákat, ám a valós ok inkább a farkaséhség lehetett, ugyanis akkor már ínycsiklandozó illatfelhők lengedeztek a közelben rotyogó babgulyás környékéről, és ezt a játszmák között felhajtott sörök sem tudták semlegesíteni. Az étel és ital fogyasztása során végül holtverseny alakult ki, mi több, ebben a műfajban a játékvezetők is méltó vetélytársaknak bizonyultak. Nem hagyjuk azért említés nélkül, hogy a gálabemutatón még az est folyamán sikerült győztest avatni, a legjobb állóképességgel rendelkező Milanović Igor és Dobó Roland személyében. Nem kisebb ellenfeleket utasítottak maguk mögé, mint az aktuális „világbajnok” Lipták testvérek mindkét tagját, a gazdag éremkollekcióval büszkélkedő Zavišić Veselint és Mijatov Bojant, a csúcsformájukat kitartóan az idény végére időzítő és már összeszokott párosnak tekinthető Milanović Zorant és Gubi Krisztiánt, a három elnyűhetetlen veteránt, Milanović Milant, Sóti Mihályt és Kontić Đorđét, a fővédnök és főszakács Kovačević Milant, valamint az ugyancsak tekintélyes tapasztalattal rendelkező Onjin Miroslavot és Srpak Nikolát.

Elődöntők: Milanović Igor/Dobó–Zavišić/Lipták Zsolt 2:0 (21:16, 22:20); Mijatov/Lipták Csaba–Milanović Zoran/Gubi 2:0 (21:13, 21:12). Döntő: Milanović Igor/Dobó–Mijatov/Lipták Csaba 2:0 (24:22, 21:11).

Az már valószínűleg a véletlen műve, hogy a méretes bogrács tartalma kissé sósra sikeredett, így aztán hatványozottan kellett pótolni az elveszített folyadékmennyiséget, s mindez jótékony hatással volt a játék hevében kialakult nézetkülönbségek elsimítására. A jövő évi terveket pedig már nem is kellett részletezni, hiszen a következő augusztus folyamán a picigen-vb csak abban az esetben fog elmaradni, ha a háttérben kanyargó csodaszép folyónk időközben gondol egyet, és Zenta felől Kanizsa irányába kezd hömpölyögni.