2024. március 28., csütörtök

Tudják mit akarnak

A szerb nyelv oktatásának megreformálása, a karrierépítésre való felkészítés és az összetartás meghatározó lehet a fiatalok megtartásában

Kerekasztal-beszélgetéssel zárult a Magyar Nemzeti Tanács szervezésében, Magyar Fiatalok a Vajdaságban címmel megtartott hétfői tanácskozás. Ennek során a felszólalók elsősorban azzal kapcsolatban fejtették ki véleményüket, hogy mi az, ami miatt a vajdasági magyar fiatalok tömegesen hagyják el szülőföldjüket, illetve minek kell változnia ahhoz, hogy maradásra lehessen őket ösztönözni. A huszonhat éves Csikós Tibornak, a Vajdasági Ifjúsági Fórum elnökének számos olyan ismerőse van, aki külföldön keresi a boldogulást. Elmondása szerint mindegyikük más-más indíttatásból hagyta el szülőföldjét, az okok között első helyen azonban mindenféleképpen a megélhetési bizonytalanság áll. Addig biztosan nehéz lesz a fiatalokat Szerbiában tartani, amíg az állampolitika alakítói nem biztosítanak számukra megfelelő megélhetési és érvényesülései lehetőségeket, emelte ki, mondván, hogy az y vagy z generációs fiatalok számára rendkívül fontos szakmai előrehaladásuk és a folyamatos továbbtanulás lehetősége. Csikós Tibor értékelése szerint a szerb nyelv oktatásának megreformálását nem lenne szabad elodázni, mivel magyarként a vajdasági magyar fiatalok sokkal értékesebbnek éreznék magukat szülőföldjükön, ha lehetőséget kapnának az államnyelv minél tökéletesebb elsajátítására, ellenkező esetben nem tudnak érvényesülni az országban.

Sóti Attila, a Vajdasági Magyar Diákszövetség elnöke szinte mindenben egyetértett az előtte felszólalóval, különösen a szerb nyelv oktatásának hatékonyabbá tételével kapcsolatban.

– Folyamatosan azzal a problémával találkozunk, hogy a magyar fiatalok nem beszélik megfelelő szinten a szerb nyelvet. Úgy kerülünk az egyetemek padjaiba, hogy nem tudjuk magabiztosan használni a szerb nyelvet. Az MNT igyekezetének köszönhetően már vannak előrelépések a probléma megoldásának tekintetében, viszont az eddigi intézkedéseket ki kellene terjeszteni és szervezettebbé, illetve rendszeressé tenni, akár már a középiskolák első és második osztályos diákjai számára is. Azt kellene elérni, hogy olyan szintű szerb tudással menjünk felvételizni az egyetemekre, hogy a diák számára az ne jelentsen világvégét. Ezért arra buzdítanám a nemzeti tanácsot, hogy intézkedéseivel tegye lehetővé a szerb nyelv minél korábbi és minél rendszeresebb kiegészítő oktatását – taglalta Sóti Attila.

A VaMaDisz elnöke szerint érdemes lenne megszervezni egy olyan tájékoztató jellegű programot, amely során a magyar egyetemisták arról tájékozódhatnának, hogy szakmájukkal hol, hogyan tudnak majd a legjobban érvényesülni, milyen lehetőségeik vannak az oklevél megszerzését követően. A tanulmányok ideje alatti karrier-tanácsadás megszervezésének, azaz a Magyarországon törvényben szavatolt karrierirodák létesítésének a lehetőségét is érdemes lenne megfontolni, tette hozzá Sóti Attila.

Szilágyi Miklós ügyvéd, az MNT Nyelvhasználati Bizottságának elnöke reméli, hogy egyre több lehetőség válik majd elérhetővé a vajdasági magyar fiatalok számára. A szakemberhiány egyre nagyobb méreteket ölt Szerbiában, ezért a bérek várhatóan növekedni fognak, vagyis élhetőbbé válnak a körülmények, fejtette ki, majd arra tért ki, hogy az MNT-nek nyitottnak kell lennie a fiatalok kezdeményezéseivel szemben, hiszen ezek azokhoz a fiatalokhoz köthetők, akik itthon maradtak vagy hazatértek külföldről. Annak, hogy milyen életkörülményeik, lehetőségeik lesznek a fiataloknak, többnyire maguknak a fiataloknak az akaratától kell függnie, szögezte le Szilágyi Miklós, aki szerint az összetartás hiányzik a vajdasági magyar társadalomból.

– Amikor ennyire kevesen vagyunk, nem tudom megérteni, hogy miért nem tudunk összetartani. A megoldás abban rejlik, hogy a pályázati pénzeket megszerezzük, majd ezeket egymás között költsük, egymást bízzuk meg a munkák elvégzésével. Keresni kell a lehetőséget, hogy magyar ember magyar embernek adjon munkát és lehetőséget. Ha egymás ellenségei leszünk, akkor nem kell száz év ahhoz, hogy Vajdaságban ne maradjon magyar ember – fogalmazott Szilágyi Miklós.

A párthovatartozástól függő foglalkoztatást és érvényesülést Tari István, az MNT tagja emelte ki a fiatalokat terhelő kulcsproblémák egyikeként. A fiatalokban fokozott igazságérzet él, ebből adódóan nem tudják elfogadni a pártalapú foglalkoztatást és sokan ezért hagyják el az országot, nyomatékosította Tari István, hozzátéve, hogy bár a szülők is hatással vannak a fiatalokra, a legnagyobb befolyást mégsem ők gyakorolják rájuk, hanem maga a nemzet.

Fehér Szabolcs, a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának elnöke – magyarországi felmérésekre hivatkozva – abbéli véleményének adott hangot, hogy a gazdaság erősítése és az életkörülmények jobbá tétele mellett a fiatalok szülőföldjükön való megtartásában a közösségépítés is kulcsszerepet játszik. A fiataloknak nem csak megélhetést, hanem közösségi létet is biztosítani kell, emelte ki Fehér Szabolcs, hozzátéve, hogy érdemes lenne megfontolni a család- és az ifjúságpolitika egységben való kezelésének lehetőségét, majd kifejtette azon véleményét, hogy a fiatalokat mielőbbi családalapításra kellene ösztönözni. Minél korábban önállósulnak szüleiktől és alapítanak saját családot, várhatóan annál több gyermeket vállalnak, húzta alá Fehér Szabolcs.

Penovác Katalin szociológus, a Zentai Gimnázium tanára támogatta az álláspontot, hogy a fiatalokat minél előbb, akár már a középiskolákban, fel kell készíteni a munkaerő-piaci versengésre. Szerinte az ifjúsági szervezeteknek minél korábban fel kellene keresniük a középiskolás diákokat, hogy a szülőföldön való továbbtanulás mellett „kampányoljanak”. Mint elmondta, jelenleg egy 21 diákot számláló harmadikos osztály osztályfőnöke. A diákok közül csupán egy tervezi Szerbiában folytatni tanulmányait, derült ki a felszólalás folytatásában, amely során a tanár kifejtette: ezek a folyamatok egyre borúlátóbbá teszik.