2024. április 19., péntek

Migráns diákok az iskolapadban

A migránsok 2010-ben kezdtek érkezni Szerbiába. Szabadkán kezdetben az elhagyatott téglagyár körüli erdőkben bujkáltak, és vagy maguk, vagy embercsempészek segítségével igyekeztek átjutni Magyarországra. Ahogy múlt az idő, egyre többen jöttek. 2015-ben már naponta 10 ezrek érkeztek az országba. Preševóból különvonattal hordták őket fel Szabadkára, hogy csak menjenek az Unió területére. 2015 májusában Magyarkanizsára tömegesen jöttek a szíriai migránsok. Az utasszállító vállalatok gyorsan reagáltak a történésekre és megesett, hogy naponta 60–80 autóbuszjárat is indult Belgrádból Szabadkára és Magyarkanizsára. Ez utóbbi kisvárosba később már nem is engedték be a buszokat, hanem azok kivitték a martonosi bekötőúthoz utasaikat, és a rendőrök megmutatták a migránsoknak, merre van a magyar határ. Miután Magyarország elkezdte építeni a határzárat, egyetlen helyen, Horgosnál, a vasúti pályán lehetett átmenni akadály nélkül az Unió területére. Naponta több ezren gyalogoltak át itt a síneken.

2015. szeptember 14-én este nyolc órakor a magyar határon a Horgos–Szeged közötti vasúti sínekre egy vasúti kocsit helyeztek, s mivel addigra már elkészült a magyar határzár, így megszűnt a csoportos átkelés lehetősége. Éjfélig a horgosi kishatárátlépőn még átengedték az emberfolyamot, de éjfélkor a magyar hatóságok lezárták az országhatárt. Ettől kezdve csak a beléptető kapun keresztül lehetett bejutni Magyarországra.

Még ezen az éjszakán buszok indultak Šidre, mert elterjedt a hír, hogy ott a horvát határon át lehet menni. A horgosi kép megismétlődött a Šid melletti Berkasovónál. Ezrek lépték át naponta határt. November harmadikán ezt, az egyébként használaton kívüli határátkelőhelyet is lezárták, és Šidről vonatokkal szállították Brodba a migránsokat. Tulajdonképpen ekkor alakult ki a balkáni útvonal. Macedóniából Preševóba vonattal érkeztek, onnan buszokkal és vonattal szállították őket Šidre, innen pedig tovább Horvátországba, Szlovéniába, Ausztriába…

A szabadkai befogadóközpontban önkéntesek foglalkoznak a migráns gyerekekkel (Fotó: Gergely Árpád)

A szabadkai befogadóközpontban önkéntesek foglalkoznak a migráns gyerekekkel (Fotó: Gergely Árpád)

Naponta 4-5 szerelvény indult Šidről, egyenként 800–900 utassal. A vasúti szállítás 2016. március 8-ig tartott. Európa megtelt. Ausztria volt az első, amely bejelentette, nem tud több migránst fogadni. Dominóeffektusként söpört végig a balkáni útvonalon az intézkedés.

Szerbiában ekkor 6000 migráns rekedt. A balkáni útvonal lezárásáig a befogadóközpontokban csak egy-két napot töltöttek a migránsok. Azonban a határok lezárását követően már hosszú távra kellet berendezkedni, különösen azért, mert főként gazdasági migránsokról van szó, akiket Európa nem hajlandó befogadni. Vannak, akik már két éve itt vannak Szerbiában, s kilátástalannak látják helyzetüket. Befogadóközpontokban élnek és arra várnak, hogy sorra jussanak, hogy a magyar határon benyújtsák menedékkérelmüket.

A lista hosszú, és naponta csak 10 embert fogadnak a magyar hatóságok. Természetesen újak is érkeznek, nem nagy számban, hiszen hat ország rendőrei segítenek Szerbiának a macedón, meg a bolgár határ védelmében, de még így is sikerül némelyeknek bejutni Szerbiába. Ők, és akik már huzamosabb ideje itt vannak – azok közül is inkább a fiatal férfiak –, megpróbálkoznak átjutni a magyar kerítésen. Naponta vannak határsértők, akiket a magyar hatóságok elfognak és visszakísérnek Szerbiába.

Miután kiderült, hogy a migránsok, akik itt rekedtek, tartósan nálunk maradnak, megszervezték meleg étellel való ellátásukat. A tervezett befogadóközpontokat is megtöltötték velük, most szeptember elején pedig egy újabb lépés következett: iskolába kell járni a migráns gyerekeknek is. Beiskolázásukat az UNICEF és az UNHCR segíti.

Mindenhol, ahol vannak befogadóközpontok, a közeli iskolákban helyezik el a migráns gyermekeket. Šid községben és Belgrád egyes körzeteiben van a legtöbb migráns gyermek. Egyes adatok szerint hatszázötven, mások szerint viszont ezer 7 és 14 év közötti gyermekről van szó. Nem mindannyian indultak el a hónap elején az iskolába, van, ahol csak a hónap közepén ülnek be az iskolapadba. Eddig 252 migráns gyermek iratkozott be 27 iskolába Szerbia-szerte. Valamennyi diák iskolatáskát és tanfelszerelést kapott.

