Templombúcsú volt pénteken a dél-bánáti Udvarszálláson (Dobričevo). A Versectől délre, a Karas folyó bal partján, a román határ mentén fekvő faluban jelenleg mintegy 150-en élnek. Zömében magyarok, akiknek sikerült megőrizni nyelvüket, hitüket, kultúrájukat.
A búcsú egy kis közösségben, mint amilyen Udvarszállás is, kiemelkedő esemény. Találkoznak egymással a helybeliek, sok elszármazott hazajön meglátogatni a szüleit, nagyszüleit. Az ünneplés hagyományosan a Kisboldogasszony-templomban bemutatott szentmisével kezdődik.
A szentmisére megtelt a templom (Kecskés István)
– Egyedül itt tudok magyar nyelven misézni. Ma miséztem Fehértemplomon is, cseh nyelven és horvát nyelven, de itt hallgattam és együtt miséztem Csipak Csaba székelykevei plébánossal – magyar nyelven. És ez külön öröm a számomra, hiszen az anyanyelvem, és mindig azt vallottam, hogy imádkozni, énekelni egy magyar embernek igazából csak magyarul lehet – mondja Bogdán József fehértemplomi plébános.
A faluban az egyetlen boltocskán kívül semmi nincsen. Sem posta, sem orvos, sem gyógyszertár. A napokban megszűnt a helyi közösség is. Az elvándorlás pedig folyamatos. Főleg a fiatalok részéről – mondja a helybeli Horváth István. Bár egyre kevesebben vannak, a két utcában aki itthon maradt, az igyekszik megtartani a hagyományt, ahogyan azt a szüleinktől és nagyszüleinktől tanulták.
De van még, aki megpróbálja összefogni azt az öt-hat fiatalt és a mintegy 15 kisiskolást. Hosszú idő után az idén néptánctábort szerveztek a faluban. Horváth Gizella, a Petőfi Sándor MME elnöke dicséri a fiatalok hozzáállását, lelkesen jártak a próbákra, és a búcsúi műsorban bemutatták, hogy mit tanultak meg. Felléptek a dél-bánáti művelődési egyesületek szemléjén is.
Az udvarszállási iskola alsós magyar tagozatának jelenleg hat tanulója van. A fölsősök Karasjeszenőben tanulnak tovább szerb nyelven.
