2024. március 28., csütörtök

Az iskolakezdés és az iskolai kötődés

Szeptember az iskola- és óvodakezdés hónapja, amikor gyerekek ezrei először lépik át az óvoda vagy az iskola kapuját. Van, aki szorongva, van, aki rettegve, de remélem, sokkal, de sokkal többen vannak azok, akik örömteli várakozással indulnak az új közösségbe. Vannak olyan családok, amelyekben minden évben az első tanítási napon fényképet készítenek a gyermekekről. Egy ilyen családban nevelkedett blogíró gyermekpszichológus írta: „Gyermekkoromban a szüleim minden első tanítási napon készítettek rólunk a testvéreimmel egy fényképet az udvaron. Az arcokon vegyes érzések tükröződnek. Kisiskolásként izgalom, kamaszként már inkább unottság, kedvetlenség látszik a képeken…” Mindannyian tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy az óvoda, de főleg az általános iskola kezdése mérföldkő a gyerek és a család életében is. Fontos felkészülni és felkészíteni a gyermekünket a változásokra, megismerni a gyermek iskolával kapcsolatos elképzeléseit, véleményét, hiedelmeit, mert nagyon sokszor a másoktól hallott részinformáció, vagy az, amit testvéreknél, rokonoknál megtapasztalt, indokolatlan félelmet szülhet. Ahány család, szülő, nagyszülő van, annyi felkészülési mód is, de az, amit feltétlenül meg kell tenni, hogy elmagyarázzuk, mit is jelent az iskola, miről szól és miért kell oda járni. Persze a „fűszerezést”, a túlzásokat, félelemkeltő dolgokat mellőzni kell, meg azt, hogy az egyetemi felvételi fontosságától induljunk el. Praktikus tudnivalókat tudassunk velük, például hogyan néz ki a tanítási nap, mi a csengő, milyen feladatokra számíthat. Ha csak lehet, a taneszközök beszerzését, a füzetborító mintájának, az iskolatáska színének kiválasztását a gyerekkel közösen kell véghezvinni, így bizonyos kérdésekben ráhagyjuk a döntés szabadságát. Ez azért szükséges, mert ismert tény, hogy ha a gyerek maga választhat, érzelmileg is jobban fog kötődni a tárgyakhoz, a felszereléshez. Persze számolni kell azzal is, hogy az alsó tagozatokon a tárgyi kötődések és a birtoklásvágy felerősödik, ami konfliktusok forrása is lehet, mert az „én ceruzámmal csak én dolgozhatok”.

Ha már az érzelmi kötődésnél tartunk, nem szabad elfelednünk, mennyire fontos az iskolához és a tanítóhoz való pozitív érzelmi viszony, hiszen az iskolai kötődés a kisiskoláskori tanulási motiváció egyik alappillére. Ezért tartom fontosnak, hogy az elsősök fogadása közvetlenül az iskolába indulás előtt történjen, hogy ünnepélyes, vidám, örömteli legyen, hogy a tanító és a szülő is ezekben a napokban arra törekedjen, hogy az iskolába induló jó benyomással, pozitív érzelmekkel töltődjön fel, hogy nyugodt, idegességmentes légkör legyen a családban és az iskolával kapcsolatosan is. Fontos, hogy az iskola és a szülők, a család is azon dolgozzon, hogy a gyermekekben kialakuljon a pozitív iskolai kötődés, mert számos kutatás bebizonyította, hogy az iskolai kötődés jelentős szerepet játszik az iskolai, valamint az iskolán kívüli magatartásban, de a deviáns magatartás megelőzésében is. Bizonyított, hogy az iskolai kötődés pozitív összefüggésben van elsősorban az iskolai aktivitással, a szabálykövetéssel és a tanulmányi teljesítménnyel is. Mindhárom tényező nagyon fontos az iskolai előmenetel szempontjából.

Hirschi az iskolai kötődésnek két faktorát különítette el. Az első faktor a kötődés az iskolához, ehhez az intézménnyel kapcsolatos érzések tartoznak, mint az odatartozás, a büszkeség, biztonság, kényelem stb. érzése. A második faktor a személyekhez kötődés, ehhez az iskolában dolgozó személyek iránti pozitív érzések tartoznak, mint a szeretet, a tisztelet, elismerés és a velük való pozitív kapcsolat. És itt emelném ki a tanító személyének és a vele való kapcsolatnak a jelentőségét is, mert tudjuk, hogy a gyermekek a számukra jelentős felnőttekkel is olyan kapcsolatokat alakítanak ki, mint a szüleikkel. A kisgyermek számára pedig ezek a jelentős felnőttek az óvodapedagógusok, a tanító néni, tanító bácsi, a tanárok, de az iskola segédszemélyzete is. Mivel a biztonság és a szeretetkapcsolat létfontosságú az ember életében, számolni kell iskolába lépéskor ezzel a tényezővel is.

Biztonságos kötődés nemcsak az édesanyával alakul ki, hanem másokkal is (az anyával kialakult kötődési kapcsolat mintájára). Ez a kapcsolat egy hosszan tartó érzelmi kötelék a (speciális) gondozóval, amelyet stressz esetén aktívan keresünk, hogy vigasztalást és biztonságot találjunk. Ha tudjuk, hogy azok a gyerekek, akiknek otthon folyamatos törődést biztosítanak, támogatják, védik őket, hasonló elvárásaik vannak az iskolával szemben is, akkor tudjuk milyen hozzáállással kell rendelkeznie a pedagógusnak is. Ha ugyanolyan folyamatos gondozásban, védelemben részesül a gyermek a tanárától is, ez megalapozza a tanárral való kapcsolatát. Az ilyen gyermek a bizonytalan kötődésű tanárral nem alakít ki szoros kapcsolatot, nem törekszik arra, hogy felhívja magára a figyelmet, nem vesz részt az osztály életében. Ezért lenne fontos, hogy a pedagógusok is járatosak legyenek a kötődési kapcsolatok terén, hogy felismerjék az esetleges konfliktusok forrását, hogy biztosítani tudják tanítványaik szükségleteit, és nevelően tudjanak hatni rájuk.

Ha tudjuk, hogy az iskolával, a tanítóval, a személyzettel kialakult kapcsolatok, viszonyok és érzelmek, valamint a kortársakkal való kapcsolat nyomán létrejövő érzelmi folyamatok szoros összefüggésben állnak egymással, egyazon időben fejlődnek; ha számításba vesszük, hogy ezekben a kapcsolati mintázatokban artikulálódó érzelmi tényezők, valamint a megismert normák elsajátításaként létrejövő beállítódás, azaz maga a tanulási helyzethez kötődő motiváció képezi a megismerési és az iskolai teljesítmény fő hajtóerejét, akkor nagyon is oda kell figyelnünk, és ápolnunk az osztályteremben, az iskolaudvarban, a folyosókon és az egész iskolában a pozitív iskolai légkört. Biztosítsunk olyan tanítási és főleg tanításon kívüli alkalmakat, amikor ezeket a kapcsolatokat, viszonyokat építhetjük és ápolhatjuk, a gyerekek és saját magunk érdekében is.