Vasárnap Óbecsén a Than Emlékházban telt ház előtt bemutatták Bárth János néprajzkutató Bácskai magyar reformátusok a XIX. század elején című könyvét. A kötet a Vajdaság Helytörténeti Társaság gondozásában jelent meg, és a bácsfeketehegyi, az ómoravicai, a pacséri és a pirosi református gyülekezet kétszáz évvel ezelőtti életéről nyújt mély és átfogó képet.
Halász Béla református püspök szerint a könyv az identitástudat erősítésében tölthet be fontos szerepet, Orosz Attila bácskai esperes pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a könyvben ismertetett 1819-es püspöki vizitáció óta a felére csökkent a térségben a reformátusok száma. Miután Pastyik László a kiadó nevében ismertette a szerző eddigi munkásságát, Bárth János elmondta: 1819-ben átfogó magyar nyelvű dokumentumok készültek a Duna melléki református egyházkerület püspöke, Báthori Gábor vizitációjáról, ezek tartalmazzák négy bácskai eklézsia leírását, a prédikátor és a tanítók díjleveleit, valamint az iskolás gyermekek névsorait is. A vizitációs dokumentációkat Budapesten a Ráday Levéltár őrzi.
Dr. Zalatnay István, a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkésze, egyetemi docens a könyv tartalmának méltatása mellett arról is beszélt, hogy Trianon után a jugoszláviai református egyház lett a legkisebb, de sokszínűségének – a gyülekezetek egyediségének, létrejöttük körülményeinek, történetüknek – köszönhetően egyben a leggazdagabb is.
Besnyi Károly, a Vajdaság Magyar Helytörténeti Társaság titkára a könyv bemutatóján azt is bejelentette: a mostani kiadvány egy induló sorozat, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Adattár kötetei megjelentetésének a kezdetét jelenti, és folytatásként a következő püspöki látogatás anyagát fogják közkinccsé tenni.
