2024. április 18., csütörtök

MagyarZó Pistike messéi

A Zacsekkel nem lehet bírni mostanában. Olyan beképzelt, mintha kinevezték volna vezérigazgatónak. Tegnap is éppen csak egy kávéra ugrott be hozzánk.

– Ugye nem veszik zokon, ha nem maradok sokáig, ugyanis rengeteg elfoglaltságom van – jelenté be a feketét kavargatva. – Találkozóm van egy ismert nemzetközi jogásszal, utána pedig a történelmi évkönyveket szeretném átnézni.

– Mi történt magával, Zacsek? – csodálkoza atata. – Talán csak nem kapott valami fontos állást a kormánynál? Vagy beválasztották a nemzetközi kapcsolatok bizottságába?

– Se ez, se az, Gyula zomzéd. Csupán felhívást kaptam a nemzeti konzultációra, és nem akarok csalódást okozni azzal, hogy nem tanulmányoztam át a vitás matériát.

– Hogyhogy felhívást kapott? Nem tudtam, hogy ilyen fontos személyé avanzsált, Zacsek. Egyáltalán ki hívta fel magát?

– Személyesen az államfő. Maguk nem követik az eseményeket? Nem hallották azt a felhívást, amit Vucsics intézett az ország minden polgárához a Koszovóról szóló belső dialógus ügyében? Gondoltam, ebből én se maradhatok ki. Annál inkább, mert ezúttal kivételesen én is egyetértek az elnökkel, hogy nem dughatjuk a fejünket homokba, mint a pulyka.

– Talán mint a strucc, ha jól emlékszem a szólásra – igazítá ki őt atata. – Annak szokása, hogy homokba dugja a fejét, ha problémával kerül szembe.

– Mindegy, madár az madár, egy fene – legyinte a Zacsek. – A lényeg az, hogy ezt a gubancot nekünk kell megoldani, mondta az elnök, és nem hagyhatjuk a gyermekeinkre, hogy ők bajlódjanak vele. Elég baja lesz szegény Peti fiamnak, hogy egy jó állást találjon magának, nem hogy még Koszovóval is bíbelődjön. Mert akkor inkább elmegy Londonba mosogatni. És abban is egyetértek az elnökkel, hogy ne várjunk arra, hogy visszakapjuk azt, ami már régen elveszett.

– Ez tényleg jól hangzik, bölcs államférfiak szoktak ilyesmit mondani – bólogata atata. – Csakhogy rögtön azt is hozzátette, hogy nem adjuk azt, ami a mienk! Hát ember legyen a talpán, aki ebből kihámozza, hogy mi is az ő álláspontja. El fogja ismerni Koszovó elvesztését, vagy nem?

– Én is bekapcsolódnék a konzultációba, ha már minden polgárt meghívtak – kotyoga közbe amama. – Csak sajnos, nem tudok jól szerbül, és félek, hogy kinevetnének, mert néha összekeverem a pádezsokat.

– Ne beszélj szamárságot, Tematild! – inté őt atata. – Nem kell szó szerint venni Vucsics felhívását, mert Koszovó elsősorban a többségiek problémája, a te véleményed a kutyát se érdekli, még ha nyelvi szakértő lennél is. És főleg azokra gondolt, akik valamilyen befolyással rendelkeznek. Például az egyház, az akadémia, az ellenzék képviselőire.

– Akkor már tudom, hogy mi lesz a végeredmény – folytatá amama. – Majd a pátriárka szépen megmondja.

– Mit mond meg az egyházfő, Tematild?

– Azt, amit tegnap minden újság a címoldalán idézett. Hogy amit erőszakkal vettek el, azt úgy is kell visszaszerezni. És amit ajándékba adunk, az végleg elveszett. Ha ez nem tetszene a népnek, akkor nem idéznék. Amiből én a tyúkeszemmel arra következtetek, hogy vissza kell foglalnunk Koszovót, és még véletlenül sem szabad bármit is odaajándékozni a sipiknek.

– Hát, ezek után tényleg nem tudom, hogy jó ötlet volt-e a Vucsicstól, hogy konzultációt akar folytatni, és tanácsot kérni többek között az egyházfőtől – kételkede atata.

