2024. április 19., péntek

Akartok szakácsok lenni?

Minden évben nagy fejtörést okoz az iskoláknak, hogy milyen szakokon várják a leendő elsősöket. Hogy hogyan alakuljon ki a lehető legjobb középiskolai hálózat, ahhoz segítségül hívhatóak a munkaerő-piaci felmérés adatai, a szülők és a diákok jelzései, a szakok megnyitásához korlátot szab természetesen az iskolák káderállománya is, ám ezekre a kérdésekre – mit, hol, milyet nyitni? – igazából csak utólag kapunk választ. Akkor, amikor a kisérettségi vizsgák után a diákok kitöltik a kívánságlistájukat, s ezen kívánságok és a kisérettségi és tanulmányi eredményeik alapján rangsorolják őket a középiskolák szakjaira. Ekkor derül ki, hogy valójában mire van igény: hol telnek be a helyek már az első körben, hol volt akár túljelentkezés is, és hol maradt több, kevesebb szabad hely.

Hogy milyen szakok kerülnek a kívánságlisták első helyére, azt előzetesen ugyan fel lehet mérni azzal, hogy megkérdezzük a végzős nyolcadikosokat, a valós kép mégis az iratkozás első köre után alakul ki. Évek óta folyamatosan azt hangsúlyozzuk, hogy magyar tannyelvű szakokon is a legnagyobb érdeklődés a gimnáziumok, az egészségügyi és a közgazdasági szakok iránt van, sokszor túljelentkezés is tapasztalható ezeken a szakokon. Holott ez az idei képet nézve immár csak részben igaz, hiszen bár nem maradt hely a szabadkai Egészségügyi Középiskola egészségügyi nővér-technikus szakán és az újvidéki Április 7-e Egészségügyi Középiskola ugyanezen szakán sem, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium általános és angol nyelvi szakán sem, a szabadkai Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola turisztikai-technikus szakán és az óbecsei Közgazdasági Kereskedelmi Iskola pénzügyi adminisztrátor szakán sem, ugyanakkor még 10-en ülhetnének be a topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskola általános gimnáziumi osztályába, és 12-en az újvidéki Svetozar Marković Gimnázium általános gimnáziumi osztályába is. A Zentai Gimnázium társadalmi-nyelvi szakán is van még 3 szabad hely, és nem lett meg a maximális diáklétszám a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium társadalmi-nyelvi irányzatán és természettudományi-matematikai irányzatán sem, a 30-30 főre tervezett osztályokban az előbbi szakirányon még 13 szabad hely van, utóbbin egy. Topolyán lenne hely még 11 leendő közgazdasági-technikusnak, ahogyan még három közgazdasági-technikusnak Szabadkán is, és nem telt be Szabadkán az egészségügyi nővér-nevelő szak és a zombori gyógyszerészeti-technikus szak sem.

Érdekes és mindenképpen iránymutató tapasztalat, hogy bár a gimnáziumok, az egészségügyi és a közgazdasági szakok telítettségét szeretjük kiemelni, idén a műszaki jellegű szakok iránt is megvolt az érdeklődés. A szabadkai Politechnikai Iskola nyomdaipari terméktervező-technikus szakán például már nincs hely a második iratkozási körben, az Ivan Sarić Műszaki Iskola hat meghirdetett szakja közül csak egyiken van még szabad hely, a mechatronikai-technikus szakon, az összes többi betelt, és fontos hangsúlyozni, hogy itt mindegyik osztályban 30 tanuló számára volt hely. Hogy melyek ezek a szakok? Számítógépes vezérlés technikusa, ipari mechanikus, közúti közlekedési technikus, számítógép-elektrotechnikus, információs technológiák elektrotechnikusa, de ilyen vagy ehhez hasonló szakok az adai Műszaki Iskolában is népszerűnek bizonyultak. Itt nincs már hely az első iratkozási kör után a gépkocsiszerelő szakon, a fémmarós számvezérlésű gépeken (CNC-marós) szakon, számítógépes elektrotechnikus szakon. Gépkocsiszerelő szakon a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpontban sincs hely, és nincs már hely a második iratkozási körben leendő hűtő- és fűtőberendezések szerelőinek sem. Az óbecsei Műszaki Iskolában sem maradt egy hely sem az információs technológiák elektrotechnikusa szakon. Mi az oka ennek az érdeklődésnek? Mitől váltak ezek a szakok ilyen vonzóvá? A nálunk is egyre nagyobb teret hódító duális oktatási módszer, amikor a tanulók a gyakorlati óráikat egy-egy vállalatnál tölthetik, nem egy esetben ösztöndíjat is kapva és annak a lehetőségét, hogy a tanulmányaik után szinte biztosan munkahely várja ott őket? Vagy az az érv hatott erősen, hogy ilyen szakemberekre mindig szükség volt és szükség is lesz?

És kereskedők, hentesek, szakácsok, cukrászok is lesznek. Az óbecsei Közgazdasági Kereskedelmi Iskolában már első körben beteltek a helyek 15-15 tanulóval a kereskedő és a cukrász szakon is, de Topolya sem tud fogadni már több leendő hentest a második körben, és Szabadkán is betelt a pincér és szakács szak is. A törökkanizsai Dositej Obradović Középiskolában is betelt már az első körben a szakács és cukrász szak is, 12-12 tanulóval. Első gondolatként mondhatjuk, hogy ezek azok a szakok, amelyekre azok iratkozhatnak, akik csak hároméves képzést szeretnének választani, és mivel nem nagy a hároméves szakok terén a kínálat, ezek a szakok így gyorsan be is telnek, de mi van akkor, ha valaki tényleg elemi erővel cukrász szeretne lenni? Ha lenne képessége négyéves képzést is elvégezni, ő mégis inkább cukrászként vagy szakácsként képzeli el magát?

Amellett, hogy milyen szakok lettek telítettek már az első körben, az is gondolatébresztő a jövőre nézve, hogy mely szakok iránt nem volt meg az elvárt érdeklődés. A csókai Vegyészeti-Élelmiszeripari Középiskola vegyészeti-laboráns szakára például senki sem jelentkezett az oktatási minisztérium honlapján található adatok szerint, a futaki Mezőgazdasági Középiskola és Kollégium mezőgazdasági-technikus szakán a 30 helyre pedig mindössze 2-en jelentkeztek, holott az előzetes felmérések, a családok megkérdezése alapján úgy tudni, hogy mintegy 15 tanulóra számítottak. A magyarkanizsai mezőgazdasági-technikus szak se telt be, 11 hely maradt, ahogyan a topolyai Mezőgazdasági Középiskolában is van még 11 férőhely ezen a szakon.

Hogy ennek tükrében jövőre milyen középiskolai szakok nyitása lenne indokolt, annak kapcsán valószínűleg ismét megtörténnek majd az előzetes felmérések. Ám nagy a valószínűsége annak, hogy ismét csak utólag tisztul ki a kép.