2024. március 29., péntek

A székely harang

Történet egy harangról, amely a kommunizmusban is megtalálta a helyét – Hamarosan felújítják és eredeti helyére kerül a svetićevói harang
Farkas Imre bácsi (Fotó: Lakatos János)

Farkas Imre bácsi (Fotó: Lakatos János)

Először egy kispesti (nem a magyarországi, hanem a Svetićevo melletti) ismerősömtől, Varga Lászlótól hallottam egy székely harangról, amit a második világháborúban Svetićevóra telepített székelyek állítottak. A dolog felkeltette az érdeklődésemet, de a falu központjában hiába kerestem a harangot. Megdöbbentem, amikor egy helybeli odavezetett hozzá, hiszen korábban kétszer is elsétáltam előtte. A bokrok és fák annyira benőtték, hogy három méterről már alig látszik, noha 5 méteres haranglábon áll. Igazán kár, hiszen egy szép, patinás harangról van szó, aminek érces hangja egykoron Gunarasig elhallatszott.

Svetićevót Trianon után, az 1920-as évek elején alapították. Tipikus szerb kolonista falu, két magyar település, Gunaras és Kavilló közé beékelve. 30 szerb és montenegrói család települt ide Likából és Montenegróból. Épp csak megalapozták itteni életüket, máris költözniük kellett, ugyanis 1941-ben, a magyarok bejövetelét követően internálták őket. Helyükre bukovinai székelyeket telepítettek, akik a háború végéig maradtak. A székelyek idejében a falut Székelytornyosnak hívták, és 1942-ben állították fel a haranglábat a haranggal, amit a Regnum Marianum Egyesület és a Szent László Társulat adományozott nekik. A harangot Szlezák László aranykoszorús harangmester készítette, aki a kor legismertebb harangkészítője volt.

A kispesti Farkas Imre bácsi a nyolcvanas éveiben jár, és jól emlékszik a harangra gyermekkorából. Elmondása szerint nagyon szép, tiszta, érces hangja volt. Tiszta időben, főként napnyugta előtt, egészen Gunarasig elhallatszott. Imre bácsi elmondása szerint a harangláb is nagyon szépen meg volt csinálva: a négy oszlopon négyvizes bádogtető volt, a tetején egy keresztel. A tető alatti rész lécekkel volt befedve, és egy létrán lehetett felmenni. A harangot vallási alkalmakkor használták, valamint amikor a gunarasi plébános vasárnaponként leventeiskolát tartott az ottani fiataloknak. Imre bácsi arról is mesélt, hogy Székelytornyoson volt egy Hangya bolt, és a magyarok itt egy óriási falut akartak létesíteni. Kispest lesz itt – mondták, és a név ma is él a hivatalosan Svetićevóhoz tartozó Kispest nevében.

Svetićevo központja (Fotó: Lakatos János)

Svetićevo központja (Fotó: Lakatos János)

Nem Székelytornyos volt az egyetlen olyan falu, ahova székelyeket telepítettek be, és nem ez volt az egyetlen ilyen harang, ami vidékünkre érkezett. A többi székely harang a háború után eltűnt, egyedül a svetićevói létezik még ma is. A magyarok kiűzését követően a felszabadítók tüzet nyitottak rá, és a tetején lévő kereszt ekkor szakadt le. Komolyabb kár szerencsére nem keletkezett benne. A visszatelepülő eredeti szerb és montenegrói lakosság nem döntötte le a székely harangot, hanem megtartotta – mondta el Momčilo Stojisavljević, a Svetićevo Civil Szervezet elnöke. Az egyesület azt tűzte ki célul, hogy megőrzi, felújítja és új funkciókkal ruházza fel a falu kulturális és történelmi hagyatékát. A harangot is szeretnék felújítani és eredeti helyére állítani.

Stojisavljević úr a gyermekkorából maga is emlékszik a harangra, aminek a háborút követően alaposan megváltozott a funkciója.

A harangláb teljesen elveszik a fák és bokrok között (Fotó: Lakatos János)

A harangláb teljesen elveszik a fák és bokrok között (Fotó: Lakatos János)

– A háború után a harangot akkor használták, ha valaki meghalt. A pártgyűlésre és az akkoriban népszerű konferenciákra is a haranggal hívták össze az embereket. Gyermekkoromban a fiatalság is használta: aki először érkezett, az megverte a harangot, a többiek ezt hallották és jöttek focizni – emlékezett vissza.

Ily módon a székely harang megtalálta a helyét, viszont a sorsa Tito Marsall halálával rosszra fordult. A falu központjában egy emlékparkot hoztak létre, ahol Tito emlékére 88 fát ültettek. A harangláb útban volt, ezért a telek szélére helyezték át, mesélte Stojisavljević úr. Sajnos, az áthelyezés során a harangot a haranglábbal együtt ledöntötték, így az megrepedt. Elvesztette hangját, és elvesztette funkcióját is. Igaz, építettek neki új haranglábat, de szép lassan eltűnt a bokrok és fák közt.

A svetićevói székely harang története azonban nem ért véget, sőt, mondhatni szerencsés fordulatot vett. Svetićevo a pobedai helyi közösséghez tartozik és Vikor László, a pobedai helyi közösség tanácselnöke lelkesen számolt be róla, hogy a harangot felújítják. Már átadtak egy támogatási kérelmet Topolya község önkormányzatának, és a Magyar Nemzeti Tanács is anyagi támogatást ajánlott fel a projektumhoz. Viktor arról is beszámolt, hogy felvették a kapcsolatot a bukovinai székelyek országos szövetségével. A felújított harang átadására őket is el fogják hívni. A tanácselnök reméli, hogy ez lesz az első lépése egy jövendőbeli baráti kapcsolatnak.