Ellenségesen és fenyegetőzve fogadta Olaszország líbiai haditengerészeti misszióját az észak-afrikai állam keleti felét uraló Khalifa Haftar tábornok. Ezért katonai akciót is kilátásba helyezett a „betolakodók” ellen, de eddig nem mert lecsapni, pedig egy olasz hadihajó már napok óta líbiai felségvizeken tartózkodik.
Feladata nem titkos, sőt az olasz parlament múlt heti jóváhagyásával kezdte meg küldetését, amely egyfajta pótcselekvésnek is tekinthető. A művelet célja ugyanis technikai-logisztikai segítségnyújtás az embercsempészet megakadályozásához és az egyre nagyobb számban érkező migránsok „kihalászásához”, majd visszajuttatásához a líbiai partokra.
A segítséget az ENSZ és a Nyugat által elismert, illetve támogatott líbiai nemzeti egységkormány vezetője, Fajez esz-Szarradzs kérte Rómától.
Haftar tábornok beavatkozásnak minősítette az olasz akciót, s közölte: seregei lebombázzák a felhatalmazása nélkül érkező idegen hadihajókat. Bár jelentős katonai erővel és harci tapasztalatokkal rendelkezik, mégsem tudta elrettenteni az olaszokat, akik a tripoli kormánnyal kötött megállapodás értelmében küldtek hadihajót a líbiai felségvizekre.
A Bengáziban működő főhadiszállásáról Haftar többször is bírálta Rómát, amiért „ilyen manőverben vesz részt”. Marco Minniti olasz belügyminiszter értetlenül fogadta az üzeneteket, s azzal vágott vissza, hogy Haftarnak semmi oka az ellenségeskedésre, mert előzőleg mindenről tájékoztatták. A védelmi minisztérium ehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy az olasz haderőnek joga van az önvédelemhez, vagyis ha megtámadják, visszalő(het).
Róma ugyanakkor jól tudja, hogy a tábornok nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel képes lenne csapást mérni az olasz hajókra a líbiai vizeken.
Az Oroszország, Szaúd-Arábia és több muszlim ország támogatását élvező Haftar ellenkezésének a fő célja valójában a Tripoliban működő központi hatalom gyengítése. Az észak-afrikai államban ugyanis három kormány viaskodik egymással. Az ország nyugati felét az esz-Szarradzs vezette egységkormány ellenőrzi, amelynek a legádázabb ellenfele épp a Haftar-féle „kabinet”.
Moammer Kadhafi rezsimjének 2011-es bukása óta Líbiában káosz uralkodik. Az országból az utóbbi két évben egyre több migráns érkezik illegálisan az EU, elsősorban pedig Olaszország területére, és ez komoly gondokat okoz a római kormánynak. Az olaszok ezért már – saját elhatározásból – az év elején hozzáfogtak a probléma kezeléséhez.
A nemzetközileg elismert tripoli kormánnyal több megállapodást írtak alá a líbiai parti őrség támogatásáról, illetve az ország felségvizeinek ellenőrzéséről. Ezenkívül Róma több százmillió eurót is felajánlott, hogy cserébe a líbiaiak fordítsák vissza a Földközi-tengeren Európába tartó migránsokat.
A cél érdekében még a Líbia déli részét uraló törzseket is kibékítette egymással, majd rávette őket, hogy vonják szigorú ellenőrzés alá a több ezer kilométer hosszú ottani határvidéket. Azon keresztül áramlanak be ugyanis Líbiába a Nyugat- és Közép-Afrika felől érkező migránsok, hogy azután Európa felé vegyék az irányt. A határzár még gyengén működik, ezért az olasz haditengerészet a líbiai tengeren igyekszik feltartóztatni a migránsokat, illetve a helyi parti őrséggel együttműködve visszajuttatni őket Líbiába.
A külföldi jogvédők bírálják ezt a gyakorlatot, mert szerintük a migránsoknak embertelen körülmények között és erőszaknak kitéve kell élniük az észak-afrikai országban működő táborokban. Nemzetközi szervezetek úgy becsülik, hogy legalább 800 ezer ember jutott már el Afrikából (főként a Szaharától délre eső térségekből) Líbiába, ahol arra készülnek, hogy tovább induljanak Európába.
Bár a migránsáradat feltartóztatása immár az EU fontos célja, a leginkább érintett fogadó országok is egyre többet tesznek a tömegek Európába özönlésének megakadályozásáért. Néhány uniós tagállam kormánya kétoldalú szerződést kötött afrikai államokkal az inváziószerű migráció megfékezéséről, s mindazok visszafogadásáról, akik illegálisan jutottak be az EU-ba, de kiutasítás vár rájuk. Róma és Berlin például együttműködési megállapodást írt alá Tunéziával az embercsempészet, illegális bevándorlás és a terrorizmus elleni közös fellépésről.
Líbia is a kulcsfontosságú területek közé tartozik, ám ott előbb biztosítani kellene az állam működését. A rendezést jelenleg nemcsak az – ország döntő részét uralni képtelen – egymással rivalizáló kormányok konfliktusai nehezítik, hanem a hadurak, törzsi milíciák és a fegyveres bandák okozta káosz is. Angelino Alfano olasz külügyminiszter ezért ismételten arra sürgette az ENSZ-t, hogy erélyesebben lépjen fel a líbiai politikai rendezés érdekében.
A fő cél mindenesetre az afrikai migránsfolyosók eltorlaszolása: részben úgy, hogy európai (pénzügyi, de akár katonai) segítséggel megerősítik az észak-afrikai államok déli határait, részben befogadóközpontok kialakításával. A táborokat Észak-Afrikában létesítenék, ahol már csaknem kétmillióan gyűltek össze a kontinensről, s várnak arra, hogy átjussanak Európába. Az észak-afrikai országok azonban nem szívesen vállalnák a táborok működtetését.
