2024. március 28., csütörtök

Hajduék a Malomnál

Az oromi Malomfesztivál filmes táborának vendége volt Hajdu Szabolcs filmrendező

Annak ellenére, hogy Oromon még el sem kezdődött az idei Malomfesztivál, máris benépesült a magyarkanizsai községhez tartozó település szélén lévő szélmalom és környéke. Itt ugyanis számos fiatal szorgoskodik az összművészeti rendezvénysorozat keretében megrendezett műhelymunkákban, így többek között a K. Kovács Ákos, szabadkai operatőr által vezetett filmes táborban is.

A filmkészítés kulisszatitkaival ismerkedő fiatalok szombaton este Hajdu Szabolcs, magyarországi filmrendező (Fehér tenyér, Bibliotheque Pascal, Délibáb) Ernelláék Farkaséknál című – a tavalyi Karlovy Vary-i Filmfesztivál fődíjas – filmjét tekinthették meg, ezt követően pedig Szerda Zsófia, a Hét Nap munkatársa beszélgetett el a film rendezőjével és nejével, Török-Illyés Orsolyával, valamint két gyermekükkel (Lujzával és Zsigmonddal), akik úgyszintén közreműködtek a filmben. Az Ernelláék Farkaséknál című alkotást először színházi előadásként mutatták be, majd pedig ezt követően készítették el, teljes mértékben önerőből a filmváltozatot.

Orsolya, a filmrendező felesége a jelenlévőknek elmondta, hogy amikor elkészült a színházi előadás, a szakma értetlenséggel, a közönség viszont nagyon jól fogadta. Hajdu Szabolcs ezt azzal magyarázta, hogy nem a színházi formát, a rendezői megoldásokat és a színészi alakításokat nézték, hanem a témát – emberi viszonyok, tépelődések, létkérdések stb. – érezték magukhoz közelinek, s az alkotóknak ez is volt az elsődleges céljuk – mesélte a filmrendező.

Az alkotók egyébként már az alkotói fázis legelején eldöntötték, hogy kerülik a nagy megoldásokat és a nagy színészi alakításokat, s inkább az egyes karakterekben rejlő igazságokra összpontosítanak, és a közönséggel nagyon gyorsan megteremtik a bizalmi helyzetet.

– Ennél a filmnél mindezt nem a rendezői megoldások, nagy színészi alakítások működtetik, hanem az, hogy az ember 5–10 perc után a saját életén gondolkozik – mutatott rá Szabolcs. A kamaradrámát egyébként saját erőből, szinte minimális költségvetésből, a saját lakásukban forgatta le a család, a filmrendező 12 operatőr tanítványa fényképezte, közöttük a vajdasági K. Kovács Ákos is, s Hajdu szerint a filmen való munka a tanítványai számára nagyon jó lehetőség volt arra, hogy ne képeket komponáljanak meg, hanem emberi viszonyokat fogalmazzanak meg a kamera segítségével, s nagyon jól megoldották ezt a feladatot, s példamutatóan működtek együtt. A filmet ugyanis 12 részre osztották fel, s mindenki kapott egy jelenetet, amelyeket külön-külön átbeszéltek és ötös csoportokban dolgozva cserélődtek.

A teljes mértékben rendszeren kívül, családi körben elkészült filmet a magyar filmek külföldi népszerűsítésével foglalkozó Magyar Filmunió nem válogatta be a rangos csehországi filmfesztiválra küldendő magyar alkotások közé, ezért az alkotók magánúton neveztek be az A-kategóriás európai filmfesztiválra, s miután nagy nehezen összeszedték a film promóciós anyagaihoz szükséges pénzt, a szerzők is elutaztak Karlovy Varyba. Hajdu a világbemutató kapcsán elmesélte, hogy a vetítés elején kíváncsi volt, hogy a filmszínházban lévő 1200 ember mennyire érti majd a tipikusan magyarokat érintő humorral megfűszerezett alkotást, de rögtön a film vetítése elején megnyugodott, s látta, hogy a cseh közönség a színdarabot látó magyar nézőkhöz hasonlóan reagált a filmre. A premier azonban mégsem telt el zökkenőmentesen – mesélte a filmrendező, s elmondta, hogy az első tíz perc után elkezdte nézni a képet, ami rettenetesen nézett ki, s elkezdett magában dühöngeni azon, hogy egy ilyen rangos fesztiválon ilyen rossz minőségben vetítik le a filmet, és a hang is borzalmas volt.

