Már megint atatának lett igaza a nyaralás tekintetében, mármint hogy felesleges az utazással járó marha nagy strapa meg a pénzszórás, amikor itthon is jól érezheti magát az ember.
– Látod, Tematild, milyen szeszélyes az idő a görög partokon? Vacognak a turisták a tizenöt fokos hidegben meg a zuhogó esőben, északon árvizek pusztítanak, elsodorják a vendégek autóit. Még havat is hozott a Medúza nevű hidegfront. Megfagynánk, ha odamentünk volna.
– Nem muszáj pont görögbe menni, Tegyula – ellenkeze amama. – Ott van a gyönyörű Dalmácia vagy a romantikus cérna tengerpart. Csak még egyszer sütkérezhetnék a makarskai strandon vagy gyönyörködhetnék a türkiz színű tengerben valamelyik szigeten! Ez minden vágyam. Emlékszel, milyen sikerem volt Losinjban a divatos bikinimmel? Mindenki megfordult utánam!
– Igen, csodálkoztak, hogy hogy fértél bele abba a szerkóba. De most nem érdemes se a dalmát, se a cérna tengerpartra menni, mert ott meg olyan erdőtüzek pusztítanak, hogy mindenki menekül. Itthon az udvarban viszont semmilyen veszély nem fenyeget.
– Az én anyósom is folyton rágja a fülemet a nyaralással – jelentkeze a Zacsek. – Csakhogy ő nem érné be a környező országokkal, egzotikusabb helyekről álmodozik. Valahol hallotta, hogy a mondén Dubaiban most akciós áron lehet nyaralni, az ötnapos szállodai ellátás alig négyszáz euróba kerül. És ráadásul még tevegelhetnénk is a sivatagban beduin tevehajcsárok vezetésével.
– És maga mit válaszolt neki? – kérdé atata. – Remélem, nem szidta össze a drága anyósát az álmozása miatt.
– Dehogy! Csak azt mondtam neki, hogy ha éppen tevét akar látni, akkor elviszem a palicsi állatkertbe, az sokkal olcsóbb. Igaz, ott nincs sivatag, de beduin migránsokkal találkozhat.
Megy a beduin a sivatagban, nagyon elfárad és betér egy tevekölcsönzőbe. Az eladó egy formás kétpúpú állatot ajánl neki.
– Ez egy nagyon különleges teve – mondja. – Három vezényszót ismer. Ha azt mondják neki, hogy HU, akkor cammog, ha azt, hogy HUUU, akkor elkezd vágtatni, és ha azt mondják neki, hogy ABRAKADABRA, akkor megáll.
A beduin megörül, felpattan rá, és a fülébe súgja, hogy HU. A teve elkezd cammogni. De nagyon meleg van és a gazdi sietni akar, ezért elkiáltja magát, hogy HUUU! Erre az állat vad vágtába kezd.
Vágtatnak, vágtatnak, egyszer csak egy nagy szakadék tárul eléjük. Csakhogy a beduinnak sehogy se jut eszébe, hogyan kell megállítani a tevét. Az utolsó pillanatban észbe kap és elkiáltja magát, hogy ABRAKADABRA! A tevének az utolsó pillanatban sikerül megállnia pont a szakadék szélén.
A beduin megkönnyebbül, megtörli izzadt homlokát és nagyot sóhajt:
- HUUU!!!!!!!!!!!
Atata szerint a Vucsics is nagyot sóhajtott, amikor hazaért Washingtonból, mert ő is jócskán megizzadt a történelminek nevezett tárgyalásokon az amerikai alelnökkel.
– Lehet, hogy nem működött a klíma a Fehér Házban? – találgatá amama.
– Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild? – idegeskede atata. – Majd pont az amerikai elnöki palotában bedöglik a klíma!
– Miért lenne butaság, Tegyula? Olvastam, hogy még a szék is forró volt, amelyre Vucsicsot ültették.
– Igen, de csak átvitt értelemben volt forró. Mert olyasmiket kérdeztek tőle, amire nem nagyon tudott felelni. Például azt, hogy mire szolgál a niši orosz–szerb humanitáris központ, meg hogy miért kellett 600 millió dollár értékben harci gépeket meg rakétákat vásárolni az oroszoktól. Amikor állítólag minden vágyuk az uniós csatlakozás és a Nyugathoz való közeledés.
