2024. március 29., péntek

Verseny a fiatalokért

Stratégiai dokumentum készül a vajdasági magyar fiatalok szülőföldjükön való megtartásának témájában

Melyek a vajdasági magyar fiatalok céljai? Milyen a jövőképük? Hol, kivel, milyen közösségben képzelik el a jövőjüket? Lehet-e és ha igen, milyen intézkedésekkel lehet megállítani az elvándorlást? Mit, milyen feltételeket kell számukra az állampolitika alakítóinak biztosítaniuk ahhoz, hogy szülőföldjükön próbáljanak boldogulni? Visszafordítható-e a magyarság nemzetfogyása a Kárpát-medencében? Ezekre és hasonló kérdésekre próbáltak válaszolni a tegnap Szabadkán, a Magyar Nemzeti Tanács szervezésében Magyar Fiatalok a Vajdaságban címmel megtartott tanácskozás résztvevői. A rendezvényen egyebek mellett az elmúlt néhány év Kárpát-medencei kutatásainak eredményeit mutatták be a felszólalók.

Az MNT tisztségviselői, közéleti személyiségek, kutatók és a nemzeti tanács intézményeinek vezetői mellett a rendezvényt dr. Rusz Radován, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja is megtisztelte jelenlétével.

Az előadások során kevés olyan megállapítás, kutatási eredmény hangzott el, amely okot adna az optimizmusra: a vajdasági magyarság továbbra is alulképzett a többségi nemzethez viszonyítva; az úgynevezett presztízsmunkahelyeket elsősorban a többségi nemzet képviselői töltik be, míg a vajdasági magyarok inkább a kétkezi munkákat végzik; a kutatások során megkérdezett fiatalok tetemes része külföldön képzeli el jövőjét, nem azért, mert nem kötődik szülőföldjéhez, hanem azért, mert kilátástalannak tartja a szerbiai gazdasági és politikai helyzetet; a népesedési folyamatok hatalmi viszonyok által meghatározott folyamatok, tehát ezt a kérdéskört nem lehet elvonatkoztatni a politikától.

Az ifjúsággal kapcsolatban egyrészt évek óta komoly kutatások folynak, másrészt pedig az MNT-nek választ kell adnia a közösség fogyásával, megtartásával, boldogulásával és otthonteremtésével kapcsolatos kérdésekre, összegezte lapunknak nyilatkozva a tanácskozás céljait mgr. Hajnal Jenő, az MNT elnöke. Mint hozzátette, reményeik szerint a tanácskozás új folyamatokat indít el, megteremtve a cselekvés és egy cselekvési dokumentum alapjait.

A tanácskozás ajánlásainak összefoglalását követően a témát egy szélesebb körű vita keretében lehetne elemezni, amelyet követően a nemzeti tanács a 2020-ig terjedő időszakra vonatkozóan fogalmazhatna meg cselekvési terveket a vajdasági magyarság és a fiatalok szülőföldön való megtartásának tekintetében, emelte ki a sajtónak nyilatkozva Hajnal Jenő.

Tátrai Patrik geográfus, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja Földrajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa előadásában elsőként arra mutatott rá, hogy a népesedési folyamatok hatalmi viszonyok által meghatározott folyamatok, majd kiemelte, hogy az elmúlt tíz évben a rendszerváltás időszakát követően kezdődő tendenciák folytatódtak. A Kárpát-medencében 1,3 millió fővel csökkent a lakosság száma. Ami a magyarokat illeti, Tátrai Patrik, aktuális felmérésekre hivatkozva rámutatott, hogy a térségben mindenhol csökkent a számuk. A szórványterületeken ez a folyamat jóval kifejezettebb, különösen Erdély déli régiójában, Bánátban és Nyugat-Bácskában. A magyarok az össznépességhez való aránya 40 százalékról 37 százalékra csökkent.

– Vajdaságban a tömbterületeken, például a Tisza-mentén, volt a legkevésbé jellemző a magyarok arányának csökkenése, ehhez képest például Szabadkán és Zomborban már számottevő visszaesés figyelhető meg. Arról is fontos említést tenni, hogy a magyar népesség urbanisztikai szintje nem éri el a többségi nemzetét, a magyarok elsősorban rurális vidékeken élnek, amiből számos hátrányuk származik. Azt is megállapítottuk kutatásunkban, hogy a vajdasági magyarok kedvezőtlen helyzetben vannak, a vizsgált közösségek közül a legrosszabb mutatókkal rendelkeznek. Ami a nemzetközi migrációt illeti, a kivándorlási szándék a 19-20 évesek körében 50 százalékos – részletezte Tátrai Patrik.

A Kárpát-medencében stratégiai gondolkodás jellemző, a rendszerezettség szempontjából pedig Vajdaság jár az élen, emelte ki Kántor Zoltán szociológus és politológus, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója.

A hatékony nemzetpolitikának szüksége van a célok meghatározására, a magyarok részvételére a gazdaságban, az autonómia kiterjesztésére, kutatásokra, tudományos munkára, a programok támogatására az anyaország részéről, és a nemzetpolitikát működtető intézményrendszerre, körvonalazta Kántor Zoltán, majd rámutatott: a magyarság határai addig terjednek, amíg elérik a magyar intézményrendszert. Szerinte most, miután Magyarország már kidolgozta és működteti a nemzetpolitika horizontális stratégiáját, ezt érdemes lenne kiegészíteni a vertikális stratégiával, hiszen utóbbival lehet elérni a kisebb régiókban az embereket.

