1985-ben egy kora nyári napon a Princesse Marie-Astrid a luxemburgi Schengen kikötője felé haladt a Mosel folyón. A délutáni órákban fedélzetére léptek Hollandia, Belgium, Luxemburg, Franciaország és az NSZK képviselői. A német–francia–luxemburgi hármas határon horgonyzó hajón megállapodtak a közös határokon végzett személyforgalom-ellenőrzés fokozatos megszüntetéséről. A luxemburgi felségvizeken pusztán egyszerűsítették a határátlépés protokollját, de már vizionálták a határok megszüntetésének lehetőségét. A dokumentum schengeni egyezményként vált ismertté, és utat nyitott egy egységes, 400 millió lakosú szabad Európának.
Ha már a szabad mozgásnál tartunk: Luxemburgban szombatonként ingyenes a tömegközlekedés, a hét többi napján pedig 4 euróba kerül az országos napijegy. Miután bejártam a fővárost, felszálltam a Remich kantonban fekvő bortermelő kis falucskába tartó buszra. Schengen a Mosel bal partján terül el. Határfolyó Németországgal, de pár száz méterre fekszik a német–francia, illetve a francia–luxemburgi határ is. Szóval, ha az ember nem figyel, rögtön egy másik országban találja magát. És pont ez Schengen lényege. Öt perc alatt én is átsétáltam Luxemburgból Franciaországba, de Németországon keresztül.
A város híres kikötőjének környékét ma Place des Étoiles-nek (Csillagok helye) hívják. Itt áll az Európa Múzeum is, melynek kertjében sorakoznak az unió tagállamainak lobogói és egy-egy táblán az országok nevei. Három égbe nyúló oszlopon minden országnak van egy bronzcsillaga, amelybe a nemzetek szimbólumait öntötték. A magyar csillag tele van tűzdelve paprikával, és ott a Rubik-kocka is, a görögön az olimpiai karikák, a francián egy versenybicikli, a svéden az ABBA van. A park környékén sütödések, emléktárgyárusok árulják portékáikat. Nyaranta több konyha is csalogatja az arra járókat nemzeti ételeivel: gírosz, kürtőskalács, croissant, mustáros virsli is kapható. Maga a falu a főutcából és néhány kacskaringós kis utcából áll. A rendezett luxemburgi házak ablakából vörös muskátli folyik alá.
A lusta Moselon valamikor határőr hajók járőröztek, ma hattyúk hada ellenőrzi a vízi forgalmat. A kikötőtől pár száz méterre van egy pont a folyón, ahol találkozik a három államhatár. Napjainkban csak táblák jelzik, hogy ezen a környéken három ország is található. Az itt élő népek szellemben, hitben és kultúrában egy egységet alkotnak. Egy kerek egésznek a forrásánál élnek, ahol milliók és milliók életét tették szebbé, jobbá, kényelmesebbé és talán boldogabbá is. Pont ahogy a luxemburgi születésű német–francia politikus, Robert Schuman megálmodta.
