Gyakran állítjuk Újvidékről azt, hogy városfejlődésének kezdeteitől fogva a központban jelentős számú szerb kereskedő és kézműves élt tipikus városias életmódot annak ellenére, hogy voltak városrészek, amelyekben a zömében szerb lakosság földműveléssel vagy zöldségtermesztéssel foglalkozott.
A német, zsidó és kisebb számban magyar lakosok azonban semmiben sem akartak lemaradni a más, hasonló, vidéki, de lényegében Budapestre és Bécsre jellemző polgári életvitelben. Ebbe a városias módon élő társadalmi rétegbe sorolhatók az újvidéki vállalkozók is, úgy a város szülöttei, mind a 19. és 20. század fordulóján Magyarország más városaiból ide költözöttek. Írtunk már Molnár György építészről, Vajda Dezső és Rechnitzer János fényképészekről, akik Budapestről és Magyarország más tájairól költöztek ide. A mai írásunkban egy újvidéki születésű, kiváló mesterből vállalkozóvá fölfejlődött személyről, név szerint, Tickmayer Antalról szólunk. Tickmayer Antal a szintén kőműves, Antal nevű édesapja foglalkozását örökölte meg, és lett a város tekintélyes vállalkozója. Szülei még az egykori Pejics utcában laktak és édesapja csak kőművessegéd volt, legalábbis az 1892-es összeírás szerint így jegyezték be. Fiát pedig, aki hosszú betegség után 64 éves korában, 1933-ban hunyt el, gyászjelentésében már vállalkozóként búcsúztatták. Az életrajzát ismerni vélők úgy tudják, hogy Zomborban tette le mestervizsgáját. Ez arra jogosította fel, hogy „önállóan dolgozzon”, ami annyit jelentett, hogy nemcsak építkezhetett, hanem „tervrajzokat is készíthetett”. Nagy vállalkozásainak zömét Újvidéken bonyolította le. Szülei még az egykori Pejics, ő viszont már a Petőfi utcában-Vasút utcában, a mai Gál László utcában vett telket, amelyre saját tervezésében és kivitelezésben 1901-ben építette fel házát. Felesége, Franciska, az Újvidéken tiszteletben álló Malcsity szobafestő családból származott. Őket a jelek szerint Tickmayer Antal sokszor alkalmazta. Egy lányuk volt, az 1880-ban született Mária, akit tulajdonképpen örökbe fogadtak.
Mint ahogyan a Malcsityokkal az általa épített házak meszelését és belső díszítését végeztette, az ácsmunkálatokat a közismert újvidéki ácsra, Guszek Istvánra bízta. Munkatársaival és a szakmabeliekkel nemcsak együtt dolgozott, hanem barátság és családi kötelék is összekötötte őket. Az általa épített családi házak legtöbbjének az akkori szokás szerint kocsibejárata volt, ez osztotta két részre az épületet. Ezekben a házakban sokszor építettek egy vagy két bérlakást is. Így a saját házát is úgy tervezte meg, hogy annak egy részét bérbe is adhatta. De épített olyan épületeket is, amelyben 18 kiadó lakás is volt, ezt tartják a kollektív lakásmód elődeinek Újvidéken. Az újvidéki középületek közül a Nikolajevska utcai szerb tanítói konviktus épületét tartják Tikmayer Antal munkássága csúcspontjának. Épületei leggyakrabban eklektikus stílusúak voltak, így a Lövölde épülete, a tiszakálmánfalvi katolikus templom, és szintén az egykori Petőfi utcában lévő, ma az Anyakönyvi Hivatal épületeként ismert bérpalota is. Építkezési vállalkozóként úgy látszik a szerb polgárság bizalmát élvezte, mert az egykor a Trandafil Mária Árvaházaként ismert épületet is ő építette, amelyben ma a Matica srpska székháza van, de a Baumhorn Lipót tervei alapján emelt épületeknek is ő volt a kivitelezője, ami sokban hozzájárult a róla kialakított sikeres vállalkozó képéhez. A szakma a totális formatervezést ismeri fel épületein, amelyeken a legapróbb részletek is formatervezettek voltak. A belső terek meszelése, a kovácsoltvas díszek, a nyílászárók, az ajtó- és ablaküvegek díszítései harmonizáltak a belső tereket kitöltő bútorokkal és képkeretekkel, amelyre a saját, Petőfi utcai háza és annak berendezése is jó példa. A szalonban elhelyezkedő szecessziós tükör és polcok napraforgós mintája, a ház urának és feleségének portréját keretbe foglaló képkereteken is megjelennek, és esztétikailag egységes, számunkra a boldog békeidők otthonát fölelevenítő képét tükrözik vissza. Tikmayer Antal elnöke és rendes tagja volt az Újvidéki Építésztechnikusok Védegyletének, amelyről ezidáig nem találtunk levéltári adatot. Érdekes mód katolikus lévén szerb nyelvű gyászjelentésén Tonika Tikmayerként tüntették fel a nevét. A család tipikus újvidékinek mondhatta magát, mert a jegyzetekben, az igen egyszerűen vezetett üzleti könyvben, a szerb, a magyar és német nyelvű jegyzet egyenrangúan van képviselve. Hagyatékának és háztartásának egy része szintén napjainkban került az Újvidéki Városi Múzeum gyűjteményeibe.
