A profitvágy, a gazdasági érdekek újra felgyorsíthatják az űrkutatást. Az első nagy űrverseny az 1950-es években kezdődött. Nézőpont kérdése, ilyen szempontból tetszőleges lehet, hogy meddig tartott, de a 90-es években mindenképpen lezárult egy korszak. Amikor az amerikaiak a Holdra szálltak, úgy tűnt, rohamléptekben zajlik majd az űr és azon belül további bolygók és égitestek meghódítása. Kezdetben ez lényegében egyfajta presztízskérdés volt, miközben mindenki tudta, hogy a háttérben katonai célú fejlesztések és kutatások is folynak. A gazdasági vetületéről keveset beszéltek. A technikai, technológiai fejlesztések azonban sok esetben gazdasági felhasználásra kerültek, ilyen szempontból mindenképpen pozitív hatásokról beszélhetünk.
A remélthez képest máig nem fejlődött olyan nagy tempóban az űrkutatás, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy másik irányban fejlődött. Most ott tartunk, hogy egyre több nemzet tervezi pl. a Hold ásványkincseit kiaknázni. Olyan államok is, melyekről, ha ezt mondta volna valaki az első amerikai Holdra szállás idején, valószínűleg megmosolyogták volna. Elég csak Indiát említeni. De nemcsak az űrkutatás jár még ma is gyermekcipőben, hanem a hozzá kapcsolódó (nemzetközi) jogalkotás is. A terület alapvető jogi alapjait az 1967-es Világűrszerződés, vagyis az Outer Space Treatyvel rakták le. Ennek kezelője az ENSZ bécsi székhelyű Világűrirodája. A megállapodás központi tétele, hogy a Hold és a Naprendszer többi égiteste az „emberiség közös kincse”. Az áll még benne, hogy a kutatásoknak és fejlesztéseknek az egész emberiség és az összes ország jólétét kell szolgálnia, nem sajátítható ki egyik állam által sem. Tömegpusztító fegyvereknek az űrben történő elhelyezését is tiltja ez a dokumentum, kérdés, hogy ezt nem szegte-e meg már eddig valamely állam. 1979-ben fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Hold-egyezményt, amelynek az a lényege, hogy a Föld kőzetlemezeihez hasonlóan senkinek sincs kizárólagos joga kizsákmányolni a területet. Ezzel szemben több állam és magánvállalkozás is ki szeretné aknázni a Hold kincseit. Kína például a hélium–3 nevezetű, nem radioaktív izotóp bányászatát szeretné megkezdeni, ami a jövő üzemanyaga lehet.
A HÉLIUM MEGOLDHATJA
Az emberiség történelmében úgy tűnik, hogy egy új korszak kezdődik: versenyfutás az űrbeli lehetőségekért. Egy amerikai magáncég, a BigelowAerospace a Holdra igényelt bányászati jogokat az amerikai Szövetségi Repülési Hivataltól. Az Amerikai Űrkutatási Hivatal pedig még 2014-ben bemutatta azon terveit, amelyeknek eredményeként 2021-ben elkezdődhetne egy aszteroida felszíni bányászata. Egy 500 tonnás Föld-közeli aszteroidát fognának be, majd Hold körüli pályára állítanák. Ezt követően az aszteroida kísérleti bányászatát a Nemzetközi Űrállomás űrhajósai végezhetnék el. A NASA mellett magáncégek is érdeklődnek az aszteroidákon való kitermelésre. A Földhöz képest ugyanis a ritka fémek több százszoros vagy ezerszeres koncentrációban vannak jelen a kisbolygókon. Ezeknek az anyagoknak az ára az aranyéval vetekszik. Egy közepes méretű aszteroida lebányászásával – becslések szerint – legalább 6 milliárd dollár értékű platinát lehetne kitermelni. De legközelebbi kísérőnk, a Hold bányászata is ígéretesnek tűnhet. Állandó kísérőnk kőzetei ugyanis sok hélium–3-at tartalmaznak, ami bolygónkon ritka. A héliumnak a Földünkön előforduló két változatából 99,99 százalék hélium–4. A hélium–3 viszont sokoldalúan felhasználható, ezért keresett elem. Szélsőségesen alacsony hőmérsékletek előállításához, léggömbök és léghajók töltőanyagaként használják. Ennél sokkal fontosabb, hogy erőművek fűtőanyaga lehetne. A hélium–3-mal működő fúziós erőművek hatékonyabban termelnék az energiát, mint az atomerőművek, emellett van még egy óriási előnyük: egy hélium–3 erőmű nem radioaktív. A kínai Chinanews hírportálon egy régebben megjelent írás szerint a hélium–3 izotóp lehet a megoldás az emberiség növekvő energiaszükségleteinek kielégítésére. Bizonyos számítások szerint a Holdon 5 millió tonna hélium–3-as izotóp lehet. A földihez képest ez hatalmas mennyiség. Az egész emberiség energiaszükségletét kielégíthetné több mint 10 ezer évig. Peking tervei szerint 2024-ben létrehoznák Hold-bázisukat, majd egy évre rá el is kezdődhetne a hélium–3 kitermelése. Számítások szerint az óriási befektetés hamar megtérülhetne. A Földön csupán 15 tonna hélium–3 található, ezért egy kilogramm mintegy 4 millió dollárba kerül. A Hold és a rajta lévő hélium–3 ezért is csábító lehet. Az értékes nemesgázt azonban ki is kellene termelni, majd a Földre szállítani. Szakemberek szerint elvileg ez nem is lenne olyan bonyolult. A holdkőzetet a napenergia segítségével fel lehetne annyira melegíteni, hogy a hélium kiszabaduljon, majd csupán össze kell gyűjteni és tartályokban a Földre szállítani. Ma már egyáltalán nem tűnik tudományos fantasztikumnak, hogy a kínaiak ezt belátható időn belül meg is oldják.