A Zacsek sógora pedig az orvosától kért tanácsot, de nem Koszovóval kapcsolatban, hanem köhögés ellen.

– Azt ajánlom magának – mondja az orvos –, hogy aludjon nyitott ablak mellett, akkor garantáltan elmúlik a köhögése.

Egy hét múlva találkoznak, és az orvos megkérdezi:

– Na, betartotta a tanácsomat, nyitott ablaknál aludt?

– Igen, doktor úr.

– Ugye, hogy nyomtalanul eltűnt a köhögés?

– Az nem, doktor úr. Csak az aranyórám tűnt el nyomtalanul.

De nemcsak a Zacsek sógora köhög, hanem a bajmokiak is. Két hónapja ég a falu melletti illegális szemétlerakó, és a bűzös füst miatt senki se alhat nyitott ablak mellett. A helyi tűzoltók pedig tehetetlenek.

– Nem értem, Tegyula, miért nem fordulnak a bajmokiak a nisi orosz–szerb tűzoltóközponthoz? – csodálkoza amama. – Olvastam, hogy a központ alkalmazottai felkészültek mindenféle természeti csapás elhárítására, most kaptak másfél tucat vadonatúj tűzoltóautót Oroszországból. Biztosan egy-kettő ott lennének, ha hívnák őket. Akár tűzoltórepülőket is be tudnak vetni. Mi egy füstölő szemétdomb egy ilyen légi tűzoltónak?

– A nisi központ nem foglalkozik ilyen piszlicsáré tüzekkel, mint a bajmoki, Tematild – világosítá fel őt atata. – Ők természeti katasztrófákra specializálták magukat. Olyan erdőtüzekre, mint amilyenek Horvátországban és Cérnagórában pusztítottak az elmúlt hetekben.

– Milyen jó nekünk, hogy mindig számíthatunk a ruszki testvérek védelmére! – kuncoga a Zacsek. – Legalább is természeti katasztrófák esetében. Most látom csak, hogy milyen okos politikát folytatott a Nikolics Tómó, amikor szívvel-lélekkel támogatta, hogy a bratyók humanitárius központot működtessenek Nisben. Ezzel sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint a szomszédok. Képzelem, hogy mennyire bánják szegény góracok, hogy elszakadtak Szerbiától!

– Miért bánnák, Zacsek?

– Azért, mert ha nem szakadnak el, akkor őket is megvédték volna a ruszkik. Így meg napokig kellett várniuk, mire megérkeztek az új barátok, a NATO-sok tűzoltó repülői.

– Lehet, hogy akadnak a góracok között, akik emiatt bánkódnak, Zacsek, de gondolom, a többség nem sírja vissza a közösködést. Mert akkor most nekik is részt kellene venniük a koszovói konzultáción, és ez úgy hiányzik nekik, mint a szlovák nemzetiségű üvegesnek a hanyatt esés.

Jaés erdőtűz üt ki egy falu közelében, amit a helyi tűzoltók nem tudnak eloltani. Segítségül kihívják a szomszéd falu önkéntes tűzoltóit, akik egy ütött-kopott tűzoltóautóval, hatalmas szirénázással meg is érkeznek. A tűzoltóautó nagy hévvel behajt a lángok közé, megáll a tűz gócpontjában, leugrálnak róla a tűzoltók és elkezdik locsolni a tüzet. Végül sikerül nekik úrrá lenni a lángok felett.

A közelben lakó gazda annyira meghatódik a tűzoltók önfeláldozásán, hogy kiveszi a pénztárcáját, és a parancsnokuknak átnyújt kétszáz eurót.

Addigra már a tévések is megjelennek, és a riporter interjút készít a tűzoltóparancsnokkal.

– Ez nagyon bátor dolog volt, ahogy egyenesen behajtottak a tűzbe! Tudja már, mit fognak kezdeni ezzel az adománnyal?

– Nos, igen. Először is megjavíttatjuk ennek a nyavalyás autónak a fékjét.

PISTIKE, köhögős bajmoki és nyelvi szakértő