2021. október 26., kedd

Az a legdrágább, ami nincs

A termelőnek azt ajánlom, hogy vezessen naplót. Most nem gazdálkodási vagy permetezési naplóra gondolok, hanem egyszerű eseménynaplóra, amely egyrészt sikeresen gyógyítaná a tyúkemlékezetet, másrészt írásos dokumentum, bizonyíték lenne az utódoknak: hogyan tették tönkre lépésről lépésre, évről évre, szinte „észrevétlenül” a vajdasági kis- és középtermelőt, azt, aki piacra termel. Legkézenfekvőbb bizonyíték: 2007-ben a búzáért, rögtön az aratás után, 16 dinárt fizettek, (akkor 1 euró 79–80 dinár volt), ami azt jelenti, hogy egy mázsa búza 20 euróba került. Kereken 10 évvel később, 2017-ben, azaz most a kenyérgabonáért 17,5–18 dinárt adtak, miközben az euró mára 120 dinárra növekedett, és miközben az alapanyagok ára több-százszorosan megnövekedett! Hogy tudja az utókor, miért került a kapa szögre! Hogy tudja, a mezőgazdaságból más ágazatokba, de legfőképp a privát zsebekbe való jövedelem-átömlesztés már évtizedeken keresztül zajlik.

(Gergely Árpád felvétele)
(Gergely Árpád felvétele)

A hazai médiapiacon hatalmas a felhozatal különböző hírekből, álhírekből, mellébeszélésekből, ködösítésekből, melyek az agráriumot is érintik. Legutóbb július 30-án olyan hír látott napvilágot, hogy: „Az államnak előbb-utóbb hatályon kívül kell helyeznie a T–500-as típusú lisztből gyártott olcsó kenyér, az úgynevezett Száva kenyér árának védelméről szóló rendeletet”. Az Európai Bizottság ugyanis több ízben felszólította már a szerb kormányt, hogy helyezze hatályon kívül a szóban forgó rendeletet – amellyel a legszegényebb polgárokat védik, azonban a jogszabály szemben áll a szabad kereskedelem elveivel... De már másnap, július 31-én, hétfőn egészen másként „csomagolták be” az imént említett hírt: „Alaptalan a polgárok félelme – nem fog drágulni kenyér. A 10 évvel ezelőtt hozott kormányrendeletet most akár meg is lehetne szüntetni, mégsem drágulna a kenyér” – helyesbített az egyik miniszter. A termelőknek is, a fogyasztóknak is jó tudni, hogy az említett rendelt 2018. január 31-ig marad érvényben.

Persze, hogy nem lesz áremelés, hisz eddig, meg ezentúl is a kenyér szociális kategória marad. Ezért van kenyérből olyan sok a szemeteskukákban, ezért lehet 100–150 dinárért egész zsák másnapos kenyeret kapni a pékségekben. Hallottam, van, aki hízót nevel ezen a kenyéren, egy szem kukorica nélkül...Talán épp ezért olyan rossz minőségű nálunk a mindennapi, hogy már másnap morzsálódik, hogy nem lehet vágni, hogy tele van adalékkal és hogy puffad tőle az ember gyomra... Lehet, a profithajhászok előre tudják: a kenyér java részét úgysem emberi táplálékként használják: jó disznónak pedig nincs rossz moslék!

Egyet azonban el kell ismerni: minden évben, így az idén is, komoly munka előzte meg az aratást. Már-már tudományos szintre sikerült emelniük a mellébeszélést, hogy miért nem kell a hazai kenyérgabona, miért van olyan alacsony ára. Azt is sikerült elérniük, hogy az elmúlt 10–15 év alatt teljesen hatályon kívül helyezték az országban a piaci törvényszerűségeket: már nem a kínálat-kereslet alakítja a búza, a liszt, a kenyér (és szinte minden más mezőgazdasági termény) árát, hanem a pénzes nábobok, a felvásárlók, az exportőrök, akik az államnál is hatalmasabbak – 202 olyan cég van az országban, amely búza-, lisztexporttal foglalkozik (értsd: gazdagodik). A kúlai Žito Bačka a legnagyobb lisztexportőrünk, az MK csoport tulajdonában van, egyik leányvállalata.

Hogy sutba vágták a kínálat-kereslet által vezényelt „szabad” piacot, az kiviláglik abból a tényből is, hogy a búza ára stagnált még akkor is, amikor kiderült, az ősszel sokkal, sokkal kevesebb kenyérgabonát vetettek a termelők, mint amennyit egyébként szoktak. A termelési év folyamán az időjárás sem kedvezett a búzának, ezért az árának növekednie kellett volna. De nem ez történt! Az aratás után pedig még sokáig nem „kerekedett ki” a felvásárlási ár! Már a gépek visszatértek a gépszín alá, de még mindig olyannyira zűrzavaros volt a helyzet, hogy csak hetek után sikerült begyűjteni az adatokat, mennyi kenyérgabona került a tárolókba. Amikor kiderült, hogy lesz elegendő búza a hazai szükségletek kielégítésére, abban a pillanatban megszületett a felvásárlási ár. És mondjuk ki azt is, titokban tartják azt az információt, hogy mennyi búzát vásárolt fel a Köztársasági Árutartalékok Igazgatósága, miután meghirdette a felvásárlásra vonatkozó felhívást, kitől vásárolt fel, és hol tartják az ország kenyérgabona-tartalékát. Merthogy azt beszélik, közraktárak valójában nincsenek, minden tárolási kapacitást a magánosítás során elkótyavetyéltek.

Éveken keresztül a búza ára visszaszorított, senki nem találja meg a számítását, hogy vessen belőle. Vannak falvak, ahol ezért a búzát teljesen kiiktatták a vetésforgóból. Ha így folytatódik, egy napon behozatalra szorul az ország. De az a búza már nem lesz olyan minőséges, mint az itt megtermelt, és jóval, jóval drágább lesz, mint 17,5–18 dinár. Sokan csak akkor jönnek majd rá, hogy való igaz az az állítás, miszerint az a legdrágább, ami nincs!