– Én meg azon röhögtem, hogy nálunk minden történelmi – kuncoga a Zacsek. – A haladók választási győzelme, a kormány sikerei, a Kínával kialakított viszony, az Amerikában folytatott tárgyalások. Közben az amcsik alig tulajdonítottak jelentőséget a szerb elnök látogatásának. Történelmi esemény szerintem az lesz, ha majd egyszer összeszedik a bátorságukat, és hátat fordítanak a ruszkiknak. Akkor nem kell majd izzadnia Vucsicsnak, ha felteszik neki a kérdést, mint most Washingtonban, hogy melyik oldalon is áll Szerbia?
– Ejnye, Zacsek, maga mintha nem hallott volna az egyensúly politikáról, amit Belgrád folytat – korholá őt atata. – Nem akarják elkötelezni magukat egyik oldal mellett sem, és miközben az uniós csatlakozás a stratégiai cél, meg akarják őrizni a baráti kapcsolatokat az oroszokkal is. Maga is tudja, hogy ez hagyomány, testvéreknek tekintik a ruszkikat még akkor is, ha semmi hasznuk belőlük.
– Én meg azt mondom, Gyula zomzéd, hogy ez az egyensúly politika fából vaskarika – okoskoda a Zacsek, a botcsinálta politikai szakértő. – Eddig senkinek sem sikerült elkészítenie. Ki hiszi el nekik, hogy a Nyugathoz akarnak csatlakozni, amikor amazokkal is puszipajtások akarnak maradni. És mi lesz, ha egyszer eljutunk odáig, hogy felhúzhatjuk a kék csillagos uniós zászlót, és felhangzik az Örömóda, az unió himnusza? Akkor is fél füllel a ruszki balalajkát fogjuk hallgatni? Pont úgy viselkednek, mint az én unokaöcsém.
– Talán a kedves unokaöccse is kedveli a balalajkát? – érdeklőde amama.
– Dehogy! Ő csak csapodárkodik a csajokkal. Csapja a szelet szíve választottjának, közben titokban eljár egy elvált asszonyhoz. És amikor a lány rájött a hűtlenségre, azzal próbálta nyugtatni, hogy úgyis őt fogja elvenni, de mivel vajszíve van, amannak se akar csalódást okozni.
Jaés a feleség egy nappal korábban jön haza külföldi munkájából, és rajtakapja a férjét az ágyukban egy szép, karcsú, fiatal nővel.
– Te disznó, hogyan tehetted ezt velem? – kiabál sírva. – Mindig hű voltam hozzád. Fogom a gyerekeket és elhagylak. El fogunk válni!
A férfi megpróbálja megnyugtatni.
– Drágám, hallgass meg, mindent meg tudok magyarázni. Hazafelé jövet az autóval az útszélén állt ez a lány, és olyan szánalmasan nézett ki, hogy megsajnáltam. Megálltam, és felvettem. Láttam, hogy nagyon sovány, régi, használt ruhát visel, azt mondta, két napja nem evett. Hát hazahoztam, és megetettem azzal a sülttel, amit te már nem akartál megenni elutazásod előtt. Ő boldogan megette. Aztán felajánlottam neki, hogy zuhanyozzon le, és dobja ki a régi cuccait. Megkérdezte, hogy akkor mit vegyen fel? Erre odaadtam neki azt a fehérneműt, amit még tavaly vettem neked, de nem tetszett, és soha nem vetted fel. Ő nagyon megörült neki. Ekkor eszembe jutott az a szexi blúz meg szoknya, amit a húgom vett neked karácsonyra, de te nem hordtad, mert nem kedveled a húgomat. Azt is odaadtam neki, meg azt a csizmát is, amit azért nem viseltél, mert valakinek van az irodádban ugyanolyan.
Majd nagyokat sóhajtva így folytatta a férj:
– Szegény nő nagyon hálás volt a segítségért és az önzetlenségemért. Amikor aztán elköszönt, megállt az ajtóban és megkérdezte:
– Van esetleg még valami, amit már nem használt régóta a feleséged?
PISTIKE, tevegelő beduin és történelmi csapodár
