Új lakókkal bővült a Palicsi Állatkert. Mindössze kéthetes volt a vidrafiú, amikor az állatvédők segítségével az állatkertbe került. Őt a Drina folyóból mentették ki. A vidrafiút Colenak nevezték el az állatkertben, ő még egyelőre rejtve van a látogatók elől, ugyanis, mivel mesterséges tejtáppal, és nem anyatejjel táplálkozik, az immunrendszere nagyon gyenge, és várni kell, amíg felerősödik. A nyolchetes Colet darált hallal dúsított mesterséges tejtáppal etetik, majd fokozatosan áttér a halra. A vidrafiúnak állandó felügyelet szükséges, emiatt külön gondozója van Marko Babijanović személyében. A vidrafiúról egész nap, sőt hétvégén is gondoskodni kell, ezért a személyes gondozója, amikor megy haza, viszi magával védencét is, hatéves kisfia nem kis örömére.
A nyolchetes kis vidra az új kedvenc (Fotó: Gergely Árpád)
– A vidra veszélyeztetett faj egész Európában, kizárólag hallal táplálkozik, a halastavak környékén él a leggyakrabban. Régebben a prémje miatt vadásztak rá, ma pedig kártevőként tekintenek rá, annak ellenére, hogy a vidra főként a beteg, idős, nehezen mozgó halakra vadászik. Cole a tervek szerint vissza kellene, hogy kerüljön a természetbe, emiatt amint felerősödik és egy kicsit megnő, elkezdjük a visszavadítás folyamatát, megtanítjuk vele, hogy félnie kell az embertől, mert az veszélyt jelent számára, ez semmiképpen nem lesz könnyű feladat, mert mi itt az állatkertben mindannyian nagyon megszerettük a kis vidrát, nem beszélve az állatgondozó kisfiáról. Abban az esetben, ha egy év alatt nem sikerül megvalósítani a visszavadítás folyamatát, építünk egy kifutót, keresünk neki egy vidralányt, és majd az utódaikat adjuk vissza a vadonnak – mondta el Óvári Krisztián, az állatkert biológusa.
A napokban az állatkertben harmincnyolc kis teknős is menedéket kapott, ők egy utazótáskában voltak elrejtve, ismeretlen személy szándékozta őket átvinni a szerb–magyar határon. Az állatkertbe került mór teknősök Szerbiában is honosak, feketepiaci áruk darabonként kétszáz–ötszáz euró.
Harmincnyolc kis teknős kapott menedéket (Fotó: Gergely Árpád)
– Tizennégy évre van szükség ahhoz, hogy egy teknős nemileg éretté váljon. Miután elkezdi lerakni a tojásokat, a tíz tojásból mindössze három-négy egyed fejlődik ki, majd nekik is majdnem másfél évtized múlva lehet csak utódjuk. A teknősök szaporodása rendkívül időigényes, sőt a vadonban élő teknősökre a ragadozók jelentik a legnagyobb veszélyt. Egyes kultúrákban a teknős húsát, vérét és csontját is felhasználják gasztronómiai ínyencségként, vagy rákgyógyító szerként. Aki begyűjtötte ezeket a teknősöket, arra nem gondolt, hogy esetleg egy faj fennmaradását veszélyeztette. Óvnunk kell a vadon élő génállományt, mert betegségek esetén, a fogságban élő állatok elpusztulhatnak, emiatt vissza kell nyúlnunk az eredeti, vadon élő génállományba, hogy fennmaradhasson a faj – mondta Óvári Krisztián.
Az állatkert biológusától azt is megtudtuk, hogy ma már a belgrádi és újvidéki egyetem szakemberei a korszerű technikák segítségével a teknősök génállományából kimutathatják, hogy melyik területről, melyik populációból származnak, aminek köszönhetően visszajuttathatók a teknősök származási helyükre.
