2024. március 29., péntek

Fotójegyzet

Az nem is számít zomborinak, akinek nincs legalább egy biciklije. Rövid távon praktikus közlekedési eszköz, használják is a városban rendesen. Pontosabban: gyakran, mert azt nem igazán lehet mondani, hogy rendesen.

Fotó: Fekete J. József

Fotó: Fekete J. József

Az egyirányú utcákban a forgalommal szemben, a járdán, a kijelölt gyalogosövezetben tekernek. Még jó, hogy ha valamelyik drótszamár nyekereg, csikorog, de az elektromos kerékpárok némán suhannak és szlalomoznak a járókelők között. Bosszantó, hogy a zöldpiacon vagy biciklit tolnak, vagy kerekes bevásárlókocsikkal – népszerűen: banyatankokkal – korzóznak. Nem lehet miattuk közlekedni. Ráadásul az utóbbiakat beviszik a parányi elárusítóhelyekre, vagy ha nem, az üzlet ajtajában hagyják, hogy az üvegen keresztül szemmel tarthassák a vásárolt portékát tartalmazó kosarat, ha pedig valaki akár húsz centire is arrébb teszi, mert maga is szeretne bejutni a boltba, rendszerint leordítják.
Kétségtelen, hogy az autósok se különbek, ha lehetne, behajtanának az üzletekbe, a vendéglőkbe, a tegnapi látvány viszont új és meglepő volt számomra. A Szentháromság-plébániatemplom bejáratánál parkolt egy kerékpár, szinte belógva a félig nyitott ajtón. Tulajdonosa ugyan még beljebb is tolhatta volna, ha nem pislákolna benne az illem zsarátnoka. Gondolom, ha valaki beugrik a zöldségeshez három szál répáért vagy a mindeneshez egy guriga toalettpapírért, az eleve más, mint mikor egy templomba megy be. A röpke ima, a lelki föltöltődés közben, vagy amíg adományt hagy Szent Antalnak, vigyázó szemét a biciklijére függeszti? Nem sok bizalma lehet az emberekben, ha föltételezi, hogy járgányát a templom elől is ellopják. Persze hogy ellopják, ezen a hit nem segít, de még a legbiztosabb biciklizár se. Se a templom, se a kocsma előtt nincs biztonságban, ilyen (lett nálunk) a világ. De ne tegyük rosszabbá a helyzetet azzal, hogy már a templomba is behajtunk kétkerekűnkkel!