A Szabadkai Történelmi Levéltár nagy múlttal rendelkezik, az idén ünnepli fennállásának hetvenedik évfordulóját, ugyanis Vojnić Hajduk Blaškót 1947-ben nevezték ki a korábban létrehozott Szabadka Város és a Topolyai járás Levéltári Körzet élére, amivel lezárult az intézménnyé válás folyamata. A levéltár feladata, hogy a város múltjából származó dokumentumokat megőrizze az utókor számára, ugyanakkor ezen dokumentumok rendszerezése is sok munkát és nagy odafigyelést igényel.
Tegnap ellátogattunk az intézménybe, ahol Stevan Mačković igazgató beszélt a levéltár munkájáról.
A legrégebbi eredeti dokumentum a levéltárban 1658-as keltezésű (Fotó: Gergely Árpád)
– A levéltár gyökerei egészen Mária Terézia koráig nyúlnak vissza. 1743-tól van egy szép kontinuitás az anyagban. Ebben az évben nyerte el Szabadka azt a státust, hogy már nem a katonai közigazgatás alá tartozott, hanem egy civilekből álló szervezet, a magisztrátus irányítása alá került. A legrégebbi eredeti dokumentum, ami nálunk a levéltárban van, 1658-as keltezésű. Sajnos a 17. és a 18. századból elég kevés anyag van, de azért akad. Éppen ezért ezek a dokumentumok igen értékesek. Fennmaradtak a magisztrátus által készített iratok, az első protokollumok vagyis jegyzőkönyvek. Szerencse kérdése is, hogy mi maradt meg, mivel sok olyan anyag van, amit nem őrzött senki. Az említett protokollumok fontosak voltak a vezetőségnek, éppen ezért jobban odafigyeltek rájuk, és ennek köszönhetően megmaradtak. Érdekesség, hogy amikor az első városházát megépítették 1751-ben, már abban is volt egy külön szoba az iratoknak. Nagyon kicsi volt ez a városháza, de láthatjuk, hogy fontosnak tartották, hogy elkülönítsenek egy szobát, ahol tárolhatják a fontos dokumentumokat. Mondhatjuk, az is egy kis levéltár volt – fogalmazott Mačković, akitől azt is megtudtuk, hogy a levéltárban mindenféle dokumentum megtalálható, kezdve a városi vezetés jegyzőkönyveitől, a közigazgatási szervek dokumentumain át, egészen a különféle lapokig, évkönyvekig. Az intézmény falai között, a városháza felsőbb szintjein jelen pillanatban körülbelül 7300 folyóméter anyag van, és ennek több mint kétharmadát már rendszerezték. A rendszerezés nem egyszerű feladat, viszont fontos, hisz ezzel megkönnyítik a kutatók feladatát:
Stevan Mačković (Fotó: Gergely Árpád)
– A levéltári szakma az egész világon körülbelül ugyanazon kereteken belül mozog. Fontos a nyersanyag, de csak miután a levéltáros kezén átmegy, akkor lesz kutatható az anyag a nyilvánosság számára is. Egyszerű polgárok is felkeresnek, olyanok, akiknek valamilyen hivatalos, pecséttel ellátott dokumentumra van szükségük, amit valamire fel tudnak használni. Például, ha egy 1973-ból származó építési engedélyre van szüksége, az a levéltárban van. Ha a nyugdíjba vonuláshoz egy 1980-as évekből származó munkaviszonyt igazoló dokumentumot igényelnek, az szintén a levéltárban található. Külön kategória a kutatóké, akik bejönnek a kutatóterembe, és a saját témájukban kutatnak különböző iratok között. Előbbi kategóriában körülbelül 1500–2000 ügyfelünk van évente, míg utóbbiból kevesebb, körülbelül százan jönnek egy évben. Van olyan kutató, aki csak egyszer jön, de olyanok is akadnak, akik fél éven keresztül ide járnak – hallhattuk az igazgatótól.
A szabadkai levéltárban rendszeresen szerveznek szakmai jellegű eseményeket. A jubileum alkalmából rendezett ünnepséget az idén összekötik az évente megrendezésre kerülő Szabadkai levéltári nappal, amit immár tizedik alkalommal rendeznek meg. Ennek keretein belül az idén is sor kerül egy konferenciára, amelyen nemcsak szerbiai, hanem Magyarországról, Horvátországból és Bosznia-Hercegovinából érkező szakemberek is részt vesznek. A levéltár a jubileumi ünnepség idejére egy négynyelvű kiadvánnyal készül Az első hetven évünk címmel, és egy virtuális kiállítást is szerveznek, amelyekben megpróbálják összefoglalni és bemutatni az intézmény történetét. Az ünnepségre és a konferenciára szeptember 21-én és 22-én kerül sor. Mindezek mellett meg kell említeni az intézmény kiadói tevékenységét is. A közelmúltban jelent meg a Levéltári Kalauz címet viselő kiadvány első kötete, míg a második rész egyelőre még csak digitális formában érhető el. Emellett folyóiratot is megjelentetnek, az Ex Pannoniát, amely évente egy alkalommal kerül az olvasók elé.
