2024. április 16., kedd
Apáczai Nyári Akadémia – Újvidék

Gyerekeink titkos élete

Bori Mária az internet veszélyeire figyelmeztet
(fotó: Dávid Csilla)*

(fotó: Dávid Csilla)*

A XVII. Apáczai Nyári Akadémia A fiatalok és a szocializáció elnevezésű szekciójában Bori Mária, a temerini Kókai Imre Általános Iskola pszichológusa két előadásában – Kreativitás és az internet, Szexting és a többiek – különböző megközelítésekből járta körül a serdülők internethasználati szokásait. A szexting fogalmának jelentéséről, a fiatalok iskolai teljesítménye és az internethasználatuk közötti kapcsolat mibenlétéről, ennek pozitív és negatív oldalairól kérdeztük a szakembert.

– Ez egy nagyon tág téma, órákat lehetne beszélni róla. Gyerektől függ: vannak tanulók, akiknél az internethasználat előreviszi a tanulási képességet, a tanulmányi eredményt, az ismeretszerzés folyamatát, mert az internet lényegében az ismeretgyűjtés nagy tárháza, amelyet persze kritikusan kell használni. Az embernek előtudása kell hogy legyen arról, mi az, ami releváns, és mi az, ami kevésbé az, mi pontos, mik a tudományban éppen érvényes információk, hogy eldöntse, mi a valós, és mi az, ami részben kitalált, nincs alátámasztva kutatásokkal, tudományos eredményekkel. Ha úgy nézzük, a gyerekek nagy részét gátolja és hátráltatja a tanulásban, hiszen nem tanulásra használják az internetet, hanem szórakozásra, barátkozásra és játékra. Ez a három dolog az, amiért számukra jó az internet és egyáltalán a számítógép használata. Nem azt mondom, hogy nem tudatosan használják, de nem olyan célból és azért, amiért valójában kitalálták az internetet, és amire az életben lehetne használni. A felnőttek jó része sem úgy használja, ahogy kellene és ahogy lehetne – mondta Bori Mária, aki szerint a szülőnek inkább feladata, mintsem felelőssége a gyerekek helyes internethasználati kultúrájának kialakítása.

– A szülő teljes egészében felel a gyerekéért: a legnagyobb felelősség, hogy a biztonsága, az élete ne legyen veszélyben, hogy pozitív személyiséggé fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon. Minden szülő a legjobbat szeretné a saját gyerekének, nagyon kevés az a szülő, és nyugodtan mondhatjuk, hogy beteg, aki nem ezt szeretné. A szülőknek tulajdonképpen az a feladatuk, hogy kanalizálják és irányítsák őket abban, hogy helyes úton haladjanak, és valamilyen módon megvédjék őket a veszélyektől. Vagyis inkább az, hogy felhívják a figyelmet a veszélyekre. Az ismereteim szerint a környezetünkben a szülők több mint kilencven százaléka nem tudja, hogy mi történik a gyerekével, amikor az a kezébe veszi az okostelefont, és mivel foglalkozik a telefon, az internet, a Facebook, a Viber és a többi közösségi oldal használata közben. Ez egyfajta titkos világ a szülők számára. Nem látnak bele, de sokszor nem is érdekli őket, hogy mi az, amivel a gyerek foglalkozik, és nagyon sokszor kiderül, hogy tényleg nem helyesen, jóhiszeműen, pozitívan használják sem az okostelefont, sem a különböző internetes programokat, oldalakat.

A gyerekek közti és a felnőttek felől a gyerekek felé irányuló online zaklatást Bori Mária egy harmadik nézőponttal is kiegészítette:

– A gyerekek részéről a felnőttek irányába is létezik zaklatás, mivel az anonimitás megvan, és ha a gyerekek eléggé ügyesek, és van rá alkalmuk, akkor a felnőttek orra alá is borsot tudnak törni. Ahogyan felnőttek is állhatnak a fiatalok profiljai mögött, ugyanúgy fordítva is lehet. Sőt, olyanról is van tudomásom, hogy egyes fiatalok valamilyen módon hozzájutottak más fiatalok honlapjához, és a másik nevében csúnyaságokat írtak ismerős felnőtteknek. Sokkal hasznosabb, ha tudatjuk a gyerekekkel, a fiatalokkal és a felnőttekkel, hogy melyek a biztonsági lépések, vagy mire kell odafigyelni, amikor kommunikálnak az interneten, a Facebookon, az okostelefon használatakor, vagy amikor kapcsolatba lépnek más személyekkel, és egy kicsit felnőttszemmel, kritikusan engedjük be a gyerekeink barátait és a barátok gyerekeit a saját oldalunkra, vagy megválogatjuk őket. Habár bizonyos szempontból a szülőknek meg a családtagoknak úgy van rálátásuk a gyerekek világára, hogy ők is barátok a Facebookon. Az a véleményem, hogy nem mindig jó, hogy a gyerekek mindent látnak, ami a felnőttek oldalán található. Például éppen a kihívó pózban készített fényképek, a különböző intim helyzetekben fényképezett képek is felkerülnek anélkül, hogy a tulajdonosuk szabályozta volna, ki nézheti meg. A gyerekek ezeket a képeket látják is, és meg is osztják egymás között. Nemegyszer megtörténik az is, hogy a gyerekek külön csoportot alakítanak, ahol „csámcsognak” az adott a képeken, információkon, amelyekhez hozzájutottak. Lényegtelen, hogy egy társukról vagy felnőtt személyről van szó, aki meggondolatlanul feltett valamilyen fotót, amely nem éppen oda való, és nem megosztható sem a fiatalabbakkal, sem az idősebbekkel – ecsetelte Bori Mária a felelőtlen megosztások veszélyeit. Azt is hozzátette, a tiltás nem segít megoldani ezeket a problémákat.

