A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valós, csak a neveket változtattam meg, a klienseim diszkréciója miatt. Bizonyára mindenki találhat majd valami hasznosat saját maga számára is.
– Üdvözlöm, kérem állapítsa meg, ki az, aki hazudik nekem. Arról van szó ugyanis, hogy anyósomékkal együtt lakunk, tehát anyósom, apósom, a férjem, a gyermekem és én. Főleg egy közös kassza van, abból él a család. Ami kimarad a hónap végén, azt vagy félretesszük, vagy azt veszünk belőle, amit előre megbeszélünk. Így van ez már évek óta, s elég jól kijöttünk egymással, különösebb összetűzés nem volt. Amire most gyűjtünk, az egy új tévé a nappaliba, amit én nagyon várok.
A minap belenéztem a kasszába, s láttam, hogy bizony hiányzik a pénzből. Szinte összeroskadtam, mert rögtön eszembe jutott, hogy a párom előbb egy horgászbotot szeretett volna venni, mivel itt a horgászás időszaka, s majd azután a tévét, kicsit vitáztunk is ezen, ám abban maradtunk, hogy jöjjön előbb a tévé. Talán ő lopta volna ki a pénzt? Ami pedig még jobban megijeszt, az pedig az a tény, hogy a minap a szülőértekezleten arról számolt be az osztályfőnök, hogy tolvaj van az osztályban, eltűnt a kirándulásra gyűjtögetett pénz, és még nem találták meg a tettest. Rá sem merek gondolni, talán csak nem az én fiam, hisz most eléggé benne van a kamaszkorban, s az ilyen dolgok néha előfordulnak. Apósom talán egy kis pálinkára költené szerintem, de hát az utóbbi időben nem láttam kótyagosnak, anyósom pedig ugyan mire költené, hisz nem megy sehova, új holmi se kell neki, csak a gyerekeiért él.
– Rákérdezett esetleg, hogy tud-e valaki róla?
– Tűkön ültem, míg meg nem érkezett mindenki, s ekkor figyelmet kértem, s rákérdeztem. Mindenki rázta a fejét, hogy nem ő volt, hogy fogalmuk sincs, ki tehette, nem tudni, ki nyúlt utoljára a pénzhez, fogalma sem volt senkinek, hogy hová tűnhetett a pénz. Nézze meg a kártyákból, hogy ki tehette, kérem.
– Hadd lássuk, mit mutatnak a kártyák, erre a célra a cigánykártya a legmegfelelőbb. Kikeresem a hazugság, hamisság lapját, s e lap köré kirakok négy lapot. Ha a szerető férfi jönne ki e négy lap közül, akkor a férje az, aki nem őszinte, ha a gyermek lapja, akkor a gyerek az, ha az özvegyember lapja, mely egy idős férfit ábrázol, akkor az após a tettes, ha az özvegyasszony, akkor az anyós, ha pedig a tolvaj, akkor viszont egy külső személy volt a tettes. Összpontosítsunk hát, tegye fel ön is magában a kérdést, hogy ki hazudik, ki a tolvaj, de ne gondoljon eközben senkire, ne feltételezzen. Koncentráljunk tehát, s rakom a lapokat... Kijött az utazás lapja, a kevés pénz, az ajándék és az özvegyasszony lapja. Tehát az említettek közül az özvegyasszony lapja van jelen, így az anyósa lehet az, aki nem mond igazat. Nézzük hát, miért tette, mire kellett neki? Húzunk két lapot, tehát koncentráljunk a kérdésre, vajon mire kellett ez a pénz az anyósának? A szerencse lapja jött ki, amely egy nőt ábrázol, valamint a lelkész lapja. Ez így oda téve az özvegyasszony lapja mellé érinti az ajándék kártyáját is. A jelentése az volna, hogy egy szent célra vette el, egy ajándékra, valószínűleg egy női személynek szánta ezt az ajándékot, valamilyen ünnepi nap alkalmából, vagy örömteli eseményre. Semmi rossz szándék nem volt benne. A hazugság, hamisság kártya körül itt van még az utazás és a kevés pénz. Valahova el kell menni, utazni, valószínűleg egy ünnepi eseményre, egy női személyhez, s nincs elég pénz. Esetleg tud ön ilyesmiről, ki lehet a női személy, kell-e az anyósának elmennie valamilyen ünnepségre, kell-e valakinek ajándékot vennie?
– Hát persze! Az anyósom lánya most ünnepel majd, keresztelő lesz náluk. Lehet, hogy nem volt elég pénze az ünneplésre, vagy anyósom még titokban szeretett volna plusz ajándékot venni.
– Igen, ez az igazság, de még az is ide tartozik, hogy nincs benne a rossz szándék, tehát ezt a pénzt ő valószínűleg kölcsön akarta csak venni, s azután észrevétlenül visszatenni, mint ahogyan elvette. Ám ön felfedezte a hiányt, pedig még nem jött el a tévé vásárlásának az ideje.
– Hát nem, mert majd néhány hónap múlva lett volna csak ki a pénz. Anyósom pedig azt kipótolta volna tojáseladásból meg túróeladásból. Különben pedig nagyon megkönnyebbültem, hogy a fiamnak és a páromnak semmi köze az egészhez. Anyósomat pedig megértem, hisz mégiscsak a lánya, biztos nem merte mondani nekünk, nehogy ne akarjunk adni, félhetett, nehogy összevesszünk. Nem is szólok neki semmiről, ha esetleg bárki felhozza a pénzkérdést, majd azt mondom, hátha egyszer ott terem váratlanul, vagy annyit mondok, hogy biztos nemes célra mehetett el. Megnyugtatott, máskor is jelentkezni fogok, ha valamire fényt kell deríteni. Köszi.