Vajdaságban Šiden van a legtöbb migráns. Az adaševci meg a principovaci befogadóközpontok tele vannak. A šidi szülők, mintegy 200-an, a napokban tiltakozást szerveztek, mondván, ha a migráns gyermekek egy osztályba járnak a gyermekeikkel, akkor ők nem engedik iskolába a sajátjaikat. A tiltakozás napokig tartott, minden tiltakozó szülőt lefasisztáztak, idegengyűlölőnek minősítettek, és azt mondták róluk, hogy Szerbia legrondább arcát mutatták fel azzal, hogy tiltakoztak.

Hiába mondták a szülők, hogy nem a másság zavarja őket, hanem féltik gyermekeiket, hogy elkapnak valamilyen betegséget a befogadóközpontokban élő gyermekektől, meg azt sem tartják jónak, hogy a tananyaggal sem tudnak majd megfelelő tempóban haladni, mert a pedagógusoknak azokkal a tanulókkal is foglalkozni kell, akik egyáltalán nem értik a nyelvet.

Én nem ítélem el a szülőket. Jogosnak tartom félelmeiket, aggodalmukat. Azt is elhiszem nekik, hogy nem fajgyűlölők, nem azért tiltakoztak, mert az osztályokba bekerülő gyermekek migránsok, hanem mert valóban úgy látják, hogy a tanítás menete megváltozik, ha a nyelvet sem értő nebulók is vannak az osztályban. Ilyen téren nagyon sok vajdasági szülőnek, iskolának van tapasztalata, hiszen az inkluzív oktatás égisze alatt bekerültek olyan tanulók is az osztályokba, akik szintén nem beszélik sem a magyar, sem a szerb nyelvet. Gondoljunk csak a Koszovóból ide költözöttekre.

A sajtónak egyetlen igazgató, egyetlen pedagógus sem nyilatkozott, hogy ők mit gondolnak, hogyan lehet ezt a problémát megoldani. A hivatalos álláspont szerint a pedagógusokat felkészítették, és előbb csak zene, meg rajzóráik lesznek a migráns diákoknak.

Mivel adat nincs, így csak a saját tapasztalatainkra hagyatkozhatunk. Az elmúlt hét évben nagyon sok időt töltöttem a migránsok között, azt láttam, hogy a fiatal férfiak, a kisgyermekes családok és a fiatal fiúgyermekek indultak útnak otthonról a jobb jövő reményében. Tizenéves kislányokat szinte nem is láttam, a fiúkról, akik meg 15–16 évesnek mondták magukat, nem tudtam megállapítani, hogy igazat beszélnek-e. Ennek alapján feltételezem, hogy azok, akik most közülük iskolába indulnak, főként alsósok.

Ha arra gondolok, hogy tulajdonképpen itt rekedtek ebben az országban és ki tudja meddig maradnak még, teljesen jogos igénynek tartom, hogy a migránsok gyermekei is iskolába járjanak. Ahogy a mi gyermekeink egy életben egyszer lesznek elsősök, járnak általános iskolába, úgy kortársaik is jogosultak erre. Az oktatás alapvető emberi jog. És nem megoldhatatlan az sem, ha van néhány tanuló, akinek több idő kell a beilleszkedéshez. Gondoljunk csak arra a több ezer vendégmunkás családra, akik Németországban vagy más európai országban kezdtek új életet, a gyermekeik pedig idegen országban, idegen nyelven tanultak az iskolában. A gyerekek is megküzdöttek az akadályokkal és az oktatási rendszernek is találnia kellett megoldást a felzárkóztatásukra.

Zomborban úgy döntöttek, a befogadóközpontokban tartanak majd tanórákat az iskolaköteles migráns gyermekeknek. Lapinformációk szerint a szülők elégedettek a megoldással, örülnek, hogy foglalkoznak gyermekeikkel.

Bármi legyen is a Keletről Nyugat-Európába irányított tömegek vándorlása hátterében, legkevésbé a gyermekek a bűnösek. S ha a migráns szülőkre gondolok, akik iskolába indítják egy számukra átmeneti, idegen országban gyermekeiket, csak az együttérzés szólal meg bennem. Ez az a helyzet, amikor mindenkinek igaza van: a tiltakozó šidi szülőknek is meg a migráns gyermekek szüleinek is, mondta egyik kollégám. Szerbiának ezzel az új helyzettel meg kell küzdenie.

A balkáni útvonal ugyan másfél éve le van zárva, de nem szűnt meg az Európai Unióba igyekvők vándorlása. Jóval kisebb számban, de még mindig érkeznek, s mivel Magyarországra lehetetlen bejutni, itt ragadnak nálunk. Arra kell berendezkedni, hogy nem néhány hónapot, hanem néhány évet is itt fognak tölteni, akik nem utazhattak tovább. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a Szerbiában tartózkodó migránsok döntő többsége nem kíván Szerbiában letelepedni. Csupán százan kértek úgy menekültstátuszt, hogy itt szeretnének maradni. Pillanatnyilag a hivatalos adatok szerint a befogadóközpontokban 3800 migráns tartózkodik. Az erdőkben, parkokban, a rendszeren kívül pedig még néhány száz.