2024. március 29., péntek

Tornyos múltját kutatják

A közelmúltban Matykó Árpád tornyosi amatőr helytörténeti kutató érdekes középkori leleteket adományozott a Zentai Városi Múzeumnak. A kutató huzamosabb ideje dolgozik a falu történetének a megírásán, emellett a régmúlt maradványait is gyűjti a település egykori területén.

Rašo Ramadanski és Matykó Árpád (Horváth Zsolt felvétele)

Rašo Ramadanski és Matykó Árpád (Horváth Zsolt felvétele)

Árpád két évvel ezelőtt vágott bele a kutatásba, amikor is elkezdett érdeklődni szülőfalujának a múltja iránt. Először az interneten kezdett el kutatni, de mivel itt nagyon kevés adatra lelt, a faluval kapcsolatos középkori okiratokat is felkutatott, s a bennük található adatokat fonta egy történet köré.

– Amikor ezzel elkészültem, akkor döbbentem rá, hogy régészeti leletek, illetve régészeti előszó nélkül ez a könyv nem sokat ér – mondta, s hozzáfűzte, hogy a történelmi adatok alapján felkutatta a falu egykori helyét, ahol igen gazdag leletre bukkant, s ezt követően vette föl a kapcsolatot a múzeum szakembereivel.

Rašo Ramadanski, a múzeum fiatal archeológusa szerint a 12–16. századból származó kerámiatöredékek mennyisége alapján arra lehet következtetni, hogy az akkori település a Csík-ér mellett terült el. Ez a folyócska akkoriban hajózható is volt, s fontos teherszállítási útvonal lehetett. Ramadanski szerint az egykori település templomának építéséhez köveket használtak fel, amiket Erdélyből, a Maroson és a Tiszán keresztül, szállítottak a rendeltetési helyükre.

Az archeológus a kutatóval együtt a területet személyesen is megvizsgálta, és itt az egyik elhagyatott tanya közelében középkori sír maradványaira is rábukkantak, valószínűleg tehetősebb polgár sírboltjáról van szó, mivel körülötte a középkorból származó téglát is találtak, amelyből egyfajta kriptát emelhettek a sírra. Az elhunytat feltehetően koporsóban temették el, mivel megtalálták a koporsó fedelének a kampóját is.

Rašo Ramadanski szerint Matykó múzeumnak szánt adománya már azért is fontos, mert a múlt század ötvenes évei óta ő az első, aki a zentai múzeumnak ajándékozta az összegyűjtött leleteket, s lényegében ezzel felújította a múzeumnak történő adományozás hagyományát.

Az elkövetkezőkben folytatni szeretnék a kutatásokat, mivel a zentai múzeum megalapítása óta nem történt meg a falu közelében talált leleteknek a nyilvántartásba vétele, a régmúltból a környékről származó emlékek közül pedig a zentai múzeum birtokában idáig csupán egy, i. e. 5. századból származó kelta eredetű lándzsahegy volt, amelyet Híressor területén találtak meg.

Árpád a kerámiatöredékek összegyűjtése mellett egy térképre be is rajzolta megtalálási helyét, ami alapján a középkori település elhelyezkedését és nagyságát is fel lehet becsülni. Ez azért lényeges, mert a szerbiai régészeknek manapság is elég foghíjas a középkori települések elhelyezkedésével kapcsolatos dokumentációjuk. Márpedig a középkori Tornyos ideális példája a korabeli településeknek, s tanulmányozásával sokkal tisztább képet kaphatunk a területünkön élő középkori polgárok hétköznapjairól – mondta el Ramadanski, aki úgy véli, hogy az egykori középkori településhez köthető az az I. Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos királyaink korából származó pénzlelet is, amelyben számos ritkaság is megtalálható.

– A 2493 darab pénzérme közül két példány az akvillai püspökséghez is köthető, de olyan, I. Mátyás korából származó érmék is fellelhetőek, amelyeket a király engedélye nélkül a térségben élő horvát, német, magyar és szerb nemes urak nyomattak. A kincset feltehetőleg a mohácsi vészt követő időszakban, Jovan Nenad (Fekete Iván) szerb felkelővezér menekülése után áshatták el Tornyos környékén, ahol az egyik tanyán 1527. július 25-én Fekete Iván is belehalt a sebeibe.

Matykó szerint nemcsak történelmi, hanem nyelvészeti szempontból is igen érdekes múltja van Tornyosnak.

– A torony szó csak a tizenharmadik század legvégén honosodott meg a magyar nyelvben, vagyis ennél korábban nem is Tornyos lehetett a település elnevezése. Miután ezzel szembesültem, azon kezdtem el gondolkozni, hogy a falu korábbi elnevezését is fel kellene kutatni, a leletek alapján ugyanis ennél régebbi településről van szó, arról nem is beszélve, hogy ezen a területen szarmata leleteket is rejt a föld.

Árpád szerint a falu leggazdagabb korszaka az 1400-as évekre tehető, s a legtöbb okirat is ebből a korszakból származik. A legkorábbi, Tornyost mint települést említő okirat 1370-ből származik,

A könyv kézirata nagyjából elkészült, s jelenleg a kiadására kért adományok megérkezésére várnak. Eddig a zentai önkormányzat és a Bethlen Gábor Alap támogatta, de szükség lenne még néhány támogatóra, hogy a szerző elképzelései alapján sikerüljön kiadni a könyvet.