2024. április 24., szerda

Kaland az óceánon

Fényképezőgéppel a kezében járja a világot a temerini Iva Šilić

Manapság egyre többen keresnek külföldön munkát. Közöttük akad rengeteg fiatal is, akik a szebb jövőért messzebbre merészkednek. Ha már nyár van – igaz lassan már a végéhez is értünk –, akkor beszéljünk a hajós munkákról. A luxushajók sok kalandot és jövedelmező álláslehetőséget kínálnak a fiatalok számára. A hajóstársaságok nyitott, motivált és pozitív beállítottságú fiatalokat keresnek, akik nem riadnak vissza az akár napi 10 vagy esetenként 12 órás munkától sem.

Iva Šilić fényképész 2013. szeptember végén indult először útra, s azóta járja a nagyvilágot. A fiatal lány sportmenedzsmentből szerzett diplomát. Kifizetődő állami álláslehetőség hiányában úgy döntött, hajóra száll.

– A négy év alatt 6 szerződést írtam alá. Az első szerződés mindenkinek 8 hónapra szól, a következők pedig 6 és 10 között van. A hat kötelező, de aki úgy gondolja, hogy annál többet bír, az meghosszabbíthatja. Miután letelik ez az idő, haza küldenek. Egy-egy hónap után körülbelül 1 hét jár, azaz miután vége a szerződésnek, 2 hónapos szabadság vár. Nyitottan álltam a dologhoz. Ismertem azt a fiatalembert, aki az álláslehetőséget kínálta. Ezt az előnyt kihasználva sok mindent megtudtam, azaz maximálisan fel tudtam készülni az útra. Hogy miért pont ilyen állás? Vonzott a kaland és az ebből fakadó jövedelem. Hisz egyszerre utazom ingyen, s az utazás közben végzett munkáért pénzt is kapok. Világot akartam látni, így éltem a lehetőséggel – meséli lelkesen Iva.

• Milyen felkészültséget igényel egy ilyen munka?

– A hajózás előtt csak amatőr szinten foglalkoztam fényképezéssel. Ami a tudást illeti, nem kell senkinek semmitől tartani. A hajón rengeteg tapasztalatot szerez az ember, főleg az első hónapban. Valamint az út előtt egy tanfolyamot is elvégeztünk, amely két hónapig tartott. A tanfolyam során elsajátítottuk az alapvető dolgokat. A tanfolyam abban az időben Szerbiában folyt, de a csoportban voltak külföldi személyek is. Azok számára a tanfolyam online zajlott. Ami a materiális dolgokat illeti, kötelesek vagyunk vinni egy Nikon fényképezőgépet, s csakis olyant. A hajótársaság azzal a márkával kötött szerződést, így a munka során használt programok felismerik az eszközt. Mást nem engedélyeznek. A fényképezőgépnek csupán a testét kell vinni. A többi felszerelést ott kapjuk. Továbbá meg kell venni az uniformist, s a hozzá járó kellékeket. Itthonról legalább négy fehér inget, három fekete nadrágot és pár kényelmes, de egyúttal strapabíró cipőt is. Az uniformishoz tartozik pár mellény, egy kabátocska, nadrág és három póló. Az uniformis 400 dollár, melyet vagy mindjárt kifizetünk, vagy kérhetjük, hogy levonják a fizetésünkből. A hajók sok esetben más országokban várnak, ami annyit jelent, hogy oda el kell jutni. Oda az útiköltséget is nekünk kell állni, viszont a hazajutást már a társaság állja – ismertette a fényképész.

• Mit javasolsz azoknak, akik először vágnak útnak?

– Először is figyeljenek oda arra, hogy milyen kontinensre utaznak. Mi az, ami található az ottani országokban, s mi nem. Legfontosabbnak az orvosságokat találom. Mindenből tegyünk be pár darabot, hogy vészhelyzet esetén legyen nálunk. Legyen nálunk fejfájásra, gyomorfájdalomra, vírusos megbetegedésre is orvosság. Nők esetében ajánlom a fogamzásgátlókat és egyéb kellékeket, melyek a menstruáció közben kellhetnek. Ami az öltözéket illeti, nem árt, ha van nálunk melegebb ruhadarab is. Mindenesetre nem kell sokat magunkkal vinni. A szobák szűkösek, nem férne el. A mosással nincs gond, a hajó több szintjén is van mosoda.

• Hogyan néz ki egy nap az óceánjárón?

