Eddig is köztudott volt, de még az „érintettek” is keveset foglalkoztak vele, hogy ha egyszer az Európai Unió teljes jogú tagállamává válunk, újra felül kell (mégiscsak) vizsgálnunk az orosz és minden egyéb más kapcsolatainkat. Szerbia külkereskedelmi szempontból jelenleg igen kedvező helyzetben van. Nagyon sok országgal kereskedhet vámmentesen. Úgynevezett szabadkereskedelmi megállapodása van az EU-tagállamok mellett Oroszországgal, Kazahsztánnal, Törökországgal, Fehéroroszországgal stb. Oroszországgal 2000 augusztusában kötött szabadkereskedelmi egyezményt. Az egyezmény kiköti azt, hogy akkor tekinthető egy termék szerb terméknek, ha a hozzáadott értékének legalább az 50 százaléka az országhoz köthető, itt állítják elő.
Mivel köztudomású, hogy a Fiat szerbiai üzemében Kragujevacon a gépkocsikat jórészt importált alkatrészekből szerelik össze, nem kell azon csodálkozni, hogy évek óta csak ígérgetik az orosz piac megnyitását a Fiatok számára. Ugyanakkor jórészt furcsa és érthetetlen, hogy akkor miért cikkeztek az újságok évek óta időnként a szerb és az orosz politikusok azon kijelentéseiről, hogy a „fítyók” hamarosan mehetnek. A diplomácia, a politika és a gazdaságpolitika is egy nagy „játék” csupán, talán ha ebből a nézőpontból tekintünk a dolgokra, akkor közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogy mit mikor és miért ígértek. Vagy akkor sem. Az ilyen szövevényes ígéretek „útjai” ugyanis sokszor kifürkészhetetlenek. Lényegében most az a helyzet, hogy amíg nem válunk az EU teljes jogú tagállamává, a meglévő államközi kereskedelmi egyezmények vannak érvényben. Amint azonban EU-tagok leszünk, mindezek érvényességét felváltja az uniós szabályozás.
A 29-es számú csatlakozási fejezet szabályozza egyébként ezt a területet. Jadranka Joksimović, európai integrációért felelős tárca nélküli miniszter épp a napokban jelentette be, hogy akcióterv készül arra, hogy országunk készen álljon azon kihívások kezelésére, amelyek a szóban forgó témából eredően előállhatnak. Rasim Ljajić kül- és belkereskedelmi miniszter pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a külpolitikával foglalkozó 32-es fejezet a külpolitika fokozatos összehangolását irányozza elő. A vámunióra vonatkozó 29-es nem tartalmaz ilyen kitételeket, ezért az államközi szerződések és megállapodások a csatlakozás pillanatáig érvényben lesznek. A vámunióról szóló fejezetet június 20-án nyitotta meg Szerbia.
Stratégia készül tehát, de egyelőre az államelnök sürgetésére sem készült valamiféle ütemterv azzal kapcsolatban, mikor lehet Szerbia az EU teljes jogú tagállama. Mint ismeretes, Vučić nemrég EU-csatlakozási ütemtervet kért, mert szerinte (és az ország polgárai szerint is) lassú a folyamat. Szalonikiben Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnököt arra kérte, segítsen Belgrádnak abban, hogy mielőbb megtudja, mikor válhat taggá. Még aznap találkozott Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével is, akinek szintén elmondta, hogy Szerbia számára továbbra is az eurointegrációs törekvések a legfontosabbak, és azt szeretné, hogy a folyamat mielőbb sikeresen befejeződjön. Vučić Federica Mogherini uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek is tolmácsolta kérését. Brüszelben Vučić találkozott Donald Tuskkal, az Európa Tanács elnökével is, és tőle is választ kért arra, hogy mikor és milyen feltételek mellett számíthat Szerbia az EU-tagságra. Tusk röviden úgy fogalmazott, hogy folytatni kell a Pristina és Belgrád közötti párbeszédet, és eredményeket kell elérni. Ez úgy is felfogható, hogy Szerbiának valamilyen formában mégis el kell ismernie Koszovó függetlenségét.
A világ dolgai azonban gyorsan változnak. Mire EU-tagok leszünk, nincs kizárva, hogy megváltozik az EU és Oroszország viszonya is. Akár annyira, hogy eltörlik a kölcsönös szankciókat. Még az is előfordulhat, hogy egyszer az EU-csatlakozásunk nyitja meg az utat a „fítyók” előtt…
