Szerémségben, Maradékon, a szórványban élő magyarság központjának számító faluban ünnepnek számít minden évben az immár hagyományossá vált anyanyelvápoló tábor, hangzott el csütörtökön este a református parókia udvarában, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület épülete előtt megtartott zárórendezvényen.
Énekkel, tánc közben is gyakorolták a gyerekek anyanyelvüket (Stanyó Gábor felvétele)
Az első anyanyelvápoló tábort az újjáépített parókián 1996-ban tartották meg a falu néhai református lelkészének, Béres Károlynak a vezetésével. Halála (2008) után volt év, amikor elmaradt a tábor megszervezése, a helybeliek, főleg a nagyszülők és a szülők legnagyobb sajnálatára. Fordulópontot jelentett az, amikor a maradéki református gyülekezet és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) közösen vállalta az anyanyelvápoló tábor megszervezését. Ezen csaknem minden évben 80 gyerek vett részt. Az idén a házigazda maradékiak mellett Nyékincáról, Herkócáról, Platicsról, Újvidékről, Muzsláról és Nagybecskerekről érkeztek az óvodások és diákok az anyanyelvápoló táborba, összesen 78-an, akik családoknál voltak elszállásolva. A hétfőtől péntekig tartó intenzív foglalkozásokat részben a Szent István-napi ünnepre, részben a reformáció 500. évfordulójának délvidéki, vajdasági központi ünnepére való készülődés hangulatában tartották meg. A maradéki gyülekezet lesz házigazdája a Szerbiai Református Keresztyén Egyház ünnepi megemlékezésének is a jövő szombaton, augusztus 26-án.
– Nagy köszönet illeti a gyülekezetet, a szülőket, nagyszülőket és a falu lakosainak jó részét azért, hogy áldozatos munkával és természetbeni hozzájárulással vállalták azt, hogy méltó házigazdái legyenek mindkét rendezvénynek –, mondta Halász Dániel református lelkipásztor. Egyben, köszönetet mondott a Szekeres László Alapítványnak és a VMPE-nek az anyanyelvápoló tábor megszervezésének lehetőségéért.
– Fontos, hogy ezt a tábort a jövőben még tartalmasabbá tegyük, és hogy lehetőséget találjunk a maradéki gyerekek számára a téli tábor megszervezésére. Állandósítani szeretnénk a heti anyanyelvi különfoglalkozást is. Azt szeretnénk, hogy a gyerekek minél jobban megtanulják, újratanulják anyanyelvüket, a magyart. Ez fontos lenne azért is, hogy az összevont (I.–IV.) tagozat mellett, magyar első osztály indulhasson. Erre már ettől a tanévtől lehetőség lenne, mert van elég magyar elsős, ha közülük mind beiratkozik a magyar tagozatra Maradékon. Ennek megbeszélésére, pénteken estére összehívta a szülőket, az érdekelteket Zvonimir Čaušević, a maradéki Branko Radičević Általános Iskola igazgatója. Ha lesz öt kis elsős, megtalálják a lehetőséget a magyar első osztály megnyitására.
A tábor résztvevői, előtérben Lukács Gabriella (Stanyó Gábor felvétele)
Az anyanyelv megőrzésének jelentőségéről beszélt Lukács Gabriella magyartanárnő, a tábor vezetője köszöntőjében, aki már 13 éve vesz részt a foglalkozásokban. A gyermekek csak gazdagabbak lehetnek, ha anyanyelvükön is ki tudják magukat fejezni. – Akár a napocskák; ragyognak, ha több nyelven beszélnek, tette hozzá Nagy Margit, a VMPE elnöke. Szerémségben a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy mindkét, a magyar és a szerb nyelvet is anyanyelvi szinten megtanulják. Minden nyelv tanulásánál jelentősek a játékos gyakorlatok. Szerémségben különösen, hiszen a legtöbb magyar gyerek újra tanulja anyanyelvét, fűzte tovább a köszöntők fonalát Molnár Róbert, a beszédgyakorlatokat vezető tanár. Hetedik alkalommal vesz részt a tábor munkájában és látja a fejlődést. Az idén nemcsak az eddig megtanultakat ismételték, hanem rövid szövegértelmezéssel is próbálkoztak.
Az anyanyelvápoló tábor keresztyén szellemiségű. A foglalkozások áhítattal, énekekkel kezdődtek és zárultak mindennap. A diákokkal Halász Dániel, Lukács Gabriella, Molnár Róbert, Lukács Anna (óvodások), Volas Cibula Eleonóra (kézműves foglalkozás), Varga Viola és Gazsó Tibor (népdal-néptánc) foglalkozott. A záróműsoron mutatták be a gyerekek, mi újat tanultak meg az egy hét alatt. A színpad óriás díszletét is ők készítették, tanáraik közreműködésével, amelyen Szent István király, Gizella királyné, a címer látható, kezeik színes lenyomatának ölelésében.
