Ha a sajtóhíreket kilóban lehetne mérni, az átlagember az utóbbi hetekben feltehetőleg többet fogyasztott a málnatermesztők elégedetlenségét, illetve annak okát taglaló tartalmakból, mint magából a piros gyümölcsből – főleg annak kiskereskedelmi ára miatt. Bár a málna, a gyümölcsök többségéhez hasonlóan, bizonyítottan jótékony hatással bír az emberi szervezetre, megtörténhet, hogy mégis előnyösebb, ha a többség elsősorban csupán a sajtó hasábjairól fogyasztja ezt a csemegét.
Júniusban és júliusban évek óta a málnatermesztők zúgolódásától hangos a sajtó. Elégedetlenek a felvásárlási árral, az állam viszonyulásával ehhez az ágazathoz, az időjárás viszontagságaival és a napszámosokkal, akik már a napi 2500 dinárt is kevesellik a málnaszedésért. Arról is tájékozódhattunk már, hogy a szerbiai málna különösen minőséges, az ország egyik legnépszerűbb márkaterméke, amelyre igény van a nemzetközi piacon. Van azonban – vagy volt – egy apró, ám annál lényegesebb gond a szerbiai málnával, amely a szakértők szerint lenyomja a termék árát és néhány évig még biztosan befolyásolja a külföldi forgalmazók vásárlási kedvét. A külföldi vásárlóknak igencsak rossz tapasztalataik vannak a málna tisztaságával. A múltban nem egyszer megtörtént már, hogy a szerbiai málna „nem ment át” a bakteriológiai és virológiai vizsgálaton. Magyarán, nem volt tiszta. Elsősorban olyan baktériumokat és vírusokat találtak a gyümölcsön, amelyek a piszkos kéz bizonyítékai. Azaz: a termesztési láncban valaki nem mosta a kezét, vagy nem viselt kesztyűt, amikor a málnához ért. Sajtóértesülések szerint esetenként elsősorban coliform baktériumokat és a norovírust mutatták ki a külföldi laboratóriumokban. Ezek nem csak piszkos kézzel kerülhetnek a gyümölcsre, hanem szennyezett öntözővízzel, vagy azért, mert istállótrágyával kezelték a gazdák a talajt.
A Szerbiai Gazdasági Kamara tavaly májusban kezdett erőteljesen kampányolni a szigorúbb higiéniai előírások foganatosítása mellett. Ahhoz, hogy a Szerbiában termelt bogyós gyümölcsök minél versenyképesebbek legyenek a nemzetközi piacon, mielőbb el kell fogadni a gyümölcsök termelése, szüretelése, felvásárlása és feldolgozása során hatályos higiéniai előírások szabályzatát, nyomatékosította a kamara elnöke. A szavakat kivételesen tettek is követték. A mezőgazdasági minisztérium még ugyanazon hónapban elfogadta a vonatkozó szabályzatot, amely június elején lépett hatályba. A szabályzat eredménye állítólag idén érezhető igazán, bár továbbra is találkozhatunk olyan sajtóértesülésekkel, amelyek szerint a málnatermelők és -szedők nem tartják maradéktalanul tiszteletben az előírásokat. A mezőgazdasági minisztériumban két hete azt nyilatkozták, hogy az utóbbi időszakban megvizsgált száz minta közül mindegyik megfelelő, azaz tiszta volt.
A málna szennyezettségével kapcsolatos hírek újfent tükröt állítottak a szerbiai társadalom egy része elé. A Dr. Milan Jovanović Batut Közegészségügyi Intézet tavalyi kimutatása szerint a szerbiai felnőttek 60 százaléka hetente háromszor, vagy annál többször fürdik, illetve zuhanyzik, a többiek ennél ritkábban. Fogát a szerbiai felnőttek 40 százaléka mossa rendszeresen, kezét pedig csupán 30 százaléka, állítja a közegészségügyi intézet, hozzátéve, hogy akármilyen lesújtónak is tűnnek ezek az adatok, a korábbi évekhez viszonyítva javulás figyelhető meg.
Az ezekhez hasonló sajtótartalmakat és kimutatásokat néhány évvel ezelőtt még hajlamos voltam fenntartásokkal kezelni. Addig, amíg négy évvel ezelőtt rendszeres uszodalátogatóvá nem váltam, és nem nyílt lehetőségem közelebbről meggyőződni embertársaim higiéniai szokásairól. Úszás előtt nagyjából 50 százalékuk zuhanyzik, úszás után viszont már csak legfeljebb 30 százalékuk, míg tusfürdőt, szappant, vagy egyéb tisztálkodási terméket csupán a hölgyek 10 százaléka használ. A toalett használatát követően tízből kilenc nő nem mos kezet. Persze a klór számos kórokozót megsemmisít, viszont a hölgyek többsége akkor sem mos a vécé használatát követően kezet, ha éppen hazafelé, vagy napozni, esetleg szaunázni indul. Kezdetben még szörnyülködtem, vagy azzal vigasztaltam magam, hogy a tisztaságot félvállról vevő polgárok a hétnek ugyanazon a három napján és ugyanazon óráiban tartózkodnak az uszodában, mint én, egyébként kizárólag felelősségteljes emberek látogatják azt, illetve élnek a városban, mostanra viszont inkább arra a megállapításra jutottam, hogy a kézitáskában is elférő kézfertőtlenítő nem is olyan haszontalan találmány.
