2024. április 23., kedd

„Néha mégis sikerül csodát tenni”

Durányik László karnagy a karének, a karvezetés témában és a Kodály-módszerről tartott képzést a 21. Szabadkai Nyári Akadémián

Háromnapos képzést, kellemes hangulatú énekzenei foglalkozást tartott a 21. Szabadkai Nyári Akadémia során Karének és karvezetés – Kodály-módszer címmel Durányik László kecskeméti karnagy, aki az általa alapított és vezetett kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Iskola gyermek-, leány-, és női karával Európa mintegy 20 országában vett már részt kórusversenyeken, fesztiválokon. A megmérettetésekről számos alkalommal az első díjjal tértek haza, és olimpiai győzelmet is magukénak tudhatnak: az Aurin Leánykar 2006-ban olimpiai bajnok lett a Kínában megrendezett kórusolimpián.

Szabadkán ezekben a napokban a gyermekek helyett a pedagógusokkal foglalkozott.

– A karének, karvezetés és a Kodály-módszer önálló témákként is végtelen óraszámot tudna felhasználni, nekünk itt most öt alkalom jutott erre. Igyekeztem úgy tervezni, hogy mindegyik témával valamennyire foglalkozhassunk. Egy órát a Kodály-módszerre szántam. Elmondta, hogy miért is született meg ez a módszer és miért is tudjuk javasolni elsősorban a fiatalabb gyermekeknél az ezzel a módszerrel való tanítást. Szó volt a beéneklési gyakorlatokról, és olyan módszertani ötleteket próbáltam elhinteni, amelyeket a pedagógusok hasznosnak is találhatnak. A karvezetés témában maradt egy kis hiányérzetem, ebben nem tudtunk az idő rövidsége miatt eléggé elmerülni. Kodály által gyűjtött népdalokat tanultunk, és hallgattunk meg. Igyekeztünk minél többet énekelni és az akadémia zárónapjára egy kis műsort is készítettünk. A pedagógus legyen lelkes, kreatív, szeresse a gyerekeket, de kell a szakmai felkészültség is, ezekhez igyekeztem hozzájárulni.

Mi kell ahhoz, hogy egy iskolai kórus sikeres legyen? Mi kell a jó kórusvezetéshez?

– Erre nincs csupán egy darab recept. Persze sok függ az iskolavezetéstől is, nem csak az adott karvezetőtől és a gyerekektől. A karvezetői technikai tudásban legalább az erős alapoknak természetesen meg kell lennie. A gyerekek érdeklődése – ki kell mondani – manapság nem az énekkarozás irányába vezet, így ezen a téren is örökösen, jó értelemben vett harcot kell folytatni, hogy megnyerjük a gyerekeket. Türelemmel, sok zenehallgatással megnyerhetőek. Meg persze fontos, hogy milyen a szülői háttér, ott mit kap a gyermek. Fontos, hogy a gyermek otthon mit hall.

Az, hogy mit hall otthon, a zenehallgatásra is vonatkozik. Ön a tapasztalatai alapján hogyan látja, mennyire hallgatnak a családok minőségi zenét?

– Sajnos nem hallgatnak, és ha igen, akkor sem eleget. Ügyesebb technikával kellene zenét válogatni, és ez az iskolákra is vonatkozik. Ahhoz, hogy minőségi zenét mutassanak, a pedagógusok az órákon nemcsak a komolyzenében, hanem a könnyűzenében is jártasnak kell lenni. Nagy a választék, és ebből kell kiszűrni az értéket, de ez nem könnyű feladat. Az ember nem nagy mágus. Csodákat nem könnyű tenni, de néha azért mégis sikerül. Éppen ezért ez egy örök, jó értelemben vett harc és nem lehet hátradőlni.