– Előtte ment a kínlódás, valahogy beállítottuk, de a végeredmény mégsem az lett, amit vártunk – árulta el, majd pedig elmondta, hogy a későbbiekben kiderült, hogy a szervezők nem a teljesen kész kópiát, hanem az egy hónappal korábban a válogatásra kiküldött, úgynevezett megtekintő változatot kezdték el vetíteni. Ezen viszont a premierig jócskán csiszolt a stáb.

– Ezután csak azért imádkoztam, hogy ennek a változatnak a végén ne az elsőként felhasznált szerzemény csendüljön fel – mesélte Szabolcs, s elárulta, hogy eredetileg John Lennon Imagine című szerzeményét használták fel, de ezt a szerzői jogdíjak végett a végső változatban egy másik kompozícióra cserélték le.

– Nem emlékeztem arra, hogy most ez melyik! – mondta, majd pedig hozzátette, hogy az egésznek az a tanulsága, hogy amennyiben valami működik tartalmilag, akkor minden más teljesen mindegy. A közönséget ez nem érdekelte, s a végén álló vastapssal üdvözölték a filmet, s az alkotógárdát.

– Persze nagyon fontos az, hogy jól nézzen ki, s hogy jól szóljon, de nem ez a döntő – magyarázta végül a filmrendező.

– Nagyon vicces volt, amikor ez kiderült – tette hozzá a fentiekhez K. Kovács Ákos, s hozzáfűzte, hogy ők lényegében akkor látták először a teljes filmet.

– Olyan fura volt az egész – mesélte, de különösebben nem idegeskedtek az egészen, s úgy voltak vele, hogy végül is itt vannak, s ez a lényeg.

Ákos elmesélte, hogy ilyen rangos fesztiválokon a vetítés előtt a szervezők behívják a rendezőt és az operatőrt, hogy a filmet, a fényerőt, a kontrasztot hozzáigazítsák a mozi lehetőségeihez. Szabolcsot viszont kihívták egy interjúra, s ezért az operatőrök végezték el ezt a munkát, és amikor a vásznon meglátták a „végeredményt” teljesen megijedtek attól, hogy ők rontották el a beállításokat, de a közönség reakciója láttán ők is megnyugodtak.

– A hangmérnökünk viszont megőrült – jegyezte meg nevetve Ákos és a filmrendező is.

A filmben egyébként a filmes házaspár gyermekei: Lujza és Zsigmond is szerepet kaptak, akik a filmben lévő két házaspár gyerekeit alakították.

Lujza ennek kapcsán elmondta, hogy a forgatás ideje alatt a lakásukban uralkodó rendetlenség még nem zavarta különösen, mivel a film készítése előtt ő is elég szétszórt típus volt, de miután a forgatócsoport elhagyta a lakásukat, átalakította a szobáját, s azóta is ügyel arra, hogy rend legyen. Zsigmondnak nagyon tetszett, hogy a lakásukban forgatnak, s lényegében a filmben ő volt az egyedüli, akinek voltak improvizációi, amelyek közül egy Bud Spencer-filmből származó mondat is bekerült a filmbe.

Hajdu Szabolcs díjnyertes filmjében egyébként régi és új konfliktusok törnek felszínre, amikor két egymástól eltávolodott testvér családja hosszú idő után ismét találkozik, az alkotás emellett több, emberi viszonyokkal kapcsolatos tabut is feszeget, amelyek közül talán a legfontosabb a gyermekvállalás körül felmerülő kérdésekre vonatkozik. Az alkotás a tavalyi Karlovy Vary-i Filmfesztivál fődíja, a Kristályglóbusz mellett a legjobb férfi főszereplőnek (Hajdu Szabolcs) járó díjat is elnyerte. A film a IV. Boszporusz Nemzetközi Filmfesztiválon is learatta a babérokat a legjobb filmek és a legjobb vágás mezőnyében, a Cottbus-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezésért járó díjat, a miskolci Cinefesten pedig közönségdíjas lett. A filmet Magyarországon eddig több mint húszezren látták rendhagyó klub- és lakásvetítéseken, illetve a mozikban, valamint a családi és baráti összefogásból készült alkotás a világpremier óta indiai, mexikói, dél-koreai és amerikai meghívásokkal is büszkélkedhet, Csehországban, Szlovákiában és Litvániában pedig már a mozikban is bemutatták.