Az egyik legfontosabb dolog, hogy úgy éljük le az életünket, hogy munkánk során azzal foglalkozunk, amit nem kényszernek élünk meg, hanem szívből, odaadással és jókedvvel tesszük a dolgunkat napról napra.
Azok a legjobb szakemberek, akiknek, mint mondani szokás, a munkájuk a hivatásuk, hisznek abban, amit csinálnak, és nem tehernek, hanem kihívásnak élik meg a mindennapok során eléjük táruló feladatok sokaságát. Fehér hollóként, legtöbbször a szürke eminenciás szerepébe bújva, dicséretre vagy hatalmas vagyonra nem számítva teszik a dolgukat fáradhatatlanul. Nekünk meg az a dolgunk, hogy ezeket az embereket bemutassuk a világnak, azért, mert megérdemlik, hiszen nem sopánkodnak, hanem a tevékenységükről beszélve mosolyogva ontják a szavakat, és azt érezhetjük, hogy a gyerekek a legjobb kézben vannak vagy lehetnek náluk.
Sőreg Anita, a fiatal magyarkanizsai óvónő időt, energiát nem sajnálva, szinte természetesnek véve a napi ötórás alvást, két gyermek nevelését, órákat tölt felkészüléssel és saját gyártású játékok készítésével, amelyeket a foglalkozásai során használ föl. A nyár folyamán Izgő-mozgó játszókuckó néven öt helyszínen százhatvan gyermek bevonásával tart élménynapokat. Ő így nevezi, mert valódi élményt szeretne adni a legkisebbeknek. Nem titkolt célja, hogy a gyermekekkel olyan játékokat játsszanak, amelyek a mozgást élménnyé teszik. Vízipisztollyal célba lőni, labdamacskát játszani, szalaglopó címen fogócskázni, régi népi játékokat játszani, mint például gyufázás, modern néven golyólopó. Emellett egész évben játékos mozgásfejlesztő keretében öt csoportot vezet különböző korosztályokban 1-től 12 éves korig. Szerda óta Magyarkanizsán a Sport Mindenkiért egyesület elnöke.
– Miután elvégeztem az óvónőképzőt, rátaláltam az óvodai testnevelő szakra. Elnyerte a tetszésemet a korrektív gimnasztika, amely már csak amiatt is érdekelt, mivel a kislányom bokasüllyedéssel küszködött, és az orvosoktól kapott tornamódszerek iskolás leírásával nem sok javulást sikerült elérnünk. Ez is befolyásolt a választásban. Egy évig Szabadkán tanultam, nagyszerű előadóktól, akiktől olyan érdekes dolgokat tanulhattam, amelyek az interneten nem lelhetők föl, igazi profi szakemberek ők, tehát a legjobbaktól sajátítottam el a módszereket. Egyedüli magyarként sok nehézséggel szembesültem, de megérte.
Miután nem kaptál állami munkalehetőséget, úgy érezted, valamibe azért bele kell vágni. Mi volt ez?
– 2013-ban elindítottam a mozgásfejlesztő tornát Magyarkanizsán óvódások és iskolások részére. Akkor harminchat gyerekkel kezdtem, akiknek száma egy év alatt kilencvenhatra növekedett. Utána óvónőként dolgoztam egy keveset, de nem kaptam állandó munkát. Miután megszületett a második gyermekünk, azt láttam, szükség van egy baba-mama tornára itt helyben, a kisebbik lányom akkor három hónapos volt, és a tornát is három hónapostól egyéves korú gyermekek és anyukáik számára tartottam. Jó kis csapat jött össze, és ennek folytatásaként működik most a pöttömtorna, mert az a generáció már egyéves elmúlt, és igényelték a szülők a folytatást.
Milyen tornát lehet alkalmazni ilyen pici gyermekeknél?