– Az első hónap a legnehezebb, mivel mindennap kell dolgozni, emellett rengeteg tréning van a kezdőknek. Főként elsősegély-nyújtás, illetve a hajóról való mentés, avagy a biztonság. Miután elvégezzük ezeket a gyakorlatokat, levizsgázunk belőle és kapunk egy elismerőlapot. Néhányat évente kell ismételni. Ezt a bizonylatot mindig kell vinni magunkkal az új szerződések megkötésér. Az első egy-két hét fizikailag megterhelő. Stúdiókat kell felrakni, ahol majd fényképezünk. A csapattársak általában igen barátságosak és segítőkészek, így gyorsan el lehet sajátítani mindent egy hónap alatt. A hajók óriásiak, 4000 vendégnek tudnak szolgáltatást nyújtani. Aki egyszer kiismeri a hajóját, annak utána nem lesz gondja. Egy nap senkinek sem szabad 14 óránál többet dolgoznia. Mi, fotósok, általában hat és tíz órát dolgozunk. Legtöbbet a felszolgálók és a bári alkalmazottak dolgoznak, legkevesebbet viszont a művészek. Amikor a hajó kiköt, 2, illetve 3 órát töltünk a vendégekkel. Ilyenkor párokban dolgozunk. Az egyik fotós fényképez, a másik pedig beöltözik kalóznak vagy valamilyen állatnak és pózol a turistákkal. A fotózást követően kinyomtatjuk a képeket, s utána szabadok vagyunk. Majd délután 5 és 6 óra körül, mielőtt elhagynánk a kikötőt, ismét munkához látunk. Körülbelül este 11 felé fejezünk. Ha nem kikötős nap van, akkor reggel 9-től indul a munka és este 11-ig tart, de ilyenkor műszakokban dolgozunk. Persze, mindenkinek jár ilyenkor is szünet. A hajón teljes ellátást kapunk. Van reggeli, ebéd, vacsora, továbbá két uzsonna. Mondhatni, hogy senki sem marad éhen. Mindenki elégedett, nagy a választék. Sőt még a vegetáriánusok is teli hassal hagyják el az asztalt. A fényképészek talán picivel finomabbat kapnak, ugyanis a hajón létezik egy hierarchia, ahol a fotósok magasabb ranggal rendelkeznek.

• Hogyan töltöd a szabad óráidat?

– A hajókon van konditerem. Legtöbb esetben van külön a munkások számára is. Továbbá medence is van. A szabadidőmben szeretek edzeni. A hajón található még könyvtár és számítógépes szoba. Azt még hozzá tenném, hogy az internetért fizetni kell. Az ember nem sok időt tölt a szobájában, de talán nem is baj. A szobák nagyon kicsik, csak két emberre van tervezve. Miután a kikötőben elvégeztük a munkát, mi is útnak indulunk, hogy felfedezzük az új világot. Az utazás során rengeteg új kultúrával és tájjal ismerkedhetek meg. Szeretek egzotikus ételeket kipróbálni. A munkások számára kirándulásokat is szerveznek, ezek ingyenesek.

• Hogyan történik az átutalás és elégedett vagy-e a fizetéssel?

– A hajón kapunk egy OceanPay fizetőkártyát, melyre átutalják a pénzt. Arra a kártyára rajtuk kívül senki más nem utalhat, de mi tudunk róla haza utalni. Viszont nem kifizetődő, a bankok sokat levesznek. Az első hónapban mindössze 800 euró a fizetés, de ahogy egyre magasabb szintre jutunk, annál több fizetést is kapunk. A jó fényképészek havonta 1500 eurót is kaphatnak. Baksist a pincérek és a takarítók kapnak. A baksist pedig nagyban befolyásolja, hogy milyen turisták vannak a hajón. A kínaiak és az angol turisták nem sokat költenek emléktárgyakra. Azt még hozzátenném, hogy egy hónapban háromszor utalnak. Az alapot kétfelé osztják, a harmadik utalásnak az összege pedig az eladott fotókkal van összefüggésben.

• Mit jelent számodra ez a munka?

– Mindenkinek ajánlom. Rengeteg élményben volt részem. Az út folyamán az ember megtanul szervezettebb lenni. Sokkal tapasztaltabb lesz. Megtanulja az idejét beosztani. Sok barátot szerez, egyesek társat is. Ezek mellett elsajátítja a nyelveket, főként az angolt. Csodálatos és egzotikus tájakat lát. Új kultúrákkal találkozik. Más hagyományokat és más ízeket tapasztal. Számomra egyik legkedvesebb és legfinomabb élmény a thaiföldi konyha volt. Nagyon szeretem a főztjüket. Ültem már elefánton és tevén is. Sokáig szeretnék még hajókon dolgozni. Nagyon nagy élmény. Számomra ez élvezetes munka, melyet nem lehet megunni. Vannak olykor nehéz napok. S megtörténik, hogy az embert kínozza a honvágy, és az az érzés borzalmas tud lenni. Viszont aki az első utat megjárja, annak már a következő sokkal könnyebben fog menni.