Az elmúlt hét évben, egy esztendő kivételével, minden nyáron Zenta adott otthont a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara művésztelepének, amelynek résztvevői a Tisza-parti város épített örökségével és jelenlegi építészeti arculatával ismerkedhettek meg. A tábor ideje alatt az itt folyó műhelymunka és előadások mellett a művészhallgatók egyfajta művészeti akció keretében járták a kisváros utcáit, és saját készítésű „emléktáblák” elhelyezésével jelölték meg jelképesen az arra érdemes, szebb időket is látott épületeket, amelyek elhanyagolt állapotuk ellenére is meghatározzák a városképet.
Az idén is a műemlékek sorsára, helyzetére és állapotára igyekeztek felhívni a figyelmet – nyilatkozta beszélgetésünk során dr. Raffay Endre zentai születésű művészettörténész, a művésztelep megálmodója és művészeti vezetője, majd hozzáfűzte, hogy a zentaiak ugyan ismerik múltjukat és épületeiket, de a történeti és művészeti értékükkel ritkán vannak tisztában. Ezek az épületek szépen lassan eltünedeznek, ezáltal a városkép is megváltozik, s az így megváltozott kép már nem tükrözi azt a régi Zentát, amelynek bizonyos értékei már csak az irodalmi és a levéltári forrásokból rekonstruálhatók.
– Úgy gondoltuk, hogy az utókor számára talán valamennyi megmarad ezekből a homlokzatokból, házakból stb. A városvezetőség figyelmét is fel szeretnénk hívni ezekre az épületekre, személyesen kértem a zentai önkormányzat több elöljáróját is, hogy a költségvetésből próbáljanak meg az épületek homlokzatának a rendbehozatalára is anyagi forrást elkülöníteni. Amennyiben sikerül ezeket a homlokzatokat felújítani, akkor ezzel a város képe lesz szebb és értékesebb – jegyezte meg a művészettörténész.
A művésztelep résztvevői által elhelyezett műemléktáblák csupán a művészeti akció részét képezik. Egy-egy épületet ugyanis csakis előzetes tudományos kutatást követően lehet műemlékké nyilvánítani, de csak abban az esetben, ha a köztársasági parlament elfogadja a megfelelő műemlékvédelmi intézet felterjesztését. Márpedig a parlament illetékes szervénél csak szaporodnak ezek a felterjesztések, gyakran évekig kell várni a hivatalos műemlékké nyilvánításra.
– Mi csak a művészet eszközeivel tudjuk felhívni a figyelmet ezekre az épületekre, hiszen azokat a táblákat, amelyek az akció során az épületekre kerülnek, bármennyire is megtévesztő a kinézetük, bizonyos tekintetben az illúziókeltés egyáltalán nem titkolt szándékával helyezzük el, s a művészeti akció által válnak olyan műalkotásokká, amelyekkel a közönség figyelmét ráirányítják az épületekre. A táblákat hét évvel ezelőtt kezdtük felrakni a művésztelep keretében, az idei rendezvény egyik helyszínéül szolgáló kis zsinagógára is ekkor került fel ez, ahogyan az Adai utcán lévő több épületre is – mesélte a művészettörténész, aki elmondta, hogy természetesen a kezdetektől fogva engedélyt kértek az elhelyezésükre, valamint az épületek tulajdonosainak a beleegyezését is kikérték.
– Az illetékesek ez idáig nem mutattak nagy érdeklődést a táblák megjelenését követően, most viszont úgy gondolták, hogy ezt valamiképpen szabályozni kell, s nem találták jónak azt, hogy a táblán a műemlék felirat szerepel – mondta Raffay Endre.
Az idei művészeti akciójuk során nem is műemléktáblaként konferálta fel, hanem műemlék- és hűemlék-táblaként.
– Úgy gondolom, hogy mivel ezek a táblák nem rossz szándékból és nem az előírt méretben készülnek, nem Szerbia címere van rajtuk, s nem csak cirill betűkkel íródtak, ezért csak a nagyon tájékozatlanokat tévesztik meg. Ezek a táblák nem hivatalosak, de művészi szemszögből nézve hitelesek – hangsúlyozta, s kiemelte, hogy a táblákon a művésztelep három címerből álló logója található, amelyben a három címerpajzs a festészetet, az építészetet és a szobrászatot jelképezi, s ezek a középkor óta használatosak. – Ezekbe a címerpajzsokba olyan ábrázolásokat helyeztek, amelyek utalnak a konkrét szereplőkre is: a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetre, a harmadik címerpajzson pedig egy régi magyarországi műemlékvédelmi jelkép, a jáki templom kapuja szerepel megfordítva. Márpedig akkor fordítanak meg egy címerpajzsot, ha a család férfiágon kihal. Amíg ezek az épületek nem kapnak valós műemlékvédelmet, addig a művészhallgatók által elhelyezett táblák egyáltalán nem feleslegesek – jegyezte meg a művészettörténész.
Raffay Endre szerint az sem mindegy, hogy Szerbia mely európai országok műemlékvédelmi törekvéseit követi, mivel például Magyarországon a műemlékvédelem központi intézményét megszüntették. Voltak különböző átalakítási kísérletek, a korábbi Országos Műemlékvédelmi Hivatal helyére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal került, ami azt jelentette, hogy nemcsak az építészeti, hanem más kulturális örökség védelme is a hivatal fennhatósága alá került, aminek nyilvánvalóan vannak előnyei is, viszont ez a központi szerv utód nélkül szűnt meg, úgy, hogy különböző funkcióit különböző minisztériumokba olvasztották. Ez a művészettörténész szerint nem egy jó európai példa, amelynek a követését nem javasolja, különösen olyan országokban, amelyek nem rendelkeznek annyira jelentős műemlékállománnyal, mint a Magyarországnál nyugatabbra lévő területek.
– Márpedig ott, ahol kevesebb műemlék van, jobban kellene rájuk vigyázni, s nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a műemlékvédelemre. A műemlékállomány jelentős része a történelmi körülmények miatt rongálódott meg, sokszor történtek kísérletek a helyrehozatalukra, s a rekonstrukciós munkálatok során átestek a ló másik oldalára, egy soha nem létezett épületté rekonstruálták az egészet. Ami inkább hasonlított egy Disneyland-díszletre, mint valódi műemlékre, ami nagyon káros, s ez a meglévő műemlékállomány további karcsúsodásához vezet – magyarázta a művészettörténész, s hozzátette, hogy hiába szerveznek a rekonstruált falak között óriási átadási ünnepségeket és fesztiválokat, ez már nem műemlékvédelem.
Raffay szerint nagyon kevés kiemelt fontosságú műemlékünk van, ezekre nagyon kell vigyázni, s nem szabad feláldozni sem a turizmus, sem a gazdaságosság oltárán, hanem eredeti állapotukban kell megőrizni.
– Ilyen szempontból a nyugat-európai példákat kell szem előtt tartani, ahol a műemlékvédelmi előírások sokkal szigorúbbak, de körültekintőbbek, és továbbra is elsősorban a tudományos szempontokat és megfontolásokat tartják szem előtt – jegyezte meg végül a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának docense, a Képzőművészeti Intézet igazgatója, a PTEMK kutatócsoportjának a vezetője.
