A bácskossuthfalvi Káliz Íjász- és Hagyományőrző Egyesület a valamikori téglagyár vadregényes terepén szervezte meg találkozóját a közelmúltban. A sportág egyre népszerűbb nemcsak a faluban, de a környező községekben is, hiszen az összejövetelre mintegy 90 versenyző nevezett be, a környező települések mellett például Cservenkáról, Nagykikindáról, és Moholról.
A főleg gyermek versenyzők változatos nehézségű terepen bizonyíthatták be ügyességüket, aminek kitűnő vadregényes – tavacskákkal tarkított, dimbes-dombos – helyszínt biztosított az egykor volt agyaglelőhely dús növényzettel benőtt területe. A helybeli Id. Kovács Gyula Általános Iskola tanulói egyre fényesebb sikereket érnek el Nagy Tibor történelemtanár vezetésével, akitől megtudtuk, hogy a 25 benevezett helyi íjásza közül aznap tizenheten vettek át érmet a dobogó valamelyik fokáról.
– A Kálíz Íjász- és Hagyományőrző Egyesület két lábon áll, két alapító szervezete van a bajsaival. A számtalan tevékenységem mellett ez utóbbi vezetését átengedtem Harkai Róbert barátomnak. Megalakulásunkkor kimondottan azt tűztük ki célul, hogy gyerekekkel foglalkozzunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a felnőtteket kizárjuk. Bácskossuthfalván jelenleg huszonheten foglalkoznak ezzel a sportággal az általános iskola 3. osztályától kezdve a középiskoláig. A kamaszok, ahogy a 8. osztály után elkerülnek a faluból, már kevesebb időt tudnak szánni kedvenc hobbijukra, csak a legelszántabbak tartanak ki – fogalmazott a történelemtanár.
Nagy Tibor azt is elárulta, hogy tavaly ősszel összeültek a bajsai, a magyarkanizsai, az adai és a horgosi íjászklubok képviselőivel, és megegyeztek egy úgynevezett BRB-verseny – a rövidítés a Bácskai Regionális Bajnokság kifejezést takarja – megszervezésében. Ennek a bácskossuthfalvi volt a harmadik állomása, és ősszel Magyarkanizsán zárul, illetve derül ki, hogy ki a legügyesebb a vidékünkön – nyilatkozta Nagy Tibor.
– A BRB jövőre már hatállomásos lesz, hiszen az óbecseiek már jelezték, hogy szeretnének társulni. Pont az volt a célunk, hogy összegyűjtsük elsősorban a hagyományos és a vadászreflex íjasok szerelmeseit az észak-bácskai régióban, illetve, hogy népszerűsítsük a sportágat.
A bácskossuthfalvi íjászverseny bázisjellegű volt, és 12 álló és mozgó pontra lehetett lőni 3-3 vesszővel, 2-2 körben. A pályának voltak nehézségei is, például egy tornatermi bak segítségével a „lóról” lövést is gyakorolhatták a versenyzők. A felnőttek legfeljebb 25, a gyerekek pedig 20 méterre lőttek, de a szervezők olyan nehezítést is kitaláltak, amikor tavacskán túli vagy mozgó célpontot kellett eltalálni.
A valamikori téglagyár területének erdős része azért is tökéletes az íjászati tevékenységekre, mert cserjék és fák is nehezítik a terepet, a terület tisztás része pedig a vadászok agyaggalamb-vadászatára alkalmas. Nagy Tibor elárulta azt is, hogy a minden év júliusában tartandó íjásztábornak is kitűnő helyszín ez, és az egyre népszerűbb találkozót immár hatodik alkalommal rendezik meg a MIT tábor keretében. Tavaly már Erdélyből és Magyarországról is voltak gyerekek, összesen 33-an. Az idén, úgy tűnik, jelentősen többen érdeklődnek a nyári íjászprogram iránt, olyanok is, akik még soha nem fogtak íjat a kezükben. Ez a nyári tábor ugyanis amolyan, a gyerekek szája íze szerint formált túlélőtábor, kelevézt faragnak és dobnak, megismerkednek a karikás ostorral, tábori konyha híján pedig kint sütnek és főznek.
Egyébként a bácskossuthfalvi íjászok „dicső tetteit” számos bejegyzés jegyzi Nagy Tibor történelemtanár tantermének falán, az év éremtáblázatát szinte lehetetlen volna ebben a cikkben bemutatni. Nagy Tibortól megtudtuk, hogy legutóbb Szekszárdról jöttek haza egy nagyon nehéz minősítésű hegyi, erdős terepre szervezett versenyről, arany- és ezüstéremmel a tarsolyukban. A tanár úr legkiválóbb íjászai, akik szinte minden versenyen bizonyítanak, így Szekszárdon is remekeltek: a 12 éves Csákvári Csongor, a 13 éves Lak Ádám, a 13 éves Hideg Timót, és a 14 éves Méhes Arnold, illetve megemlíti Szabó Helgát is, aki most Magyarországra nem jutott el, de három éve veretlen a versenyeken.