– A leugrásokra nagyon kell ügyelni, mivel puhák az ízületeik, és nem szabad hirtelen a talajra érkezniük, bukfencezniük, hasizomgyakorlatokat nem szabad alkalmazni, de bordásfalat, gerendát lehet igénybe venni, bújóalagutakon átmenni, fel- és átmászni eszközökön, labdát dobni, mackót dobálni, kúszni-mászni, ők ezt mind tudják. A gyerekek érzik, mennyi mozgásra van szükségük, azt viszont a szülő nem mindig érti, hogy miért csinálja a gyerek. Azért alkalmazza rendre ezeket a mozgásokat, mert ezzel begyakorlást végez. Ha a szülő ezzel nincs tisztában, vagy nincs mindig tér a lakásban erre, akkor a szülő rászól a kicsire. Ilyen helyen, ahol megvannak az eszközök és a helyi adottságok, meg még tudjuk is, hogy mit akarunk, mondókázunk hozzá, a gyereknek ez elnyeri a tetszését. Nem kényszerítjük rá őket a sorrendre, szoktam is szajkózni, hogy a gyerekek nem fogják érteni, én milyen sorrendben szeretném a feladatokat elvégeztetni, ezért ha azt látom, az adott baba éppen a kúszást-mászást vagy más mozgássort előszeretettel alkalmaz, akkor azt kell neki engedni. Mindig kitalálunk egy feladatot, például, hogy etessük meg a macikat, vagy vigyük el úszni a babákat az egyik helyről a másikra, ez A pontból eljuttatja a gyereket B pontba, akadálypályán keresztül.
A nyár folyamán Magyarkanizsa község területén tartasz élménynapokat. Mit fed le az élménynap?
– Az ötlet onnan ered, hogy nagy volt az érdeklődés az ovisok körében, hogy lesz-e tornatábor, hiszen mindenféle más tábor működik a nyár folyamán. Abból indultam ki, hogy az én kislányom azért nem ment soha táborba, mert az egyik feltétel az ott alvás volt. Itt bukott el a dolog, ezért olyan élménynapokat szervezek községszerte óvodásoknak és kisiskolásoknak, amelyek bár többnaposak, de mindenki a megszokott helyén, az ő kis ágyában tér nyugovóra. Mozgunk, vetélkedőket játszunk és kézműves-foglalkozásokat tartunk, mégpedig olyanokat, amelyek a finommotorikára vannak kihatással. Itt szembesültem azzal, sokan azt sem tudják, mi az a dupla csomózás például. Álomcsapdát készítünk, sógyurmázunk, ezt nagyon élvezik a gyerekek. Emellett pedig lovas programokat is beiktatunk mindenhol, az is kifejezetten jó hatással van rájuk. Horgos, Oromhegyes, Magyarkanizsa, Kispiac és Martonos az idei állomások.
Néhány napja lettél a Sport Mindenkiért egyesület elnöke. Mi a célja ennek a szervezetnek?
– Hogy segítse és összehangolja a községben azokat a sporttevékenységeket és szerveződéseket, amelyek sporttal és gyermekekkel foglalkoznak, és olyan programokat szervezzünk egész év folyamán, amelyek a sporttal és a gyerekekkel kapcsolatosak. Az elkövetkezendőkben sportrendezvény-sorozatok szervezése lesz napirenden. Szeretném, ha azok a gyerekek, akik nem mindennap találkoznak a sporttal, vegyenek pingpongütőt a kezükbe, próbálják ki a kajakot, ha már itt a Tiszánk, kis koruktól kezdve nevelődjenek bele, és szeressék meg a mozgást, legyenek tisztában a lehetőségekkel ők is, és a szüleik is. Továbbá alakuljon ki bennük a szabálytudat, az alkalmazkodási képesség, és hogy hogyan viseljük el a kudarcokat, mert ezek manapság kimaradnak a nevelésből.
Aki szeretne részt venni a programokban, a magyarkanizsai Partizan klubot keresse föl, vagy személyesen Sőreg Anitát, aki fáradhatatlanul mesél, dolgozik, sokszor éjszakába nyúlóan készíti a kreatív játékokat, amelyeket csak egyszer használ föl, hogy a gyerekeknek maradandó és egyedi élményt nyújtson.
