Kedden a palicsi filmfesztivál fő versenyprogramjában a Fortunata olasz film után, a Park című görög–lengyel produkciót nézhettük meg Sofia Exarchou rendezésében. A Park az athéni olimpiai faluba kalauzolja a nézőket, tíz évvel az olimpiai játékok után, amikor fiatalok egy csoportja a romok közt sajátságos olimpiai játékokba kezd. A tegnapi sajtótájékoztatón Amanda Livanou, a Park című film producere beszélgetett az újságírókkal.
– A film rámutat Görögország mai helyzetére, azokra a fiatalokra, akik a társadalom szélére szorultak. Aki ide kerül, azzal a társadalom nem foglalkozik. Ez persze nem csupán Görögországra vonatkozik, hanem más európai országokra is, ahol manapság a fiatalok jövőkép nélkül nőnek fel. A film megrázó képet ad, a világ talán szörnyű hely, de optimista vagyok, úgy gondolom, hogy reményt kell adnunk. Hosszú és bonyolult kasztingfolyamat előzte meg a forgatást, mert a gyerekek a filmben nem színészek, iskolákban leltünk rájuk, és több nemzetet is képviselnek. Nem könnyű megnézni egy ilyen filmet, de az illetékeseknek látniuk kellene, hogy általában a filmek milyen problémákat feszegetnek. Sajnos az a helyzet, hogy egy film csak akkor kap figyelmet, amikor egy nagyobb fesztiválon díjat nyer. Persze akkor is csak rövid ideig. Valahogy minden elfelejtődik. Csupán tizenhárom év telt el a Görögországban megtartott játékok óta, a helyszíne pedig romokban hever. Akkor azt képzeltük, hogy mindenre lesz pénz, de ez nem így történik – fejtette ki a producer.
Versenyprogram Szabadkán
A Párhuzamok és ütközések programrész keretében, kedden, először az Ivan Marinović rendezésében készült Igla ispod praga című montenegrói–szerbiai alkotást vetítették. Debütáló filmrendezőről van szó, a fesztivál vendége Bogdan Diklić, a film egyik szereplője pedig a rendezővel való együttműködésről beszélt.
– Nagyon jó forgatás zajlott. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, rögtön éreztem, hogy nem lesz gond. A rendező nagyon letisztultan dolgozik, a legjobbakat mondhatom róla, hogy tanult, intelligens, kedves, flexibilis, jóindulatú. Nagyon szeretek olyan rendezőkkel dolgozni, akik a színészt nem marionettként rángatják, hanem munkatársként tekintenek rá, mert én is így nézek a rendezőre – hallottuk Bogdan Diklićtől, akit idén egyébként Slavko Štimac oldalán az Ime: Dobrica, prezime: nepoznato című filmben is láthattuk.
Az Igla ispod praga című film után a November című észt–lengyel–holland koprodukciót tekinthettük meg Rainer Sarnet rendezésében. A fekete-fehér technikában készült alkotás egy észt faluban játszódik, ahol a pogány szokások, a varázslatok világában a lakók a kőkemény téllel és a pestissel küzdenek, a megélhetésért folyó küzdelem pedig igazolja a mohóságot és a kapzsiságot. Mindeközben egy szerelmi történet is kibontakozik. A fesztivál vendégeként Katrin Kissa, a film producere beszélt a filmről, amely Andrus Kivirähki Rehepapp című regénye nyomán készült.
– A filmhez a történetbe illő embereket kerestünk. Több idős szereplője is van, akik nem színészek. Két évig készült a film, és folyamatosan attól rettegtünk, hogy időközben valaki meghal közülük. Egyesek alkoholproblémákkal küzdöttek, ezzel is számolnunk kellett. A regény 2000-ben jelent meg, korábban is voltak kísérletek a megfilmesítésére, de mintha átok ült volna rajta, egészen mostanáig nem sikerült. A filmkészítőket is pont az kerítette hatalmába, ami a történet szereplőit: a mohóság és a kapzsiság – mondta a producer.
Egy hír ihlette meg a filmet
Kedden a Horvát filmek a fókuszban programrész keretében a Ministarstvo ljubavi című horvát–cseh–szlovén koprodukcióban készült filmet vetítették. A fesztiválon a film rendezője, Pavo Marinković megosztotta az újságírókkal, hogy mi ihlette meg a film elkészítésére.
– Valójában egy hír, amit a teletexten olvastam, miszerint Horvátországban megváltozik a családokra vonatkozó törvény. Ezzel kapcsolatban egy szorgalmas újságíró feltette a kérdést, hogy ezek szerint ellenőrzés alá kerülnek a hadiözvegyek, akik elhunyt férjük után kapják a nyugdíjukat, miközben új partnerükkel vadházasságban élnek? Ebben az esetben az ország megvonja tőlük a nyugdíjat? A film tehát valójában arról szól, amit az élet ír – mondta a rendező.
A Palicsi-tó szanálása
Ma, a palicsi Kisvendéglőben vitafórumra kerül sor, amelynek témája a Palicsi-tó múltja, jelene és jövője. A vitafórum témáját tegnap a fesztivál sajtótájékoztatóján Michell Rohmann németországi okleveles hidromérnök a Palicsi-tó és Ludasi-tó szanálásának tanácsadója, és Snježana Mitrović, a szabadkai Szabadegyetem Regionális Achus központjának vezetője ismertette. Michell Rohmann elmondása szerint akár két év múlva látható jelei lesznek a tisztításnak, és öt évet sem kell várni arra, hogy ismét önfeledten lubickoljunk a tóban.
A környezetvédelemre összpontosít az Eco Dox programrész is, amelynek keretében tegnap vetítették a Breg című szerbiai rövidfilmet. A fesztivál vendége volt Vladimir Perović, a film rendezője, aki egyszer arra lett figyelmes, hogy egy szántóföld mellett – amely az életet, a bőséget jelképezi – egy szemétdomb található, amely ellentétben a szántófölddel, a halál, a bomlás és a dögök látványát tárja elénk.