– A tiltás mindig vörös posztó a fiatalok, a serdülők szeme előtt. A korlátok megszabása, a szabályok meghozatala lehet az út, megbeszélni azt, hogy milyen következményekkel járhat az ilyesmi. Mert a gyerekek nem látják a következményeket, csak amikor bajba került valaki, akkor ébrednek rá arra, hogy bizonyos tettük milyen következményekkel járhat: amit a Facebookon, az interneten csinálnak, vagy ha a YouTube-ra felteszik a különböző kisfilmjeiket, amelyeken jó nagyokat nevettek, de azoknak, akikről készült a felvétel, nem biztos, hogy ugyanolyan vidám és nevetséges az egész.

Bori Mária második hétfői előadásán a szexting szó jelentésével is megismertette a pedagógusokat.

– Ez a fogalom pár éve van forgalomban, és lényegében a felnőttek világában született, de a jelenség nagyon gyorsan begyűrűzött a serdülőkorúak, sőt a fiatalabbak közé is. A szakirodalomban angol nyelvterületen 5 évest is emlegetnek, akit a rendőrség is előállított, mert ilyen dolgokkal foglalkozott. A szexting szó a szex és a texting összevonásából keletkezett, ez pedig meztelen, kihívó, szexuális allúziókkal teli üzenetek, képüzenetek másik személynek való küldését jelenti. Abból indultam ki, hogy a saját iskolámban is felmerült ez a gond, és elkezdtem keresni: ekkor láttam meg, hogy valójában mekkora tere van a dolognak. Lényegében a legmenőbb női újságok írnak arról, hogy hogyan kell szextingelni, sőt még kis képecskék is születtek, és gyorsan ráálltak arra, hogy szimbolikusan, gyümölcsök emotikonjain keresztül is lehessen üzenni: a padlizsán a férfi nemi szerv, a barack a női. Tapasztaltnak tartom magam bizonyos dolgokban, de megdöbbentem, hogy mi minden létezik ezzel kapcsolatban. Nagyon gyorsan begyűrűzött a gyerekek közé, és a serdülők életében az egyik alapvető kommunikációs és udvarlási mód lett az interneten, sőt az sms-eken keresztül is, menő dologgá vált. A mai serdülők normális pszichoszexuális fejlődéséhez tartozó dolog manapság. Ez nagyban befolyásolja a további szexuális életüket, kultúrájukat. Minél korábban kerülnek kapcsolatba a gyerekeink a szexuális tartalmakkal – lényegtelen, hogy pornófilm, videó, a szüleit látta, fényképek, filmrészlet –, annál korábban érnek be, mert olyan ingereket kapnak a környezetükből, amelyek ezt előhívják, és egyfajta akcelerációhoz vezet a pszichoszexuális fejlődésben.

A szakember szerint ez azonban nem jelenti azt, hogy a serdülők mentálisan vagy akár fizikailag érettek lennének a szexuális élet megkezdésére.

– Inkább az érdeklődésük az, ami fejlett, de érzelmileg nincsenek felkészülve arra, amit a szexuális élet hoz magával. Ez újabb dolog, amivel szembesülnünk kell a mi környezetünkben. Egy picit el vagyunk maradva, ugyanakkor a gyerekeink haladnak a korral. Mi, felnőttek maradunk el a kor mögött. És ezt kellene behozni, vagyis informálni a szülőket, a gyerekeket, hogy mit kell tenni olyankor, amikor ilyesmivel szembesülnek, és milyen lépések tehetők, vagy hogy ne vegyünk benne részt, vagy hogy megakadályozzuk a terjedését. Ha a szülő, a tanár szextinget észlel, forduljon először is a gyerekéhez, vele kell megbeszélnie ezeket a dolgokat, és előtte tájékozódni kell, hogy mindez hogyan előzhető meg.