2024. április 20., szombat

Fűnek-fának tartoznak

A működő gazdaságban egyik legnagyobb rémálom a fizetésképtelenség. Amikor a cégek, saját hibájukból vagy mások magatartása következtében kifogynak a forgótőkéből, akkor ez láncreakciót indít el. Elsősorban ennek megakadályozása céljából fogadta el a szerb parlament a számlák kifizetéséről szóló törvényt, amely szerint az állami szervek és a közvállalatok 45, a jogi személyek pedig legkésőbb 60 nappal a számla kézhezvétele után kötelesek kiegyenlíteni adósságukat. Ellenkező esetben a hitelező vagy beszállító bíróság útján érvényesítheti jogos követelését.

Azóta ennek az lett a következménye, hogy a „türelmetlen” vállalatok, rendszerint jóval a törvény által meghatározott határidő után, benyújtották a megrendelőtől kapott váltójukat, s ezzel igen sok esetben zároltatták az adós folyószámláját. Az első félév utolsó napján csaknem 37 000 vállalat számlája volt zárolva, s az esedékes összeg 296 milliárd dinár, vagyis 2,5 milliárd euró. Csupán júliusban 4100 számlazárlatot rendeltek el, s ez harminc százalékkal több, mint tavaly ugyanebben az időszakban.

Egyébként jellemző, hogy a száz leginkább eladósodott vállalatot, vagyis az összesnek alig a 0,2 százalékát terheli az említett 2,5 milliárd euró negyede. Ezek között számos nagy, olykor egyeduralmi helyzetben levő cég található, amelyeknek a vezetői szinte jogot formálnak maguknak arra, hogy felvegyék a bankhitelt, de ne törlesszék a részleteket, vagy megrendeljék és átvegyék az árut a kisebb vállalkozásoktól, de hónapokig, olykor évekig ne fizessenek.

Nem kétséges, hogy a pénzügyi kötelezettségekhez ilyen módon történő hozzáállás ingataggá teszi a gazdaságot, hiszen a pénz megreked és akár recesszióba is fordulhat a dolog. Márpedig ennek a körülménynek a szem előtt tartásával aligha lehet számítani a nemzeti össztermék értékének jelentősebb növekedésére.

Külön figyelmet érdemel a zárolt számlák számának területi megoszlása. A tavalyihoz viszonyítva például Vajdaságban kétharmaddal csökkent az érintett cégek száma, Šumadijában és Nyugat-Szerbiában pedig megduplázódott. Érthető tehát, hogy a tartomány területén működő vállalatok miért ódzkodnak üzletelni a kragujevaci és a környékbeli vállalkozásokkal.

A szakemberek és a politikusok jogosan nevezik Belgrádot az ország legfejlettebb részének, hiszen ott összpontosul a gazdaságnak egy igen jelentős része. Ez azonban nem jelenti, hogy a fővárosiak nagyobb figyelmet szentelnek a zárlat elkerülésére. Tavaly óta ugyanis egyharmaddal nőtt a „buliban” levőknek a száma.

Sok vállalat, felmérve a saját anyagi helyzetét, az államtól várja a segítséget. A legújabb példa a Smederevska Palanka-i Goša vagongyár. A cseh tulajdonos szinte évek óta mellőzi a számlák és a dolgozók bérének kifizetését, az emberek pedig a szerbiai hatalomtól követelik a pénzüket. Pedig ha elemezzük az adósok összetételét, szembetűnő, hogy az állam is jócskán túllépi az általa törvénnyel meghatározott fizetési határidőt. Július végén ugyanis több mint 14 milliárd dinárral tartoztak az intézmények és a kormány felügyelete alá tartozó közvállalatok.

Ilyen körülmények között talán nem oktalan a kérdés, hogy 2013-ban a pénzügyminisztérium, a kormány és végül a képviselőház miért fogadta el és léptette hatályba a szóban forgó törvény, ha már ő maga sem tartja tiszteletben.

Nem kell hát csodálkozni a vállalatokon, hogy fűnek-fának tartoznak, amikor az ország vezetése sem töri magát a törvényesség betartására.