Új évszak, új ruhák

Homolya Horváth Ágnes

2017. szeptember 7., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Szinte egyik pillanatról a másikra lett hideg. Pénteken még pántos ruhában sétáltunk, szombat délután meg már kabátban közlekedtünk. Hirtelen azt sem tudtam, hol vannak a gyerkőceim átmeneti ruhái. Igaz, bent a házban most is huszonöt fok van, és rövid ujjúban ücsörgünk, de amint kilépünk, eső és szél fogad bennünket. Ez után az igazán napos és meleg nyár után valahonnan a szekrény aljáról kotortam elő a lányok esőkabátját, tornacipőjét. Hát volt mit látni, a fiatalabb akkorát nőtt, hogy a pöttyös esőkabát ujja szinte háromnegyedes lett, az idősebb meg alig tudta belepréselni a lábát abba a cipőbe, amit májusban még vígan hordott. Ennek apropóján úgy döntöttem, kipakolom a szekrényt, és leltározok egyet, megnézem, kire mi jó a tavaszi ruhák közül, melyiket nőtte ki az idősebb és melyik kerülhet át a fiatalabbhoz, illetve mit kell venni. A kisebbre jóformán minden nadrág rövid, a hosszú ujjú pólók szűkek és rövidek, a zoknik kurták. A nagyobbnál kicsit jobb a helyzet, hiszen a tavasszal a szülinapjára több olyan ruhát is kapott, ami akkor még nagy volt rá, viszont a cipőkkel tényleg bajban leszünk. A játszós sportcipő és az oviba járós is kicsi, és gyanítom, hogy gumicsizma és téli csizma is új kell az idén. Az elmúlt telet az előző évben vásárolttal húztuk ki, úgyhogy ezt most biztos nem ússzuk meg. A téli kabátot már elő sem mertem venni, hiszen az már februárban is szűkös volt, és persze abból is kettő kell, egy ovis, meg egy játszós. Úgy látom, lesz befektetés az idén bőven. El sem kezdem számolni, mennyibe fog mindez kerülni, majd lassan mindent megveszünk, úgysem maradunk lábbeli és kabát nélkül.

(Illusztráció)

Emlékszem, gyerekkoromban anyu nyár végén sokszor mondogatta, hogy olyankor annyi új ruha kell, hogy alig győzi, de én nem is értettem, mi ezzel a gond, mikor a ruhavásárlás egy igazi móka és örömforrás. Néhány új vételre például kimondottan emlékszem. Azt hiszem, hatodikba indultam, amikor egy citromsárga biciklisnadrágot vett meg nekem anyu egy méregdrága üzletben valami horribilis áron, de az a kellemes érzés annyira belém ivódott, hogy ha csak rágondolok arra a feltűnően rikító nadrágra, újra érzem azt a bizsergést. Anyunak egyáltalán nem tetszett a választásom és otthon a többiek sem értették, miért vagyok annyira elszédülve tőle, de én teljesen beleszerettem, és tényleg hosszú éveken át viseltem. Még azt is tudom, melyik utcán mentem benne először az iskolába, és a barátnőim reakciói is maradandóak. Úgy emlékszem, mindenki el volt ájulva az új szerelésemtől, nem csak én magam. Még középiskolás koromban is hordtam, hiszen elasztikus anyagból volt, és úgy tűnt, elnyűhetetlen és kinőhetetlen, velem együtt nőtt. Szóval, egy jó vétel valóban örömforrás és maradandó élmény is lehet, viszont anyaként nekem is az az első gondolatom, hogy atya ég, milyen sok pénz ez így egyszerre. Persze eszem ágában sincs sopánkodni, örülök, hogy van kinek vásárolnom, mert azt látom, hogy az én lányaim ugyanúgy imádnak öltözni, mint én. Szóval úgy kell élni és arra kell gondolni, hogy legalább akkora bőségben élünk, hogy nyugodtan válogathatunk magunknak kedvünkre. A pénztárcám még nincs egészen berendezkedve erre a gondolatmenetre, de biztos alakulni fog. Ha folyton azt szajkózzuk, semmire sincs pénzünk, biztos nem is lesz, de ha elképzeljük, hogy ezt is, meg azt is megvettük, előbb-utóbb tényleg a miénk lesz.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2017     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap