A korábbi évekhez képest ugyan jóval kevesebb csapat vett részt az 56. alkalommal megtartott zentai-felsőhegyi aratóünnepen, de a szervezők így is kitettek magukért, és rendkívül hangulatos volt az idei rendezvény. A Zenta és Felsőhegy között lévő Lovastanya közelében, Ősz Szabó Ferenc búzatábláján 12 aratócsapat mutatta meg a fiatal generáció képviselőinek, hogy elődeink milyen nehéz munkával takarították be a búzát, hogy abból elkészüljön az életet jelentő kenyér, a tanya területén pedig 24 bográcsban rotyogott a finomabbnál finomabb aratóebéd. Ősz Szabó Imre, a rendezvény egyik szervezője elmondta: elsődleges céljuk az, hogy a fiatalok számára is átörökítsék az őseik hagyományait.
A feketetói fiatalok csapata (Horváth Zsolt felvétele)
– Sajnos nem igazán sikerült ezt elérni – jegyezte meg, s hozzátette, hogy jelenleg a legfiatalabb kaszáló is betöltötte már az ötvenedik életévét, a fiatalokat nem igazán érdekli ez a nehéz, egész embert kívánó, de mindenképpen szép hagyomány.
A vasárnapi aratók között kis számban, de voltak fiatalok is. Merkut István feketetói fiatalember a helybéli művelődési egyesület tagjaként vett részt a zentai rendezvényen. Elmondása szerint csapatával évente több település aratóversenyén is részt vesz, mivel nekik nagyon tetszik ez a néphagyomány. Merkut odahaza, a saját földjein tanult meg kaszálni, s annak ellenére szereti csinálni, hogy a búzát jóval nehezebb lekaszálni, mint például a füvet.
– A kaszálás során nagyon oda kell figyelni arra, hogy a kaszát egészen a földig leengedjük, nem szabad, hogy nagy tarló maradjon, mert a zsűri az elbírálás során erre is odafigyel – mesélte.
Molnár Csikós József, a rendezvény fő szervezője szerint továbbra is igény mutatkozik az aratóünnepre, s a fiataloknak meg kell mutatni, hogy őseik miképpen éltek egykoron. A község aratóünnepe valamikor a falusi ifjúsági találkozókból nőtte ki magát önálló rendezvénnyé – mondta el beszélgetőtársunk, hozzáfűzve, hogy a múlt század hetvenes éveiben minden évben más-más faluban rendezték meg a találkozót, amelynek keretében gyors kaszálásban is megméretkeztek a falvakban élő fiatalok.
Az aratóreggeliket és a főzőcsapatok által elkészített étkeket a Cservenák Róbert, a Vajdasági Amatőr Királyi Szakácsok Lovagrend elnöke vezette zsűri bírálta el. Az elődeink aratóreggelire egyébként kolbászt, szalonnát, töpörtyűt, sajtot, egy kis kecsketúrót, fokhagymát, vöröshagymát és savanyúságként kovászos uborkát fogyasztottak, ebédre nagyrészt egytálételeket: baromfi-, birka- és marhapaprikást, gulyáslevest, palóclevest, savanyúlevest készítettek, sertésből pedig hurkát, kolbászt és szalonnát is sütöttek – magyarázta.
Szeles Veronika (Horváth Zsolt felvétele)
A rendezvényt kísérő alkalmi kulturális műsor keretében helybéli művelődési egyesületek léptek föl. Az egyik legfiatalabb fellépő a majdnem 11 éves Szeles Veronika volt, aki magyar népdalokkal nyűgözte le a közönséget. Veronika két évvel ezelőtt kezdett érdeklődni a népdalok iránt, s interneten található anyagokból kezdett el tanulni, majd tanárt is felkerestek szüleivel, aki megtanította őt énekelni. Az ifjú pacsirta hangját korábban már egy budapesti fesztivál közönsége is megismerhette.
Az aratócsapatok lakodalmas sátorban pihenhették ki a fáradalmakat, a rendezvényen pedig több civil szervezet tevékenységével is megismerkedhetett a közönség. A résztvevők a déli órákban babbal és pörkölttel csillapíthatták az éhségüket.
Az aratóversenyen a zentai Öreg Kakas Két Tyúkkal csapat bizonyult a legjobbnak. A második helyezést Orompart, a harmadikat Bogaras csapata érdemelte ki. Az aratóreggelik kategóriájában az Adai Földművesek tálalását találta a legjobbnak a zsűri. A második a zentai Aranykalász, a harmadik a zentagunarasi Mag csapata lett.
