Az idén 15 éves leányfalusi Szekér Színház több, mint 10 éve vendégszerepel Vajdaságban is. Ez alkalommal Kisfaludy: A kérők című vidám darabjával lepték meg a hétvégén a bácsfeketehegyi és a bajsai közönséget. Póka Éva, a társulat alapítója és vezetője elsőként arról számolt be lapunknak, hogy a Szekér Színház a 18. és 19. század vándorszínházainak hagyományait szeretné tovább vinni.
A kérők a bácsfeketehegyi színpadon (Lakatos János felvétele)
– 15 évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy mi lenne, ha olyasmit csinálnék, amit nagyon szeretek, és amihez nagyon vonzódom. Ezek a 17-18-19. századi régi színdarabok, a comedia del arte, a vásári komédia. Nem akartam ezzel utánozni a Tanyaszínházat, de mégis az az érzésem, hogy kettő valahol lelkileg találkozik. Nekem úgy jutott eszembe, hogy nagyon sokat olvastam Dérynéről és az olyan társulatokról, amelyeknek nem volt kőszínházuk. Az a sanyarú sors jutott nekik osztályrészül, hogy szekéren járták az országot, és egyedül a kalapozásra számíthattak. Ennek ellenére nagyon színes, gazdag és csodálatos az ő világuk, és enélkül ma nem lenne színházunk a Kárpát-medencében. Az egykori Kelemen-társulat volt az, amely mindent megpróbált, hogy színház legyen Magyarországon. Nem kastélyszínház az osztrákoknak, hanem magyar színház, magyar nyelven, magyar színdarabokat játsszon. A Szekér Színház ezt a missziót szeretné folytatni. Semmiféle átirattal nem foglalkozunk, mert a magyar ember tökéletesen érti Kisfaludy vagy Jókai nehéz szövegeit, és mindegyiknek van aktualitása, még ha nem is írom át őket – fogalmazott Póka, majd arról is beszámolt, hogy társulatuk harmadik alakalommal dolgoz fel Kisfaludy-darabot.
– A kérők egy nagyon játszott darab volt a 18. és 19. században. Nehéz, de gyönyörű, patinás magyar szövege van. Megpróbáltuk megtanulni és megpróbáljuk átadni ezt a közönségnek. A darab témája, hogy olyan kérőkhöz akarnak hozzáadni egy leányt, akiket ő nem szeret. Egy apai kényszerről van szó, ami a végére teljesen megváltozik – mondta el a társulat vezetője.
Az idei évben, október során a Szekér Színház még egyszer el fog látogatni Vajdaságba: az Arany János-év apropóján a társulat három Arany- verset vitt színpadra. Az 50 perces, korabeli zenei kísérettel játszott produkcióban a közönség a Pázmány lovag, A bajusz és A fülemüle című versek feldolgozását láthatja.
Póka végezetül arról is beszámolt, hogy 15 év után egy igen komoly és nehezen megvalósítható célt tűztek ki maguk elé.
– Egyre többet teszek annak érdekében, hogy legyen egy kőszínházunk. Nagyon jó az utazó társulat, de 3-4 raktárból hozzuk össze a ruhákat, a próbatermeket béreljük, ez most már nagyon leterhelő. Tető alá kell hoznunk a színházat, noha nagyon nehéz lesz, de mindenképpen meg kell próbálnunk – fogalmazott a társulat vezetője.