– Két típusú stratégiát kell kidolgozni a magyarság megtartására: azoknak a településeknek a vonatkozásában, ahol a magyarság aránya 5 százalék, ám eközben számuk jelentős – Pozsony, Kassa, Újvidék –, valamint az úgynevezett magyar központok – Szabadka, Zenta – vonatkozásában. Az oktatás élen jár a magyarság megtartásában. Az oktatás támogatásával valamelyest csökkenteni lehet az asszimilációt. Ha a gyermek magyar óvodába indul, majd ezt követően magyar általános iskolába, akkor jó eséllyel lehet a gyerekeket megtartani a magyar oktatásban – fogalmazott Kántor Zoltán.

Gábrity Molnár Irén szociológus, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke az utóbbi három évtized ifjúsági kutatásainak eredményeit foglalta össze, hangsúlyt fektetve az utóbbi időszak felméréseire. Szavai szerint a vajdasági magyar fiatalok céljai között első helyen életkörülményeik javítása áll, másodikon a minőségi oktatás, harmadikon a munkahelyek nemzetesítése, valamint az elvándorlás, a családalapítás, vagy a párkapcsolat csak a negyediken. A magyarok képzettségi hátránya az elmúlt három évtizedben nem sokat változott, az egyetemet végzett vajdasági magyarok részaránya 3-4 százalék. A vajdasági magyar egyetemisták száma 3000-4 000 környékén alakul, közülük legfeljebb 2 ezren végzik egyetemi tanulmányaikat Szerbiában. A legtöbben a humán szakokat választják, mégis hiányoznak például a magyar szaktanárok, valamint a magyar szakorvosok, állatorvosok, élelmiszer-ipari szakemberek.

– Munkaer felesleget produkálunk, ha nem alakítjuk át a felsőoktatási rendszert. Az úgynevezett presztízsszakmákban alacsony a vajdasági magyarok aránya a többségi nemzethez képest, a kétkezi munkákban viszont messze megelőzzük a többségi nemzetet. A vajdasági magyar fiataloknak nagyjából a 60 százaléka tervez kivándorolni – taglalta Gábrity Molnár Irén.

Ágyas Réka szociológus, az MNT szakmunkatársa A vajdasági magyar fiatalok mindennapi kihívásai: továbbtanulás, munkavállalás és migrációs jövőtervek egy 2016-os felmérés tapasztalatai alapján elnevezésű kutatás eredményeiről értekezett. Internetes kérdőívvel 1811 olyan fiatalt kérdeztek, aki Vajdaságban él és 414 olyan fiatalt, aki külföldön.

– A felmérés során kérdezett, itthon élő fiatalok 60 százaléka tanuló, a külföldön élő megkérdezettek többsége pedig dolgozik, vagy munka mellett tanul. A külföldön élők fele Magyarországon él, a többiek java része Németországban, Ausztriában és Nagy–Britanniában. Az MNT felsőoktatási ösztöndíjprogramját olyan intézkedésnek tartom, amelynek köszönhetően le lehet dolgozni a magyarság képzettségi szintjében megmutatkozó lemaradást, az ösztöndíjasok többsége e támogatás hatására komolyabban veszi a tanulást, elmondásuk szerint igyekeznek, hogy jobban teljesítsenek, ám a megkérdezett ösztöndíjasok válaszaiból az is kiderült, hogy inkább semlegesen viszonyulnak ahhoz az állításhoz, hogy felerősödött volna bennük az az érzés, hogy a jövőben Szerbiában aktív, értelmiségi magyarként érvényesüljenek, többségüket egyelőre nem lehet elkötelezett magyarnak tekinteni. A középiskolás megkérdezettek fele szeretne továbbtanulni, ám elsősorban Magyarországon. A még tanulók fele, nagyjából 500-an, mondta azt, hogy nem tervez külföldre költözni. A gazdasági helyzet és a stabilnak nem minősíthető politikai helyzet jelenti a taszító erőt. Aki elment, annak 50 százaléka biztosan nem tervez visszatérni, 30 százalékuk pedig azt mondta, hogy a következő 5 évben biztosan nem költözik haza – taglalta Ágyas Réka.

elment, annak 50 százaléka biztosan nem tervez visszatérni, 30 százalékuk pedig azt mondta, hogy a következő 5 évben biztosan nem költözik haza – taglalta Ágyas Réka.

A tanácskozás kerekasztal-beszélgetéssel zárult, az itt elhangzottakról a héten olvashatnak lapunkban. A Csite András közgazdásszal, a Hétfa Kutatóintézet és Elemző Központ alapítójával való beszélgetésünket pedig lapunk szerdai számában olvashatják.

Reakció egy nyílt levélre

Lapunk kérdésére válaszolva Hajnal Jenő kifejtette véleményét Novák Anikó, a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete elnökének hozzá intézett nyílt levelével kapcsolatban. A levélben Novák Anikó egyebek mellett azt nehezményezte, hogy a tanácskozáson nem biztosítottak teret a szervezet témához kapcsolódó kutatásainak és nem hívták meg az eseményre a szervezetet. Hajnal Jenő ehhez kapcsolódóan kifejtette, hogy minden olyan felsőoktatási intézmény képviselőjét meghívták, akikről úgy vélték, hogy sok mindent el tudnak mondani a témával kapcsolatban.

– Aki el akart jönni, az nyilvánvalóan eljöhetett. Olyan embereket hívtam meg elsősorban, akik a párbeszédre és az együttműködésre törekszenek, illetve ha kritikai gondolatokat is fogalmaznak meg, azok arra irányulnak, hogy miként lehetne még többet tenni a közösségért. Az önmagáért való kritikának ilyen súlyos helyzet közepette nem egy ilyen jellegű konferencián kell elhangzania – fogalmazott Hajnal.

A nyílt levél vádjaival kapcsolatban Ágyas Réka azt mondta, ő maga is aktív tagja a szóban forgó szervezetnek, ugyanúgy, mint Palusek Erik alelnök, aki a kerekasztal-beszélgetés vendége volt.