2024. április 26., péntek
EURÓPAI FILMEK PALICSI FESZTIVÁLJA

Családi drámák

Cãlin Peter Netzer: Ana, mon amour

A román filmgyártás az utóbbi évtizedben számos olyan alkotással rukkolt elő, amelyek elképesztő élethűséggel ecsetelik az emberek hétköznapi gondjait és küzdelmeit, legyen szó a kommunista diktatúra nélkülözéssel és korlátozásokkal teli időszakáról, az azt követő évek kihívásairól vagy a jelen korszak nehézségeiről. Mindenekelőtt Cristian Mungiu alkotásai tűnnek ki ezen filmek közül, a 4 hónap, 3 hét és 2 nap abortusz-dráma, a moldáviai zárdában játszódó Dombokon túl, valamint az elvándorlás, korrupció és erkölcsösség témakörét boncolgató Érettségi, de megemlíthetjük az elsősorban a fiatalok egymás közti viszonyáról szóló Todor Giurgiu Szerelem másképp vagy Nicolae Constantin Tanase Enyém a világ című filmjét is.

Társadalomábrázolás és valósághűsége tekintetében az említett művek sorába kívánkozik Cãlin Peter Netzer Ana, mon amour című játékfilmje is, amely egy kissé zavaros szerelem története, a párkapcsolat összes lehetséges pozitívumának és negatívumának a megjelenítésével. A két irodalomhallgató fiatal, Ana (Diana Cavallioti) és Toma (Mircea Postelnicu), az egyetemen ismerkednek meg egymással, láthatjuk szerelmük kibontakozásának mámorító kezdetét, és az együttlét örömét, ezt követik a családokkal való gondok, viszály a szülőkkel, viták egymás közt, a lány betegsége, folyamatos pánikrohamai és kiszámíthatatlansága, majd megtapasztalják az egymással szembeni függőség őrjítő állapotát, a féltékenységet, a sérelmek felhánytorgatást és az elidegenedést egymástól. Benne van tehát a filmben mindaz, ami egy szerelmes filmet jellemezhet, az Ana, mon amour azonban ennél több is, mert a fiatal pár kapcsolatának ábrázolásán túl szavakban, képekben a társadalmi viszonyokat is kellőképpen érzékelteti: a szociális állapotokat, a másikkal szembeni előítéletességet, a média működését. Ahogyan haladunk előre a történetben, úgy bontakoznak ki előttünk a fiú és a lány családjainak apró, úgymond hétköznapi drámái, amelyek sok egyéb tényezővel egyetemben egy újabb családi drámához vezetnek.

A történet így elmondva kissé talán sematikusnak hat, de egyáltalán nem az. A két főhőst alakító színész meggyőző alakítása, az izgalmas párbeszédek, élettel telített jelenetek és a kézi kamera használatából eredő enyhe képrezgés rendkívüli valóságérzetet kölcsönöznek a műnek. Ami mégis kivételessé teszi a filmet, az a sajátos történetvezetés. Mintha egy képsorozat képeit megkeverték volna, és mi tetszőlegesen néznék őket, már azokat, amelyek megmaradtak, mert egyesek mintha hiányoznának, és a meglévőkből kell rekonstruálnunk őket. A több idősíkban zajló cselekmény elmesélésében persze semmi tetszőleges nincs, a rendező a megfelelő módon mondja el a történetet, csupán kicsit összekuszálja az ok-okozati összefüggéseket. Bravúros, ahogyan a finoman összevágott képek egymásra épülve összeállnak, egymásba ölelve előzményeket és következményeket.

Rendező: Cãlin Peter Netzer. Forgatókönyvíró: Cãlin Peter Netzer, Cezar Paul-Badescu, Iulia Lumânare. Producer: Oana Iancu, Cãlin Peter Netzer. Operatőr: Andrei Butica. Vágó: Dana Bunescu. Zene: André Rigaut. Szereplők: Diana Cavallioti, Mircea Postelnicu, Carmen Tanase, Vasile Muraru. 125 perc, 2016, Románia, Németország, Franciaország.