2024. március 28., csütörtök

Egy délkelet-ázsiai hal tiszai tiszteletköre

Zöldi Nobert Magyarkanizsánál fogott cápaharcsája egyetlen hét leforgása alatt óriási pályát futott be a világhálón. A hal megjelenéséhez fűzött kommenteket nincs szándékunkban ismertetni, ezek közül ugyanis csak azok érdemelnek említést, amelyek egy újabb jövevényfaj elterjedésétől tartanak. A félelem, mondjuk ki előre: indokolatlan. De gyerünk sorjában!

Miután a halat zsákmányoló horgász hozzánk fordult a témával, a kérdést azonnal továbbadtuk azoknak, akikhez ilyen esetekben fordulni illik. A fotókat és az alapinfót eljuttattuk a hazai Halvédelmi és Haltani Társasághoz, de elküldtük a Magyar Haltani Társaság címére is. Mindkét helyről, úgymond postafordultával kaptuk a választ.

Dr. Harka Ákos, a Magyar Haltani Társaság elnöke levelében a következőket írja:

„A képen szerintünk is egy cápaharcsa, vagy más néven pangáziusz látható, de hogy a Dél- és Délkelet-Ázsiában honos Pangasius nemnek pontosan melyik faja, azt nem tudjuk megállapítani. Előkerülése a Tiszából rendkívül meglepő, ugyanis tudomásunk szerint a folyó mentén sehol nem foglalkoznak a nevelésével. Táplálkozását tekintve mindenevő, kezdetben algákat, zooplanktont, férgeket és rovarlárvákat fogyaszt, később rákokat, puhatestűeket és halakat is. Mint idegenhonos faj nemkívánatos vizeinkben, de elszaporodása nem valószínű, mert elpusztul, ha a víz hőmérséklete 12-14 Celsius-fok alá süllyed.”

Sipos Sándor halszakértő, a Halvédelmi és Haltani Társaság titkára bővebben foglalkozott a témával:

„A tiszai Pangasiusról röviden vázolva: A képen látható hal a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe, az óriásharcsa-félék családjába (Pangasiidae) tartozik. Az akvaristák körében cápaharcsa néven ismert. Természetesen, csak a kinézete miatt kapta ezt a nevet. Annyi köze van e halnak a cápához, mint a tengeri csikóhalnak a lovakhoz. Délkelet-Ázsia folyóiban honos, melegebb vizet (20-27 °C) kedvelő hal. Húsáért tógazdaságokban nevelik, kinézete pedig az akváriumok közkedvelt lakójává tette.

A horgász által fogott tiszai példány – nagy valószínűséggel – az idén került nyílt vízbe, hiszen hőigénye folytán kicsi az esélye annak, hogy áttelelhetett a folyóban. (A zentai cukorgyár immár nem termel meleg, édeskés, baktériumokban gazdag vizet a Tiszának.)

A képen közölt halnak feltűnően ki van dülledve a szeme, ami betegségre utalhat (bakterium, métely).

A panga reklámfogás. Európába hivatalos behozatal réven először 1964-ben kerültek cápaharcsák Frakfurt Tropicariumába. Azóta már Európa-szerte ismertté váltak e család fajai. Leggyakrabban a boltban, a fagyasztott áruk részlegén találkozunk velük, immár nem harcsafilé, hanem nevén nevezve pangáziusz filé formájában. Ugyanakkor a gazdagabb kínálatú kisállat-keréskedések akváriumaiban is jelen vannak. A kereskedők könnyen tartható halként árulják, hiszen a víz minőségére nem érzékenyebb, mint bármely más »igénytelen« jelzővel illetett díszhal.

A kezdő akvaristáknak is ideálisnak tűnő cápaharcsa tartása viszont mégsem egyszerű. Rajban úszó halról lévén szó, legalább három példányát érdemes egy medencében tartani. Gyorsan és nagyra növő fajok a pangák. Még az apróbbak kifejlett példányai is néhány kilósak lehetnek. Így a nagy örömmel megvásárolt grammosokból rövid időn belül tíz-egynéhány dekásak lesznek, amelyek tolonganak az akváriumban. És ekkor döbben rá a kezdő akvarista, hogy átejtették. Az ilyen nagyra növő halaknak legalább köbméteres akvárium kell, amely biztosítja a megfelelő életteret. Az ezerliteres akvárium pedig ritkán kezdő szint.

Ezek után már könnyű kikövetkeztetni, hogyan kerülhetett a tiszai »cápa« a folyóba. Nagy valószínűséggel egy tapasztalatlan akvarista helyezte ki nagyra nőtt, talán már megunt kedvencét.

Ennek következtében – szerencsére – ezúttal nem fog egy újabb fajjal gyarapodni a Tisza élővilága.”