2024. március 28., csütörtök

Új életet lehelnek a farönkbe

Látogatás az oromhegyesi fafaragótáborban

A héten ismét fakopácsolástól hangos az oromhegyesi Atlantis diszkó mellett lévő alkotóház, ahol ezúttal is magyarországi, vajdasági és felvidéki fafaragók készítik szebbnél szebb alkotásaikat.

Az idei tábor résztvevői (Horváth Zsolt felvétele)

Az idei tábor résztvevői (Horváth Zsolt felvétele)

Az idén hetedik alkalommal megszervezett műhelymunka keretében elkészülő alkotások az előző évekhez hasonlóan Oromhegyes, Magyarkanizsa és a község területén lévő települések utcáit díszítik majd. Egy Szent István-szobrot az oromi templomnak adományoz a táborban részt vevő tíz mester, Oromhegyest pedig egy helységtáblakerettel és egy fából készült, az 1992-es béketiltakozásra emlékező táblával ajándékozzák meg, amelyet az elkövetkezőkben a legendás Zitzer Klub homlokzatán helyeznek majd el. Emellett különböző fából készült alkotásokkal gyarapítják az oromhegyesi betlehem állományát is – mesélte Erdélyi István oromhegyesi fafaragó, a tábor házigazdája, aki elmondta azt is, hogy társaival már a tél folyamán előre eltervezik, hogy a tábor ideje alatt miket készítenek majd.

– Alapítványunk számára egy újabb csoda történt itt Oromhegyesen, mert Istvánnal karöltve eredetileg azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy nemcsak a kis falvakat szépítjük munkáinkkal, hanem az egésznek kisugárzása legyen a környező településekre is – nyilatkozta lapunknak Törő György szekszárdi fafaragó, népi iparművész, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány berkeiben működő Dunai Nemzetközi Alkotókör vezetője, aki oszlopos tagja az oromhegyesi fafaragótábornak. Fafaragótársaival évek óta visszatér az észak-bácskai településre, hogy szerszámaival új életet leheljen a kivágott fatörzsbe.

A nyugállományban lévő honvéd ezredes szerint céljukat elérték, mivel az Oromra kerülő Szent István-szobor mellett többek között a község székhelyére is elkerül az egyik alkotásuk.

– Tehát nemcsak a falvakat szépítjük, hanem a hagyományápolás mellett a magyar–magyar és a magyar–szerb barátságot is ápoljuk és fejlesztjük – mondta.

Készül a Szent István-szobor (Horváth Zsolt felvétele)

Készül a Szent István-szobor (Horváth Zsolt felvétele)

A Falvak Kultúrájáért Alapítvány egyébként a magyarországi és határon túli hátrányos kulturális helyzetű települések életminőségét igyekszik fejleszteni önkéntes, karitatív munkán keresztül.

Ottjártunkkor egy falapra ornamentikákat faragott a felvidéki Szőgyénből érkezett Baracska Árpád két kollégájával, Méri Bélával és Laczkó Viktorral. Árpád elmondta, hogy elsősorban a fafaragás fortélyait jött ellesni a magyarországi és a vajdasági mesterektől, mivel restaurátorként sokszor fával is dolgoznia kell, s így nagyon jó tapasztalatokat szerezhet az itt eltöltött egy hét alatt.

– Szerencsére jó tanítóim vannak, habár nem volt nehéz elsajátítanom a fafaragást. Neil Armstrong amerikai űrhajóst, a Holdra lépő első embert szabadon idézve: Ez kis lépés a fafaragóknak, nagy lépés számunkra – jegyezte meg a felvidéki résztvevő.

Laczkó Viktor amatőr fafaragó úgyszintén először vesz részt a tábor munkájában, s elmondta, hogy nagyon jó érzi magát a fafaragókollégák között: nagyon jó a társaság, kedves mindenki, viccesek és nem utolsósorban segítőkészek, mivel ő is még tanulja a „szakmát”.

Viktor mesélt arról is, hogy néhány évvel ezelőtt kezdett el fafaragással foglalkozni.

– Kamionos vagyok, és Nyugaton volt egy időszak, amikor sokat vártunk arra, hogy visszafelé is legyen fuvarunk – mesélte. Ekkor döntötte el, hogy valamivel elüti az időt:

– Varrónő nem vagyok, így varrni mégsem fogok, ezért az egyik bevásárlóközpontban vettem késeket, és elkezdtem farigcsálni – mesélte. Idővel komolyabb szerszámokat is beszerzett, és azóta folyamatosan igyekszik képezni is magát.