2024. március 28., csütörtök
KAJAK-KENU

Nincs megállás, jön az ORV!

Barta Éva nyara eddig izgalmasan telik. A zentai Tiszavirág Kajakklub versenyzőjének gyakorlatilag egy szabadnapja sincs, ha nem versenyzik, akkor edzőtáborban tartózkodik. A júniusi, belgrádi korosztályos Európa-bajnokságon Olivera Mihajlovićtyal az oldalán 500 és 1000 méteren is bejutott a K2-esek döntőjébe, előbbiben a hatodik, utóbbiban pedig a nyolcadik helyen végeztek. Éva remek Eb-szereplésének köszönhetően a romániai Piteştiben rendezett ifjúsági világbajnokságra is kijutott, ahol egyesben is bizonyíthatott: az 1000 méteres távon megnyerte a B döntőt, így tizedikként végzett. A zentai tehetség jelenleg a szeptember 15-étől esedékes Olimpiai Reménységek Versenyére készül, amelyet Račicében rendeznek majd.

Ez az első komolyabb éved a válogatottban.

– Tavaly is bekerültem az ORV-csapatba, de ahhoz képest ez lényegesen más. Kissé szokatlan még számomra, de szerencsére sikerült megbarátkoznom a légkörrel, befogadtak a többiek. Az Eb abból a szempontból könnyebb volt, hogy nem ismeretlen közegbe kerültem, ott volt Olivera, akit már korábbról ismertem. A vb ebben a tekintetben teljesen más volt, nem ismertem senkit sem, én voltam az újonc. Az edző, aki az idő alatt foglalkozott velem, sokat segített, sikerült beilleszkednem.

Az Eb-n kettesben indultál, a vb-n viszont kipróbálhattad magad egyesben is.

– A világbajnokságon sokkal több tapasztalatot szereztem, mint az Eb-n, egyesben indulni sokkal jobb volt, mint kettesben. Fejben sokkal jobban össze tudtam rakni egy-egy futamot, jobban fel tudtam készülni, tudtam, mit kell csinálnom. Olivera még nagyon fiatal, ebből kifolyólag nem tudta, hogyan is építse fel a versenyt, akkor azon volt a hangsúly, hogy húzzuk végig, amennyire csak bírjuk, aztán majd lesz valahogy. Ebből a szempontból sokkal könnyebb volt egyedül versenyezni. Három futamom volt a vb-n, kvalifikáció, elődöntő, majd a B döntő, és egyre jobban mentem. Az első során még kicsit elveszettnek éreztem magam, de már az elődöntő is sokkal jobban sikerült, a B döntőben meg teljesen felszabadultan eveztem.

Nem izgultál, hogy egyedül kell bizonyítanod?

– Furcsa, mert az Eb-n rettentően izgultam, főleg az első kvalifikáció előtt, aztán a végére megnyugodtam. Az volt az első igazán nagy versenyem. A vb-n viszont végig kiegyensúlyozott és nyugodt voltam. Talán a B döntő rajtját megelőzően volt rajtam kicsivel nagyobb nyomás, kicsit szorult a torkom, de a futam alatt egyáltalán nem.

Elégedett vagy az eddig elértekkel?

– Nem. Nagyon sajnálom, hogy ilyen kicsin múlt az A döntő a vb-n, úgy érzem, meg tudtam volna csinálni. Az Eb gyakorlatilag arra szolgált, hogy kijussunk a világbajnokságra, Belgrádban szinte biztos volt, hogy döntősek leszünk.

Most már van összehasonlítási alapod, mennyivel több edzésmunkával jár, hogy bekerüljél az élvonalba?

– Eddig a téli munkát szinte teljesen kihagytam, ami meg is látszik, talán ennyivel járnak előrébb a többiek. Ez volt az első komolyabb évem, amikor szinte minden edzésen itt voltam. Gyakorlatilag mindig fáradt vagyok, lassabban regenerálódok, egyelőre még megviseli a szervezetem ez a feszített tempó. Hozzá kell ehhez szokni. Az edzőim is mondták, hogy ebben az évben még nem fog megmutatkozni a rengeteg munka eredménye, idő kell hozzá, hogy ne csak a fáradtságot érzékeljem, hosszabb folyamat lesz, hogy a testem is ráálljon erre. Jövőre már könnyebb lesz!

Mennyire motivál, hogy ilyen fiatalon kijutottál két világversenyre is?

– Nagyon jó érzés, hogy ilyen versenyeken szerepelhetek. A hazai versenyeket már nem élvezem annyira, hiszen Fenyvesi Jankát és még két-három lányt kivéve nincs igazán konkurencia, mindig ugyanazokkal kell megméretni. A nemzetközi mezőny teljesen más, jóval erősebbek, így láthatom, hol is tartok valójában.

A továbbiakban hogy alakul a nyarad?

– Augusztus 11-étől tíznapos edzőtáborba megyek a válogatottal, majd ahogy hazaértem, a zentaiakkal folytatom az edzőtáborozást. Nem sok szabadidőm van és lesz a nyár folyamán, de nagyon várom már a folytatást, hiszen szeptember közepén vár még rám az Olimpiai Reménységek Versenye, és szerintem ez kell ahhoz, hogy ott igazán megmutassam, mit is tudok, és jól szerepeljek.