A magyar és a szlovák kereset elutasítását javasolja szerdán közzétett állásfoglalásában az Európai Bíróság főtanácsnoka a menedékkérők tagállamok közötti elosztását célzó uniós mechanizmus ellen indított perben.
Magyarország és Szlovákia 2015 decemberében fordult a luxembourgi székhelyű törvényszékhez a 120 ezer menedékkérő áttelepítését célzó, kötelező jellegű mechanizmus ügyében, amelyet az uniós belügyminiszterek tanácsa minősített többségi szavazással, mások mellett Magyarország és Szlovákia ellenkezése ellenére fogadtak el néhány hónappal korábban.
Yves Bot francia főtanácsnok a bíróság luxembourgi székhelyén felolvasott állásfoglalásában úgy vélekedett, hogy a felperesek beadványaiban szereplő jogi érvek nem állják meg a helyüket, indítványában ezért azt javasolja, hogy a bíróság utasítsa el a Szlovákia és Magyarország által előterjesztett kereseteket.
Rámutatott, hogy az uniós alapszerződések rendelkezései felhatalmazást biztosítanak olyan intézkedések elfogadására, amelyek „ideiglenesen és konkrét pontokban eltérnek a menekültügyi tárgyú jogalkotási aktusoktól az egyértelműen azonosított szükséghelyzetre való reagálás érdekében”.
Hangsúlyozta: a kérdéses, határozott időre szóló, ezért „vitathatatlanul átmeneti jellegű” határozatban foglaltak nem jelentik az uniós jogalkotási aktusokban szereplő érdemi szabályok tartós módosítását, így „annak elfogadása nem minősül a jogalkotási eljárás megkerülésének”.
A főtanácsnok azon véleményének adott hangot, hogy az uniós áthelyezési kvóták „hatékonyan és arányosan” hozzájárulnak Görögország és Olaszország terheinek csökkentéséhez, ezért alkalmasak a kitűzött célok elérésére.
A május 10-én tartott tárgyaláson a felperesek oldalán Lengyelország, az Európai Unió Tanácsa mellett pedig Görögország, Olaszország, Németország, Franciaország, Svédország, Belgium, Luxemburg, illetve az Európai Bizottság avatkozott be.
A főtanácsnok feladata, hogy pártatlanul és függetlenül eljárva javaslatot terjesszen a bíróság elé a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozóan. Az indítvány nem köti a bírákat, a tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az ítéletek többnyire megegyeznek az előzetes állásfoglalással.
Az ítélethirdetés várhatóan ősszel vagy legkésőbb télen lesz. A perben a bíróság tizenöt fős nagytanácsa fog dönteni, egyszerű többséggel.
SZIJJÁRTÓ: ILLESZKEDIK A SOROS-TERVBE
A külgazdasági és külügyminiszter szerint az Európai Bíróság főtanácsnokának javaslata „teljes mértékben illeszkedik abba a folyamatba, amelyet Soros-tervnek neveznek”. Szijjártó Péter szerdán egy más témában tartott sajtótájékoztatón kérdésre elmondta: „Soros György államfői pompával történő brüsszeli fogadása után érdekes módon minden európai intézmény még további nyomást helyezett” Magyarországra és a közép-európai országokra, hogy illegális bevándorlókat fogadjanak be. „Mi nem akarunk illegális bevándorlókat befogadni, megvárjuk a bíróság döntését” – jelentette ki.
Kiemelte: a kötelező betelepítési kvótáról szóló döntést továbbra is az európai jogot megsértő döntésként értelmezik, egy ilyen döntéssel nem lehet elvenni egy tagállamtól sem a jogot, hogy maga döntse el, kiket enged be a területére és kiket nem. Az európai szerződések világosan leírják, hogy ezt a jogot nem lehet elvenni – tette hozzá.
A külügyminiszter szerint a józan ésszel is szembemegy a döntés, mert csak ösztönzi az illegális bevándorlást.
VÖLNER: HIÁNYOZNAK A JOGI ÉRVEK
A magyar keresetet beadó Igazságügyi minisztérium részéről Völner Pál, a tárca parlamenti államtitkára reagált a hírre budapesti sajtótájékoztatóján. Szavai szerint minden uniós intézmény, így az Európai Bíróság is a Soros-terv végrehajtásán dolgozik. Völner úgy fogalmazott: sajnos a legrosszabb feltételezéseiket igazolta a főtanácsnok indítványa, Yves Bot mintha a Soros-terv részeként csatlakozott volna az előtte felszólalókhoz, az Európai Bizottsághoz, az Európai Tanácshoz. Hiszen a nyilatkozat fő elemei politikai tartalmúak, és gyakorlatilag ezekkel akarja elfedni a jogi érvek hiányát – tette hozzá az államtitkár.
Azt mondta, az állásfoglalás tartalmaz „kényszeredett jogi érvelést”, de nem döntötte meg a Magyarország által a keresetben kidolgozott jogi érveket. Völner Pál szólt arról is, a mintegy százoldalas anyagban „sűrűn fordul elő” a szolidaritás, a rugalmasság, a sürgősség kifejezés, ez azt jelenti, hogy „ott hiányoznak a jogi érvek a Magyarország által lefektetett állásponttal kapcsolatban”.
Leszögezte: Magyarország jogi álláspontja változatlan, és ha jogi alapon dönt a bíróság, akkor bizakodóan várják az ítéletet.
„Nagyon sajnálnánk, ha a politikai folyamathoz a bíróság is csatlakozna” – mondta Völner Pál, hozzátéve, hogy ez alapjában kérdőjelezné meg azt, hogy az Unió fórumai betartják-e a szabályokat, amelyek alapján működniük kellene.”
