Romániában a kis kapacitású, más néven törpe vízi erőművek százai lepték el a hegyi vizeket, elsősorban a bő vízhozamúakat, valamint azokat, amelyeken nagy a víztükör lejtése. Több száz már működik, és további százak tartanak az engedélyeztetés vagy már építés különböző szakaszában. Azonkívül, hogy a folyóvizes élőhelyek feldarabolódtak, az ördögi kör is összezárulni készült. Az erőművek működésének ellenőrzéséért a Román Vízügyi Igazgatóság a felelős, ugyanakkor az erőműveket működtető cégek az elhasznált vízért meg egyebekért ugyanennek az igazgatóságnak fizetnek. Szükséges volt tehát, hogy mások is belépjenek ebbe a történetbe, és megakadályozzák a szóban forgó létesítmények további korlátlan terjedését. Megtörtént!
A kolozsvári ATS Energy vállalatot, amely a megyében a Hideg-Szamoson több törpe vízerőművet is épített, arra kötelezte a bíróság, hogy állítsa le a folyamatban levő építkezést, bontsa le az összes eddig elkészített építményt, a folyó medrében állítsa vissza a korábbi állapotokat... és a perköltségeket is ki kellett fizetnie. Ez annak nyomán következett be, hogy a vállalatot egy horgászszövetség, a Műlegyezők Romániai Szövetsége perelte be, de alperes volt a Kolozs Megyei Tanács is. A horgászszervezet célja a Hideg-Szamos völgyének megmentése volt.
A környezetvédelmi szakemberek régóta szót emeltek a törpe vízi erőművek által okozott pusztítás miatt szerte az országban. A vállalatok általában azzal érveltek, hogy ezek a berendezések nem károsítják a környezetet. A szakemberek azonban bebizonyították, hogy a vízi erőművek működtetése következtében a folyók sodrása lelassul, kiszáradnak a medrek, ráadásul a halvándorlás meggátolása fajok kihalásához vezet.
A szóban forgó per még 2014-ben kezdődött, de csak most hoztak ítéletet benne. Ennek értelmében kötelezték a vállalatot a perköltségek megtérítésére, a jelenlegi építkezések leállítására, a medreknek az eredeti állapotba való visszaállítására és valamennyi építmény lebontására. Ez mindenképp áttörésnek számít, hisz Romániában nem jellemző, hogy amit egyszer már felépítettek, bármikor is lebontják. Áttörésnek számít az is, hogy nagyon sok erőmű esetében a működési engedélyhez kérik (pl. Hargita megyében az Úz-völgyi rendszer, a Csíkmadarasi erőmű vagy a Zeteváraljai tározó) a halfauna monitorizálását, amely arra szolgál, hogy figyelemmel követhessék a gátak és a hallépcsők hatását. Ugyancsak Hargita megyében néhány éve Homoródfürdőn, a Nagy-Homoród patakra tervezett vízi erőmű építését a helyi lakosok összefogásával sikerült megállítani.
A hallépcsőket hegyi vizeken csak a tradicionális vándorló fajok igényei szerint építik. Hegyi vizeinkben az a sebes pisztráng. Ennek következtében a hallépcsők 90%-át egyetlen más faj sem tudja használni. Sem a botos kölönte, sem a kövi csík, sem a fürge cselle, sem a Petényi márna, sem a sujtásos küsz...
A felsoroltak közül a legnagyobb veszélyben a botos kölönte van, amelynek erősen korlátozottak az akadályleküzdő képességei. A Fogarasi-havasok Natura 2000 területen történő felmérések azt igazolták, hogy a hatvanas-hetvenes években megépített kis vízbefogók fölött már teljesen eltűnt a botos kölönte, holott az alattuk lévő szakaszokon jelen van. Ezek a befogók egyáltalán nem rendelkeznek hallépcsőkkel, vagy ha van is rajtuk ilyen, az nem megfelelő. Ugyancsak a Fogarasi-havasok egyik patakjára, a Visteára, sikerült a közelmúltban olyan hallépcsőt tervezni, amely megfelel a botos kölönte igényeinek. A megépítése még várat magára, de mindenképp biztató előrelépés, hogy a sebes pisztrángon kívül más halfajokat is figyelembe lehet venni, ráadásul a botos kölönte még védett faj is.
Ezenkívül a védett területek kezelési/fenntartásai terveiben sok helyen szerepel a mederlépcsők eltávolítása, vagy hallépcsővel való kiegészítése, illetve a létező hallépcsők kicserélése olyanokra, amelyek megfelelnek a jelen lévő halfajok igényeinek. Ezeket a kezelési intézkedéseket számos esetben ki kell majd egészíteni az eltűnt halfajok mesterséges szaporításával és kihelyezésével, hisz az élőhelyek feldarabolódása sok esetben drasztikusan csökkentette állományukat.
Az elmúlt évtized természetrombolása előtti állapotokat nyilván soha nem lehet majd teljesen visszaállítani, a hegyi vizeink faunája és flórája örökre veszteséget szenvedett. Az utóbbi idők történései – meg az a tény, hogy nagyon sok ember harcol a helyzet javulásáért – viszont bizakodásra szolgáltatnak okot.
